DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A téma és ennek a napirendi pontnak a tartalma predesztinálta arra ezt az ügyet, hogy ebben legyen valamiféle egyetértés az alkotmányügyi bizottságban, úgyhogy bizonyára azért volt, és ezt Vas Imre kollégám nagyon korrekten elmondta, hogy nem nagyon volt hozzászóló, kevés hozzászóló volt, és gyorsan végeztünk vele, merthogy van ebben egyfajta egyetértés. Mégis fontosnak tartom, hogy ha egy kormány célkitűzései között van egy, a joganyag deregulációjával foglalkozó, egyébként jogi, szakmai és bizonyos szempontból politikai szempontból is fontos ügy, akkor azért a parlament plenáris ülésén fejtsék ki az álláspontjuk a frakciók.
A Magyar Szocialista Párt azt fontosnak tartja, a frakciónk fontosnak tartja, hogy ez a folyamatos joganyag-felülvizsgálat és -megtisztítás, amelyről egyébként a kormány itt az előterjesztésben beszél, egyfelől célkitűzésként is megjelenjen, másfelől ténylegesen az Országgyűlés is és valamennyi arra illetékes szerv elvégezze ezt a munkát.
Tényszerűen elismeri ez az előterjesztés is azt, hogy ez egy folyamat, és hogy az előző kormányok ideje alatt is folyt ilyen tevékenység, jóllehet azért a joganyagban maradtak olyan érdekességek, mint amiket itt többen idéztek, akár Vas Imre képviselőtársam, akár előttem Gyüre képviselő úr, ami biztos, hogy már korábban is kikerülhetett volna a jogrendszerből. De mégis azt tartom fontosnak és azt szeretném deklarálni, hogy a deregulációt fontosnak tartjuk, egy olyan szükséges, folyamatos tevékenységnek tartjuk, ami a joganyag karbantartását jelenti. Jóllehet értem én, hogy profi politikusként az államtitkár úr azt mondja, hogy ez majd a bürokráciát mennyire csökkenti, nem ez a legfontosabb hatása, hanem az, hogy az indokolatlanul felduzzasztott joganyagból kikerüljenek azok a jogszabályok, amelyekre ott már a világon semmi szükség nincs.
Hogy a nem jogász szakember, de a témánk iránt érdeklődő nézőknek, hallgatóknak is világos legyen, most mondok egy olyan példát, amit önök férfiak nagyon jól fognak érteni. Ez pontosan olyan, amikor a nők állandóan vásárolnak maguknak új ruhákat, és már minden szekrény betelt, akkor mi időnként el szoktuk határozni magunkat, hogy részben azt, ami kiment a divatból, részben azt, ami már elkopott vagy nem használható, bizony kidobáljuk a szekrényből. Tehát valahogy így kell, hogy komfortosan lehessen élni így a joganyaggal, szükség van arra, hogy ezeket kidobjuk. Én azt gondolom, hogy ez tehát helyes, és a Magyar Szocialista Párt ezt az előterjesztést meg fogja szavazni.
Ugyanakkor el kell mondanunk néhány észrevételt, és el kell mondanunk bizonyos kritikai mondatokat is. Azt helyeseljük, amikor arról beszélt államtitkár úr, hogy a tartalmi deregulációra is törekedni fognak majd a következő szakaszban, ahol is egy fontos célkitűzés lesz az, hogy megvizsgálják, hogy bizonyos társadalmi viszonyokat milyen szintű jogforrásban kell szabályozni, és megszüntetné azt a gyakorlatot, hogy időnként indokolatlanul följebb csúsztak bizonyos szabályozások.
Szeretném emlékeztetni arra államtitkár urat is, aki képzett jogász meg jó a politikusi emlékezete is, hogy amikor ilyet elhatároz egy kormány, akkor mindig azt szokta mondani az ellenzék, hogy emögött csak ilyen politikai sunyiság van, hogy bizonyos tárgyköröket kivonjanak a parlament kontrollja alól, és meghatározzák jóval szűkebben, akár a kormány jogalkotási körében, no pláne egy miniszter jogalkotási körében.
Én most nem akarom ezt a sztereotípiát erősíteni, hogy ellenzéki képviselőként rögtön ez az, ami az eszembe jut, de mégis kénytelen vagyok, mert azért az elmúlt időszakban ebben az épületben, ebben a Házban az Orbán-kormány előterjesztésére vagy nem is a kormány, hanem képviselők előterjesztésére volt olyan néhány jogalkotási manőver, amit mi nem tudunk elfogadni és amit nekünk kritizálni kell; tehát amikor éppen úgy ébredtek egyik péntek reggel, hogy alkotmányt kell módosítani, módosították úgy áttolva hihetetlen sebességgel a parlamenten, hogy sem érdemi egyeztetésre, sem rendes végiggondolásra nem volt lehetőség. De mondhatnék más példákat is. Amikor egyébként mi, akik jogászok vagyunk valamennyien, úgy tanultuk az egyetemen, hogy a visszamenőleges jogalkotás tilalma egy olyan szabály, amit nem lehet működő demokráciákban áthágni, és ez mégis megtörtént a fideszes többség részéről, nos, akkor jogosan fogalmazzuk meg azokat az aggodalmakat, hogy amikor alsóbb jogi normában akarnak szabályozni, akkor vajon melyek azok a tárgykörök, amelyeket ki akarnak vonni a parlament kontrollja alól.
Itt ebben az előterjesztésben nincs erre utaló konkrét jel, ezt szeretném megerősíteni, de mindenesetre politikusként el kell mondjam ezt az aggályomat, és ki kell azt emeljem, hogy amikor ezek a konkrét lépések megtörténnek, akkor ellenzéki képviselőkként ezt nagy figyelemmel fogjuk kísérni, és hogyha úgy látjuk, hogy valahol azok az elvek sérülnek, hiszen a jogalkotási törvény világosan megmondja, hogy milyen szintű jogi normák vannak, milyen kötelezettségei vannak, akkor mi erre föl fogjuk hívni majd a figyelmet.
És hát föl kell hívnom ennek az előterjesztésnek a kapcsán a figyelmet egy érdekes mondatra.
(16.20)
Nem tudom, erre az államtitkár úr szándékosan nem tért-e ki részletesebben, bár érintette a bizottságban, hogy az új jogszabályok előkészítésének folyamatában előírt előzetes hatásvizsgálat mellett a jogalkotási törvény kötelezővé teszi a jogszabályok hatásainak utólagos elemzését is, és ez ugye összefüggésben van ezzel a tárggyal. Most én, merthogy politikus vagyok, muszáj vagyok itt is megragadni az alkalmat, és el kell mondanom azt a kritikánkat, hogy az a gyakorlat, amit a kormánypárti többség folytat, hogy nagyon tudatosan azért nyújtják be egyéni képviselői indítvány formájában az egyébként nagyon komoly tárgykörben a kormány által sokkal inkább kívánatosnak tartott benyújtás helyett az indítványokat, hogy a szükséges egyeztetéseket és a hatásvizsgálatot kiküszöböljék. Azt gondolom, erre eredményként hivatkozni egy csöppet cinikus. Tehát mi szükségesnek és fontosnak tartjuk azt, ami a törvénybe belekerült, hogy legyen hatásvizsgálat és utólagos elemzés is.
Egyébként amikor elméletben tanultuk ezt a jogi egyetemen, olyan szépen bemutatták a professzoraink, hogy miért van szükség erre meg az utólagos elemzésre, meg hogy a társadalmi viszonyok változása és a jogi szabályozás milyen összefüggésben van egymással; ugye, az államtitkár úr is erről több előadást tudna tartani. Ez így van szépen a tankönyvekben is, jó lenne, ha ez a gyakorlatban is így működne. De még magasabbra emelni a mércét, amikor még az alacsonyabb szintet sem sikerült átugrani, és erre hivatkozni, én azt gondolom, ez nem helyes dolog. Ezért szeretném itt is megjegyezni, és az államtitkár úrtól azt kérni, hogy a kormányon belül betöltött tisztségéből adódó tekintélyéből, a személyes tekintélyéből adódóan szíveskedjen odahatni, hogy csökkenjen ezeknek a száma. Vegye komolyan a saját maga által megalkotott törvényt a kormányoldal, és ha lehet, akkor azokban az ügyekben, amelyek tényleg nagy horderejű, fontos ügyek, ott vegye magának a fáradságot a kormány, hozza be, és végezze el előtte azt a hatásvizsgálatot meg azt az egyeztetést, amit a törvény előír.
Ez egyébként nem azt jelenti, mielőtt bárkinek, mondjuk, eszébe jutna kiforgatni a szavaimat, hogy én megkérdőjelezném vagy meg akarnám kérdőjelezni a képviselők törvénykezdeményezési jogát, vagy hogy ezzel ne értenék egyet, ez ostobaság lenne egy ellenzéki képviselőtől. Nem erről van szó. Ez egyébként nagyon fontos demokratikus garancia is, de szerintem ezzel nem szabad visszaélni, úgyhogy azt szeretném kérni, hogy az államtitkár úr fordítson majd erre figyelmet.
Az előző hozzászólások között volt, aki arra hivatkozott, hogy az 1990. május 2-ai, az alaptörvény Nemzeti hitvallás részében foglalkozott május 2-i időpontnak megfelelően szakaszol itt ez az előterjesztés. Én ezt személyesen szükségtelen ideologizálásnak tartom, hiszen ezekre a szabályokra egyszerűen nincs szükség, ezért vagy azért nincs szükség. Ha ezt úgy fogják fel, hogy ez egy technikai, de mégis nagyon fontos háttértevékenység, akkor én ennek nem látom jelentőségét, hiszen a rendszerváltás előtti jogszabályok, amelyek fontos viszonyokat szabályoztak, no pláne a demokrácia kereteit nem tudták kijelölni, merthogy ez nem volt egy demokratikusan működő rendszer, az új jogszabályok ezt úgyis kijelölték. Tehát nem fejtettek ki olyan hatást ezek az egyébként kukába való régi jogszabályok, ami miatt szükség lenne egy ilyen fajta ideológiai megközelítésre. Ez az én személyes véleményem, fontosnak tartottam elmondani, de ez egyébként nem akadályozza meg azt, hogy megszavazzuk ezt az előterjesztést.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a jogrendszerben való takarítás, rendrakás egy természetes és szükséges folyamat, amely akkor tudja az egyébként elvárt hatást kifejteni, ha nem egyedi fellángolások és ilyen nagy csomagok jönnek, aztán utána pedig elfelejtődnek, mert egyébként a kormányzati munkában természetesen ez nagyon nagy leterhelés. Ha más fontos feladatok elviszik a szakemberek energiáját a deregulációs munkától, akkor ez hajlamos rá és le tud állni. Ebbe a hibába szerintem mindegyik kormány beleesett. Az előzőeknél is voltak ilyen fellángolások, csináltunk nagy akciókat, szerintem jó dolgokat ezen a területen, aztán utána valamilyen oknál fogva, leginkább azon oknál fogva, hogy az apparátus leterheltsége nem bírta, leállt.
Én biztatni fogom a kormányt, hogy ebből továbbra se csináljon politikai harci terepet, ezért fölösleges ilyen ideológiai kurflikat belerakni; úgyis beleraknak elég más dologba, itt szerintem nem szükséges. Viszont ahhoz, hogy a jogrendszerünket karban tartsuk, és célszerűen tudjuk segíteni ennek a normális működését, ahhoz ez a tevékenység szükséges, ezért fogjuk támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
