HISZÉKENY DEZSŐ
HISZÉKENY DEZSŐ
HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Sallai és Legény képviselőtársam a politikai célját elmondta ennek a szabályozásnak. Én kicsit szakmai oldalról szeretném megközelíteni. Nekem egy olyan érzésem van, hogy a fenntarthatóság köntösébe bújtatva kívánták ezt a törvénymódosítást elbújtatni.
Azért gondolom ezt, mert ha a valódi céljuk az lett volna, hogy a fenntarthatóság különböző követelményei, a környezetvédelem, a klímavédelem játszotta volna a fő szerepet, akkor valószínűleg nem ez a megoldás születik. Hiszen ezt egyedi megoldásokkal, szubjektív ítéletekkel nem lehet elérni. Azt gondolom, hogy ha valóban ez lett volna a célja, akkor jól megfogható, kitapintható műszaki követelményrendszert fogalmaztak volna meg az ilyen épületek megépítésével kapcsolatban; ha úgy tetszik, normákat állítottak volna fel, és nemcsak a kereskedelmi létesítményeket szabályozták volna így be, hanem valamennyi olyan építményt, ami ilyen nagyságrendű vagy ilyen alapterület-igényű. Ez az egyik része a mondandómnak.
A másik része, ami talán szakmai szempont, és mondjuk, képzettségem vagy végzettségem alapján én nem mernék arra vállalkozni, hogy Hajdú-Bihar megyéből megmondjam azt, hogy Zalában vagy Győr-Sopron megyében, mondjuk, egy 400 négyzetméteresnél nagyobb, ilyen típusú épület vagy építmény megépüljön, hogy onnan el tudjam dönteni, hogy ott mi a helyes. Nem véletlenül találták ki azt, hogy az államigazgatásban a helyi szintű döntéseknek van különös jelentősége. Hiszen ők azok, akik ismerik azokat a helyi viszonyokat, közlekedési viszonyokat, nemcsak papíron, hanem mindennap átélve azokat a viszonyokat. Nem ismerik azokat a helyi szokásokat, nem ismerik a helyi embereket, amelyek az én megítélésem szerint nagyon fontos szerepet kell hogy játsszanak egy ilyen döntés meghozatalában.
El nem tudom képzelni, hogy Hajdú-Bihar megyéből azt el tudják dönteni, hogy Zala megyében valóban mi az, ami helyes és jó és az embereknek szükségük van rá. Nem feltétlenül csak a plázákra kell ilyenkor most gondolni, hiszen ha egy bútorüzletre gondolunk vagy egy szőnyegüzletre, nehezen elképzelhető, hogy ezek 400 négyzetméternél kisebbek lesznek. Ezt is Hajdú-Bihar megyében fogják eldönteni a kormányhivatalban, hogy az ország másik végén egy ilyen építmény megépíthető vagy milyen körülmények között építhető meg. A legsúlyosabbnak azt tartom, hogy nem jól megfogható és érzékelhető követelményeket, normákat fogalmaznak meg, hanem egy egyedi, szubjektív döntés alapján születik meg az, hogy valamilyen építmény valahol megépíthető.
Ráadásul ellentmond annak az önök által hangoztatott elvnek is, hogy takarékosan kell végezni az államigazgatási munkát. El nem tudok képzelni egy ilyen nagyobb építményt úgy, hogy arra az engedélyt úgy adják ki, hogy ahhoz nem készül valamifajta terv. El nem tudom képzelni, hogy ne legyen helyszíni szemle. Az ország bármely részébe Hajdú-Bihar megyéből kiutaznak többször helyszíni szemlét tartani, egyeztetni a különböző tervezőkkel és egyebekkel? Azt gondolom, hogy a takarékosság mint elv az államigazgatásban ezzel a várható döntéssel, amit önök elképzeltek, biztos, hogy nem tud megvalósulni. Azt gondolom, hogy túl azokon a politikai feltételeken vagy elképzeléseken, amiket hallhattunk a két képviselőtársamtól, a szakmának is és az önök elképzeléseinek is ellentmond, ami az államigazgatás működésével kapcsolatos. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
