DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány most már odáig süllyedt az oktatáspolitika területén, hogy a saját szakmai egyeztető partnerét is kénytelen volt létrehozni a Nemzeti Pedagógus Kar megalakításával. Mindez azonban, ennek a megalakításnak a körülményei arra engednek következtetni, hogy ezek az egyeztetések olyanok lesznek, mint a mesében, amikor a kétfejű sárkány beszélget saját magával, de csak egyetlenegy lehetőség van, amiről dönteni tud.
Ezzel párhuzamosan Czunyiné államtitkár asszony itt az Országgyűlésben államtitkárként elmondott első beszédében is meglehetősen elutasító hangnemet ütött meg az oktatáspolitika bármely más szereplőjével, különösen a szakszervezetekkel kapcsolatban, és azt sérelmezte, hogy a szakszervezetek az eddigi időszakban akár szakmai észrevételeket is tettek, túl a munkavállalói érdekképviseleten.
Szeretném ezért kérdezni államtitkár urat: kizárólag egy szervezettel szeretnék akkor ezeket a szakmai egyeztetéseket lefolytatni? Miért nem örülnek annak a nemzeti együttműködés rendszerében, hogy ha bármely pedagógus bármely keretek között az oktatáspolitika változásaival, akár a törvényhozással kapcsolatban elmondja a véleményét? Miért kérdőjelezik meg egy szakszervezeteknek azt a jogát, hogy részt vegyen ilyen módon is a közélet és az oktatáspolitika alakításában, és segítse akár ezt a folyamatot?
A Nemzeti Pedagógus Karral kapcsolatban pedig további olyan aggályok merülnek fel, amelyek arra engednek következtetni, hogy ez bizony nem egy független szervezet lesz, hiszen például a költségvetését is az állam fogja biztosítani. A pedagógusok részéről pedig a kötelező tagság elrendelése mellett is csak 10 százalék volt egyáltalán az, aki részt vett ennek az egész folyamatnak a megalakításában.
Sikerként értékelik ezt, államtitkár úr? (Taps a Jobbik padsoraiból.)
