IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. Egy kiegészítéssel szeretnék élni. Szememre vetették, hogy az, hogy az oktatás szerepét ilyen fontosra vettem, az kétértelmű így.
Nagyon fontosnak tartom, most egy példával élve, hogy semmiképpen nem, mivel az egész jelenlegi elvándorlásproblémát egy tünetnek tekintjük, nem pedig betegségnek, azt gondoljuk, hogy megoldásként éppen ezért nem a tünetet kell kezelni, hanem magát a betegséget. Az oktatás nem egy gyógyszer egy betegnek, hanem nyilvánvalóan az, hogy elkezdünk egészségesen táplálkozni, egy példával szemléltetve ezt. Ez tulajdonképpen nem elégséges, de mindenképpen szükséges. Hiszen hiába fogyasztana bárki bármilyen gyógyszert, az nem helyettesítené az egészséges és alapvetően teljes táplálkozást. Tehát ezért gondoljuk azt, hogy az oktatásnak itt nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen szerepe van.
Ezzel teljes egészében ellentétes, amit a miniszterelnök szájából hallottunk, amikor nem volt képes értelmezni azt, hogy mi is a tudásalapú társadalom. Azt gondolta, és visszakérdezett, hogy valamiféle fehér köpenyes, szemüveges emberekre gondolunk-e ilyenkor, amikor erről beszélünk. Nagyon fontos lenne, hogy a miniszterelnök úr tisztában legyen ezzel, és nagyon fontos lenne az is, hogy lássa, valamilyen módon a munkaalapú társadalom ellentéte a tudásalapú társadalom. Hiszen vagy a fejünkkel, a tudásunkkal szeretnénk előrelépést, vagy pedig a két kezünk olyan jellegű munkájával, ami egy végrehajtó munka egy szalag mellett, amely egy termelési folyamat legkevesebb értéket teremtő része a mai világban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP padsoraiból.)
