SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (Független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kulturális bizottság ülésén mi ezt már megbeszéltük, hogy majd részletesebben folytatjuk a vitát itt a plenáris ülésen, úgyhogy akkor én is most egy picit részletesebben fejteném ki az Együtt- a Korszakváltók Pártjának a véleményét ezzel a médiatörvénnyel kapcsolatban.
A Ház elé benyújtott törvénymódosítás a kádári korszak trösztösítését idézi. Eszerint önálló szervezetként megszűnne a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda, és beolvadnának ebbe a bizonyos Duna Médiaszolgáltató Zrt.-be. Az intézményi önállóság eddig is persze csak látszat volt, föléjük épített a jogalkotó egy klasszikus felügyeleti rendszert a politikai és társadalmi kontrollra hivatott kuratóriummal és közszolgálati tanáccsal. Tehát a tervezet szerint létrejön ez a bizonyos mamutintézmény, ahol az indoklás szerint megszűnik a felesleges párhuzamosság. Ezt az indokot 2011 óta a közmédiában dolgozók két alkalommal már hallhatták; ha ezt a kifejezést meghallják, akkor tudják, hogy ismét a kirúgások korszaka jön. Persze sajnálatos módon mindig azok a kollégák maradnak, akikről kiderül, hogy mondjuk, híreket hamisítanak, vagy éppen, mondjuk, mint a mai nap reggelén azon lamentáltak, hogy a nélkülöző gyermekek azért nem esznek, mert reggel biztosan nem éhesek.
A közmédia, ha becsülné a saját alkalmazottait, akkor persze leülne a szakszervezetekkel, és megtárgyalná a várható létszámleépítéseket, ha már ennyire el akarnak bocsátani embereket - de persze ezt nem fogják megtenni. Üzenet ez minden munkavállalónak: a kormányzat bármikor felülírhatja a munkajogi követelményeket. Ez persze nem újdonság, hiszen hallhattuk már Lázár Jánostól, nem kötelező a Miniszterelnökségen dolgozni, ha nem tetszik a rendszer; úgy látszik, ez a közmédiára is vonatkozik.
A kérdés az, hogy a közmédia közvetlen támogatása ugyan vajon miért nő 80,5 milliárd forintra az idei 77,9 milliárdról a következő évre vonatkozó költségvetési tervezetben, ha egyszer a párhuzamok megszüntetése a fő cél; én még ilyen költségmegtakarítást nem láttam, ami a költségek növekedésével jár.
A következő kérdés, hogy ki fog vajon műsort készíteni majd a jövőben. Mi azt látjuk, hogy ez a törvényjavaslat azt készíti elő, hogy kiszervezzék a műsorgyártást. Itt már erről hallottunk a vezérszónoki hozzászólásokban, pont ugyanez a félelmünk van, és nyilván nem lesz meglepő számunkra, hogyha ezt egészen véletlenül haveri cégek fogják készíteni.
Az MTVA a törvénymódosításnak köszönhetően izmosodik. Eddig nem ő döntött arról, hogy a törvényben meghatározott összegű készpénzt mire költik, ezt a feladatot a Közszolgálati Költségvetési Tanács látta el, ám az előterjesztés szerint a költségvetés felosztásáról ezentúl az MTVA hoz döntést. Amikor az Európai Unió azt várja el, hogy a közmédiában elköltött közpénzeket egy független testület felügyelje, biztosan nem erre gondolt. Az MTVA ráadásul saját jogrendszert is kap - mint ahogy itt erről szintén már hallhattunk -, hiszen rá nem vonatkozik majd a szerzői jogi törvény, a munkajogi szabályozás, a vagyonkezelési szabályok, a közbeszerzési törvény, az útdíjtörvény vagy éppen az áfatörvény, legfeljebb csak annyira, hogy meg ne zavarja képességei kibontakoztatásában; lásd hírhamisítás, csalás és a többi, mármint a hírek átértelmezése.
Az, hogy az útdíjtörvény miért került ide, egyszerűen értelmezhetetlen, de erről részletesebben beszélt már Sallai R. Benedek képviselőtársam.
Az MTVA a nemzeti vagyon kezelőjeként a vagyongazdálkodás körében gyakorlatilag bármikor eltekinthet majd a jövőben a nyilvános pályáztatástól. A törvény ennél persze árnyaltabban fogalmaz, de a meghívásos pályáztatás feltételeit sikerült úgy megfogalmazni, hogy azok nagyjából minden esetben alkalmazhatók legyenek.
A közszolgálati médiaszolgáltató vagyona az állam, illetve az alap kezébe kerül. Ismert például, hogy a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületéből szinte már mindent kiköltöztettek a Kunigunda utcába - ha én jól tudom, akkor jóformán csak szinkronstúdiók működnek ott -, és halljuk már évek óta, hogy tervezik az épületet eladni. Most már csak az kérdés, hogy vajon ki nézte ki magának, melyik oligarcha tervez például szállodát építeni a Bródy Sándor utcába, hogy egy aktuális példát mondjak.
A hatalmas mamutintézmény létrejöttével óhatatlanul felmerül az a kérdés is, hogy mi lesz egyébként az MTI-vel, esetleg neki is el kell-e költözni a Nap-hegy téri épületéből - az sincs egy rossz helyen egyébként, javaslom a haverok figyelmébe -, vagy nyilvános pályáztatás nélkül esetleg ezt is majd így sikerül valakinek jól átjátszani.
A törvénymódosítás talán leglátványosabb eleme „A közszolgálati média stratégiai terve és a közszolgálati értékek mérése” című fejezet. A módosítás szerint a közmédia-szolgáltató minden évben stratégiát alkot, ami alapul szolgál a közszolgálati médiaszolgáltatás működéséhez, valamint a közszolgálati médiaszolgáltató és az alap közötti együttműködéshez. A stratégiaalkotásnak ebben a formában legalább két okból egyáltalán nincsen értelme. Mivel a törvény pontosan megmondja, hogy mennyi közpénz áll a közmédia rendelkezésére, ezért nincs az a stratégia, ami ne pont ennyi közpénz elköltését látná kívánatosnak.
A közmédia szabályozásának alapvető hibája az előre rögzített költségvetési keret, mert ez sem nem hatékony, sem a közszolgálati funkciók újragondolására nem ösztönöz, tehát innovációról itt biztosan nem beszélhetünk. A másik ok, ami miatt a stratégiaalkotás szemfényvesztés ebben a formában, az az, hogy nincs következménye, a törvényben rögzített költségvetési támogatás összegét nem befolyásolja ugyanis. Arra sincs ráhatása, hogy a közmédia indítson-e új tartalomszolgáltatást vagy ne indítson, ezt a döntést ugyanis továbbra is a Médiatanács hozza meg.
(19.20)
A stratégia egyetlen helyen kap szerepet, amikor az a bizonyos Közszolgálati Költségvetési Tanács véleményt mond az MTVA által készített költségvetésről, de az MTVA a tanács véleményét figyelmen kívül is hagyhatja, így a stratégia is csak az MTVA tetszése szerint befolyásolja a költségvetési tervezést. Ezért tehát nincs értelme.
Ugyanígy nincs semmilyen következménye a közszolgálati értékmérésnek. A magyar szabályozás már létező szolgáltatások értékelését írná elő, és ez az értékelés eredményéhez semmilyen következményt nem fűz. Önmagában szükségesek lennének ezek, csak úgy kellett volna kidolgozni a törvényt, hogy legyen érdemi következménye, hogy ezeket bevezetik.
Jó lenne tudni azt is, hogy a közmédia jelenlegi vezetője mit is értene közszolgálati érték alatt. Sajnálatos, hogy a stratégiaalkotást és -értékelést is házon belül kell megvalósítani, nyilvános konzultációkról, objektív külső értékelőről egyáltalán nem is esik szó. De hát a NAV-botrány után ezen nem nagyon csodálkozunk, hiszen Vida Ildikó is saját magát vizsgálta körbe, és megállapította, hogy minden rendben van.
Az intézményrendszer átalakítása mellett a törvénymódosítás előkészíti a reklámadó után a következő büntetést is a kereskedelmi szolgáltatók számára. A tervezet szerint a digitális műsorterjesztők, azaz a három nagy szolgáltató, a Digi, a UPC és a Telekom, valamint a MinDig TV és a műholdas terjesztők kötelesek a közmédia két újabb csatornáját, egyrészt a március 15-én induló, bulvárosabbnak beharangozott Petőfi TV-t és a jövő augusztusban kezdődő futballbajnokság küzdelmeit is majd közvetítő sporttelevíziót az alapcsomag részévé tenni. Ez azért is érdekes, mert a Petőfi TV-ről egyelőre az az információ ment ki a sajtónak, hogy az M2 helyén fog sugározni délutánonként, így nem teljesen világos, hogy milyen további két csatornát emleget a javaslat. Az indoklás szerint azért kötelező a köztévéket az első helyekre tenni az alapcsomagban, hogy a néző számára az ő szolgáltatásaik legyenek elsőként elérhetők.
Voltaképpen itt semmi mást nem csinálnak, mint egyszerűen eltolja a kormány a felelősséget magáról, hogy majd tudjon mutogatni a szolgáltatókra: de hát ők nem teszik be az alapcsomagba, mondjuk, az RTL-t, miközben ő kénytelen az alapcsomagba kevés csatornát betenni, hiszen az a lényege az alapcsomagnak, hogy abban kevés csatorna van, a bővebb csomagban, amiért többet fizetnek az emberek, meg több csatorna. Tehát így lefoglalják a helyet az újonnan gründolt csatornákkal, és amikor valaki panaszkodik, hogy már az RTL-t sem látja, csak a köztelevíziókat, amelyekben hírcsalások meg hírhamisítások történnek, akkor a kormány szétteszi a kezét, hogy de hát erről a szolgáltató tehet, miközben majd ez a törvénymódosítás tehet erről. A javaslat tehát újabb kísérlet a médiaszabadság és a szabad verseny korlátozására, hiszen nem engedi, hogy a csatornákat a szolgáltatók saját szempontjaik, nézettségük alapján sorolják be. Felhívom a figyelmet arra is, hogy ezzel a Fidesz az elhallgattatás új módszerét próbálja törvénybe iktatni.
Összességében talán nem meglepetés ezek után, hogy az Együtt képviselői nem fogják megszavazni ezt a törvénymódosítást. Egy módosítót be fogunk nyújtani, ami egy technikai jellegű dolog, egy ponton egy apró változtatást fog tartalmazni, a másik pont pedig azt tartalmazza, hogy az összes pontot vonjuk vissza ebből a törvénymódosításból, így is jelezni kívánjuk, hogy egyáltalán nem értünk egyet ezzel a javaslattal. Köszönöm, hogy meghallgattak.
