WITTNER MÁRIA
WITTNER MÁRIA
WITTNER MÁRIA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Egyébként a képviselő urak, vagy nem tudom, hogy ki ön, de az előbb is jókat kuncogott mások tragédiáján.
De kimentek, és mi tudjuk, kik mondták, hogy menjenek ki, és kik marasztalták őket. Ezek között az emberek között kell éles határvonalat húznunk, kedves képviselőtársaim.
Sokan támadnak minket azzal, hogy miért kell most ezt megtennünk. Valóban, korábban kellett volna. Nem kellett volna hagyni, hogy megint azok diktálják a feltételeket, akik korábban diktálták. Nem kellett volna hagyni, hogy új gúnyát öltsenek. Van a Terror Házában egy szoba, ami azt mutatja be, hogy öltöztek be a korábbi barnaingesek vörösbe. Talán kellene egy olyan is, ahol láthatjuk, hogy a vörös inget levetik, és helyette szép, demokratikus öltönyöket húznak - most alakulnak -, hogy aztán folytassák, ahol abba se hagyták. Hányszor lehet egy népet leigázni? Hányszor lehet kizsákmányolni, eladósítani, a teljes reménytelenségbe hajszolni? Őszintén bízom benne, hogy többször már nem lehet, tisztelt képviselőtársaim.
Hogy miért most kell meghúznunk ezt a határvonalat? Mert a magyar nép végre megint képes volt az összefogásra, mert a rendszerváltozás után húsz évvel az emberek újra kimondták: elég volt, elég volt a leigázásból, az eladósításból, a reménytelenségből.
(20.10)
Kétharmados többséggel álltak az új kormány mögé, és azt remélték, hogy valami végre végérvényesen megváltozik, hogy szakítunk azzal a politikával, ami elvette tőlük a rendszerváltás reményét.
Ennek az új kezdetnek a jegyében született Magyarország új alaptörvénye is, hogy világosan jelezzen egy éles határvonalat a múlt és a jövő között. Bárki bármit mondjon, a korábbi alkotmányunk bűnben fogant. Utalok itt a ’49-es törvényre, amibe beépítették a KGB 45 pontját, ami szerint működött az elmúlt rendszer. Egy kommunista alkotmányt toldoztak-foldoztak, míg végül állítólagosan demokratikussá lett. Szó se róla, jól mutatta azt, milyen országban élünk: egy volt kommunista országban, amit addig toldoztak-foldoztak, míg végül állítólag demokratikussá nem lett.
Azok, akik a kétharmados felhatalmazást adták a nemzeti oldalnak, arra szavaztak, hogy végre legyen vége a toldozás-foldozás korszakának, a maszatolásnak, a szőnyeg alá söprésnek. Én is ezért állok itt, kedves képviselőtársaim. Ne hagyjuk, hogy az új alaptörvényünk is bűnben foganjon, hogy ugyanúgy az embertelen diktatúra elkendőzésére épüljön, mint az előző. Vannak persze, akik puha diktatúrát és hasonlókat emlegetnek, pedig a diktatúra soha nem puha, legfeljebb az emberek gerincét teszi azzá. Húzzuk ki végre magunkat, kedves képviselőtársaim, és egyenes gerinccel utasítsuk el a diktatúra borzalmait - mindkét diktatúráét. (Dr. Józsa István közbeszólása.)
Egy nemzet nem nézhet szembe a féloldalas múltjával. Nem félek kimondani, hogy a kommunista rendszer éppen olyan bűnös volt, mint az a másik. És remélem, végre a törvényhozók se félnek kimondani. Erről szólnak az alaptörvény átmeneti rendelkezései. Nagy Gáspár költő írja Nagy Imre-versében: “egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI!”
Néven kell nevezni a dolgokat. Nemcsak a gyilkosokat, hanem a diktatúra működtetőit és kiszolgálóit. Nem a kisembereket, akik csak élni akartak valahogy, boldogulni egy vészterhes korszakban. A valódi bűnösöket kell megnevezni, azokat, akik az elmúlt 20 évben folyamatosan, minden lelkiismeret-furdalás nélkül a kisemberekre tolták a diktatúra bűneinek felelősségét. (Dr. Józsa István: Ez érdekes.) Akik azzal riogatnak, hogy mi majd az egyszeri párttagokat fogjuk megbélyegezni. Mi tudjuk, hogy nem lehet mindenki hős. Sokan csak sodródtak az árral. Az ő ügyükben nem nekünk kell ítélni. De vannak, akikről a történelem mond ítéletet, és akikről végre nekünk is ítéletet kell mondani. Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat világosan kimondja, kik is ezek.
Mit is mond a törvényjavaslat preambuluma? “A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődjei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnözőszervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért.” (Többször köhög.- Dr. Józsa István: Így igaz!)
A demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert a Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint a régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető.
A kommunista diktatúra alatt elkövetett, a rendszer kiépítését és fenntartását célzó bűncselekmények üldözése nem volt lehetséges, mely lehetőség - a jogfolytonosságot megszakító alkotmányos fordulat híján - az első szabad választás után sem nyílt meg. Elmaradt a diktatúra vezetőinek felelősségre vonása, nemcsak jogi, de erkölcsi értelemben is. Az alaptörvény hatálybalépésével nyílik lehetőség az igazság érvényesítésére. Minden magyar polgár, aki a kommunista diktatúrával szemben ellenállást tanúsított, akit a diktatúra kiszolgálói emberi méltóságában és jogaiban megsértettek vagy igaztalanul üldöztek, ha e jogsértésekben részt nem vett, elismerést, erkölcsi elégtételt érdemel.
A kommunista diktatúra rendszerszerűen idézte elő a jogsértéseket, de a cselekményeket az egyes emberek követték el. A ma élő és a jövő nemzedék számára meg kell őrizni a bűntettek emlékét, és meg kell nevezni a bűnösöket. Ez áll a törvényjavaslat preambulumában. Ezek világos szavak. Ezeket a szavakat ki kell mondani egy olyan országban, ahol a Biszku Bélák luxusnyugdíjat vesznek föl, amíg a volt forradalmárok némelyikének betevő falatra is alig jut; ahol ma is lehet gúnyolódni nemzeti forradalmunk emlékén, ahol gyalázni lehet annak hőseit.
Félreértés ne essék, nem magamra gondolok, pedig nekem is volt mit tűrnöm az elmúlt évtizedekben, de még az elmúlt hónapokban is. Én az olyan hősökre gondolok, mint Tóth Ilonka, akinek az emlékét szervezett kampányban próbálják bemocskolni. Innen üzenem nekik: nem fog sikerülni. Mi meghúzzuk a határvonalat a hősök és a köztörvényes bűnök elkövetői között.
Azt mondják, az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek jelentősége csak szimbolikus. Bízzuk ezt a jogászokra! Majd kiderül, milyen eszközeink vannak arra, hogy kikényszerítsük a megkésett jóvátételt. Félek, ezek az eszközök korlátozottak, de a jóvátétel nem csupán anyagi lehet. Sőt, a szimbolikus sokszor fontosabb, mert így válhatunk végre szabaddá. “Az igazság szabaddá tesz” - üzenem innen a magyar nemzetnek.
És Tamási Áron szavaival üzenem azoknak is, akiket illet: “Az igazságot is meg lehet szokni.” Ahhoz pedig, hogy az igazság napvilágra jusson, beszélni kell: beszélni a vétkesekről, a felelősökről. Bár sokan nem szeretnének, de beszélnünk kell a múltról, hogy aztán végre ne kelljen mindig a múltról beszélni.
És hadd tegyem még hozzá: beszélnünk kell a gyermekeinknek, a fiataloknak, hogy soha többé velük ne ismétlődhessen meg az a véres múlt, amit a Kommunista Párt erre az országra szabadított.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormányzó pártok, valamint a Jobbik padsoraiból.)
(20.20)
