KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): De azért azt gondolom, hogy az első világháború kitörésének 100 éves évfordulóján érdemes megemlékezni a hadisírok gondozásáról is ebben a Házban. Az intézményesült hadisírgondozás 1915-ben veszi kezdetét, novemberétől létezik, nyilván az első világháború borzalmai alapján. Az 1917. évi VIII. törvénycikk elrendelte, hogy a késői utókor hálás kegyelettel őrizze meg azok áldott emlékét, szó szerint idézem: akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében, és kimondta, hogy minden város és község anyagi erejének megfelelően, méltó emlékművön örökítse meg a hősi halottak nevét. Ennek megfelelően történtek ezek a dolgok. A második világháborút követően, 1946-ban a Honvédelmi Minisztérium elnöki osztálya készített egy tervezetet, miszerint állami költségen kell felújítani és karbantartani a hazai katonasírokat, illetve hazahozatni és itthon újratemetni a külhonban elesett magyar katonák földi maradványait.
A Szovjetunió a győztes státusából fakadó különleges jogállást és bánásmódot igényelt. Több törvény is rendelkezett a szovjet katonasírok és emlékművek kivételes helyzetéről. Idézem szó szerint a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről szóló 1945. évi IX. törvény, megint csak szó szerint idézem: „A Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét hálája és kegyelete jeléül törvénybe iktatta, s a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét a Szabadság téri központi emlékmű felállításával örökítette meg.”
(18.00)
Katonai temetőket azonban nemcsak a fővárosban, hanem szerte a hazában gondoznak, vidéki településeken, akár apró településeken is.
A rendszerváltoztatás azonban alapvető szemléleti változást eredményezett ezen a területen. Magyarország a ’49. évi genfi egyezmények figyelembevételével számos állammal kötött hadisír-gondozást szabályozó bilaterális kormánymegállapodást. Ennek révén a Magyarország területén lévő külföldi hősi temetési helyek jogállása rendezett, védettsége ma biztosított. Ugyanakkor a magyar hadisírok átfogó és megfelelő jogi szabályozása nagyon sokáig váratott magára.
A Honvédelmi Minisztériumon belül ’93-ban alakult meg a Honvéd Hagyományőrző Iroda, ’97 októberétől Hadisírgondozó Iroda. A struktúra azonban folyamatosan változott, ’99 novemberétől megszüntetik ezt az irodát, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum keretében pedig egy új kezdi el a működését. A Hadisírgondozó Iroda később osztály, majd igazgatóság szintjén működik. A szervezet egyfelől folytatja elődje tevékenységét a hazai német és oroszországi magyar katonasírok vonatkozásában, másfelől nagyobb súlyt fektet az országhatáron belül és kívül található magyar katonatemetők és katonasírok, valamint hadi emlékművek és emlékhelyek gondozása kapcsán.
A honvédelmi vezetés 2010-től magasabb szintre kívánta emelni a hadisírgondozás ügyét, ezért 2010 októberében létrehozták a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatalát, amely 2011-től megint átalakult a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztályává, ami nagy meglepetésre 2012-ben megint csak átalakult.
Azt tudom mondani, hogy ilyen átalakulás mellett csodálni tudom azokat a katonákat, azokat az embereket, azokat a civileket is, akik a magyar hadisírgondozásban részt vettek, mert ennyi szervezeti szinten, ennyire követhetetlen átalakulásban, azt hiszem, ezek a katonák, ezek a közalkalmazottak és a mindennapok emberei csak áldozatos munkájukkal tudták a magyar hadisírgondozás ügyét tovább vinni.
Ma azonban a főosztály Facebook-oldalt és honlapot, a www.hadisir.hu oldalt működteti. Ezen honlapon található információ az elesettekről: akár az elhunyt munkaszolgálatosokról, akár az elhunyt katonákról, és külön foglalkozik az I. világháború elesett katonáival is a honlap.
Fájóan hiányzik azonban az 1848-49-es hadisírok kapcsán jelentős előrelépés. Itt nyilván megnehezíti a történészek, a katonák dolgát az, hogy egységes nyilvántartása nincs az elesetteknek a forradalom és szabadságharcban, és éppen ezért a ’48-49-es hadisírok ápolása vagy ezek fellelése is komoly gondot okoz. Állami feladat volna, ha a ’48-49-es forradalom és szabadságharc ápolásának is tudnánk megfelelő hagyományt teremteni azzal, hogy a forradalom és szabadságharc magyar (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és magyar földben nyugvó hősei is megfelelő sírt kapnának.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
