NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ünnepélyes pillanatban ünneprontónak fognak tartani, pedig nem én vagyok az, hanem az előterjesztők, akik szép történelmi szavakat használva a preambulum szintjén elintézik a rendszerváltást, és érdemi tettek nem követik azt. “Amit meg tudsz akadályozni, annak állj az élére!” (Sic!) - talán ez az az ismert elv, amit követ a kiszivárgott hírek szerint a Fidesz elnöksége is (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Épp fordítva! Fordítva!), látva a helyzetet, próbálja kifogni a szelet a Jobbik vitorlájából, azonban valóban nem megvalósítva ezeket a jobbikos javaslatokat.
Hiszen miközben ilyen szép elvekről hallunk, preambulum szintjén természetesen, aközben hétről hétre leszavazzák a kommunista luxusnyugdíjaknak még a napirendrevételét is, nem hajlandók az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalára, mint ahogy nem hajlandók az egykori korábbi állami vezetőknek, az előző rendszer vezetőinek a jelenlegi közéletből való kitiltására. Nem hajlandók a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítására éppen úgy, mint ahogy nem hajlandók az ország egyetlen 1956-os múzeumának állami támogatására sem.
A jelen törvényjavaslat szép, építő szavak mellett természetesen számos rombolást is végrehajt, hiszen például Kubatov Gábor legnagyobb örömére eltörli az adatvédelmi biztos intézményét, és még a sztálinista, rákosista alkotmány bizonyos, elvileg hatályon kívül helyezendő paragrafusait is örök érvényűvé emeli be. Ez az a javaslat, amely szép szavak szintjén megfogalmazza például, hogy akit a diktatúra kiszolgálói emberi méltóságában és jogaiban megsértettek vagy igazságtalanul üldöztek, az elismerést és erkölcsi elégtételt érdemel. Értik, erkölcsi elégtételt. Anyagit azonban már nem. Itt az újabb kettős mérce, mert miközben azt látjuk, hogy az 1947-es párizsi diktátumból fakadó jóvátétel-fizetésre 1,7 milliárd forint szerepel még a jövő évi költségvetésben is, és minden zsidó kárpótlást befagyasztottak és továbbra is fizetik, mindaközben a kommunista áldozatok kárpótlásáról nem lehet beszélni, azt megtiltják. Nem kaphatják meg még a munkadíjukat sem például azok a Rákosi-korszakban munkaszolgálatra elhurcolt emberek, akik közül már nagyon kevesen élnek közöttünk. Erről nem lehet beszélni, és aki ezeknek a zsidó kárpótlásoknak az ügyét szóvá teszi, mint Gaudi-Nagy Tamás tette itt a költségvetés vitájában, azt rögtön holokauszttagadással vádolják, és talán még a mandátumától is szeretnék megfosztani ezután, mert ma a szólásszabadságot az alaptörvény is korlátozza.
(22.20)
Szép szavak szintjén lehet, hogy megvannak az elvek, de ezt nem követik a tettek. Értetlenül állok most e nagy szavakat felvonultató, rendszerváltónak kikiáltott törvényjavaslat előtt, hiszen Orbán Viktor már tavaly október 23-án azt mondta, hogy a kétharmados forradalommal véget ért az ötvenhatosok harca. Most ismét azt halljuk, hogy majd most ér véget. Minden évben valamiféle rendszerváltást, valami nagy történelmi tettet akarnak elénk tenni, miközben - ahogy a jogalkotási csoportunk vezetője fogalmazott - az előterjesztő egy jogilag alkalmazhatatlan kinyilatkoztatáshalmazt hozott létre, amelynek semmiféle gyakorlati haszna és alkalmazhatósága nincs.
Nézzük meg például az 5. pontot, amely azt mondja, azt hazudja, hogy a kommunista diktatúra alatt elkövetett, a rendszer kiépítését és fenntartását célzó bűncselekmények üldözése nem volt lehetséges, amely lehetőség a jogfolytonosságot megszakító alkotmányos fordulat híján az első szabad választás után sem nyílt meg. Hazugság, szemtelen hazugság, hiszen ezzel szemben igenis megvolt a lehetőség 1990-ben is, csak a mindenkori politikai garnitúrának a bűne, az elmúlt húsz évben az úgynevezett rendszerváltás óta kormányon lévők közös felelőssége, hogy az elszámoltatás elmaradt.
Szintúgy hazugság és törölni javasoljuk, hogy az alaptörvény hatálybalépésével lehetőség nyílik az igazság érvényesítésére. Micsoda szemtelen szavak ezek! Mintha eddig nem lett volna lehetőség. Természetesen volt, a politikai akarat hiányzott, miként hiányzik a jövőben is, továbbra is. Ezt mutatja a konkrét jobbikos javaslatok rendszeres leszavazása.
Az MTI híre, amely e javaslatból született, már egyenesen azt hazudja, hogy a javaslat lehetőséget adna az előző rendszer vezetőinek biztosított állami juttatások csökkentésére. Értik? A javaslat adna lehetőséget, mintha eddig nem lett volna lehetőségük, csak rendre leszavazták még a napirendrevételét is ennek az egyébként nem is kétharmados törvénynek. A lehetőség tehát megvolt, csak élni kellett volna vele.
Szép szavak, amelyek szerint a ma élő és a jövő nemzedékek számára meg kell őrizni a bűntettek emlékét. Csak aztán eszembe jut a Pongrátz Gergely által Kiskunmajsán alapított, az ország egyetlen 1956-os múzeuma, amely valóban megőrizhette volna, megőrizte volna a bűntetteknek is az emlékét, mégis azt látjuk, hogy nem kaphat állami támogatást ma sem.
A rákosista alkotmány helyére egy hasonlóan egypárti alaptörvény került, amelyet a húsz másik posztkommunista országgal szemben nálunk példátlan módon csak a kormányoldal szavazott meg. Ezt egy jól sikerült montázzsal is kifejeztük egy vidám napon, húsvéthétfőn, amelyet ugyanakkor beárnyékolt Schmitt Pál aláírása.
Többször visszaköszön, hogy az alkotmány ilyen-olyan rendelkezését alkalmazni kell a jövőben is. Ezt látjuk az előttünk fekvő törvényjavaslatban, de mivel az alkotmány hatályát veszti az alaptörvény hatálybalépésével, kodifikációs szempontból ez teljesen érthetetlen, ugyanis nem alkalmazhatók egy hatálytalan jogszabály hatályát vesztett rendelkezései, és nem is szeretnénk a Rákosi-alkotmányt hatályában megtartani.
De tovább is megy a javaslat, természetesen: az alaptörvény hatálybalépése nem érinti a hatálybalépése előtt alkotott jogszabályok, valamint vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek hatályát. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy valami érdemi változás történik, mondjuk ki gyorsan, ezzel szemben a magunkfajták számára az antikommunizmus egy alaptétel.
Pongrátz Gergely, a Corvin köz legendás parancsnoka a Jobbik 2003. október 24-ei zászlóbontó gyűlésén könnyeivel küszködve, elcsukló hangon ezt az örökséget hagyta ránk - idézem: “Nektek kell átvenni azt a szellemiséget, azokat az eszméket, amiért ’56-ban olyan sok bajtársunk halt meg. Nektek kell továbbvinni, a tietek a jövő.” Érdemes az interneten videón megtekinteni a megható beszédet, mely útjára indította pártunkat. 2011 őszére elértük, hogy Czeglédi János fővárosi képviselő kezdeményezésére a XIV. kerületben Pongrátz Gergelyről teret neveztek el, jövőre pedig talán szobrot is avathatunk ott. Viszont még nem sikerült állami támogatást kiharcolnunk a Gergely bácsi által alapított, az ország egyetlen 1956-os múzeumának, ami Kiskunmajsán, már egy ifjúsági táborral kibővítve található. Az idei költségvetéshez ez ügyben benyújtott tavalyi módosító javaslatunkat éppúgy elvették a fülkeforradalmárok, mint most kedden a jövő évre nézve, miközben a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és számtalan hasonló szervezet még mindig állami támogatást kap.
Ráadásul azt próbálja elhitetni velünk a Fidesz, hogy mindez, akár az államadósság mindenáron, elsőként való fizetése a magyar emberek érdekeit szolgálja. Ahogy a vicc szól: érted jöttünk, elvtárs, nem ellened. Nemzeti konzultációnak álcázott propaganda és törvénytelen adatgyűjtés folyik közpénzből, hogy megtudják, ki veszi be a meséjüket, aki pedig nem hiszi, utánajárunk - mondhatja Kubatov Gábor büntetlenül. Sőt, jelen törvényjavaslat az adatvédelmi biztos intézményét is eltörli, nem véletlenül.
Ha kinéznek a kormánypárti folyosóról a Kossuth Lajos térre, még mindig láthatják szovjet megszállóink emlékművét, melyen ráadásul önkényuralmi jelkép is lehet. Az ennek eltávolítását célzó indítványunkat is leszavazták a fideszes “forradalmárok” egytől egyig. De legalább arra büszkék lehetünk, hogy a szabadságról elnevezett téren 2004 óta kordonok közé kell zárni a népharag elől ezt a kommunista gyalázatot. Hosszú nyomásgyakorlásunk után pedig a hazaáruló Károlyi Mihály szobrát talán végre eltávolítják az Országház mellől, bár csak úgy merik ezt megtenni, hogy a tér eredeti állapotának való visszaállítására hivatkoznak. A Szabadság téren persze gondolni sem mernek erre, pedig ott még nagyobb gyalázat van, az ország leggyalázatosabb emlékműve, melyet lerombolt ereklyés országzászlónk darabjaiból nagyjából annak a trianoni szoborcsoportnak a helyén állítottak megszállóink és kommunista bérenceik. Magyarország még mindig tele van kommunista utcanevekkel, miközben egyetlen közterület sem viseli a névtelen hősökre utaló “pesti srác” nevet, sőt méltó utódaikat, a derék gárdistákat minden erejével üldözi a hatalom.
Gergényi Péter üzlettársának és barátjának, Pintér Sándornak már mindenről a Gárda jut eszébe, még az új önkormányzati törvénybe is szükségesnek tartotta belevenni, hogy aki gárdista, az rögtön elveszíti mandátumát.
Tisztelt Hölgyek és Urak! Nevezhetik személyeskedésnek a következőket, azonban a felelősök megnevezését mindig kötelességemnek érzem, már akikről tudhatunk itt a nagy titkosítások közepette. Itt van például az ügynöklisták sajnos ma is aktuális ügye. A kisiklatott rendszerváltás óta sajnos megszoktuk, hogy a kormányok nemzeti ünnepeinken mindig kitüntetnek néhány volt állambiztonsági ügynököt vagy tisztet, mint például most augusztus 20-án az Orbán Viktorhoz is roppant közel álló Kopátsy Sándort, az ötletelő, hazardírozó gazdaságpolitikát folytató Matolcsy György miniszter főtanácsadóját, aki a mai napig még csak nem is ismerte be tagadhatatlanul dokumentált besúgó múltját.
Két évtized nem volt elég a saját politikusaik által is érintett, fertőzött parlamenti pártoknak, hogy a társdalom számára megnyugtatóan rendezzék az ügynökügyek teljes körét, és távozzanak a közéletből a hatalmukat átmentő, nemzetáruló alakok! A vétkesek részéről hiányzik az őszinte beismerés, a bocsánatkérés, a morális elégtételadás. Ezért is fontos az a leleplező munka, amelyet a kormány helyett küzdőtársunk, szakértőnk, dr. Ilkei Csaba végez kutatásaival, állambiztonsági tanulmányaival, főként a kuruc.info hírportálon. Ott egyébként olyanokat is olvashatunk, amiket itt most nem is idézhetek büntetlenül, mert a jogszabályok az egykori ügynököket védik, s az igazság kimondását tiltják.
Csak úgy fogalmazhatok, hogy a szocializmusban Martonyi János félreérthetetlen kapcsolatban állt az állambiztonsági szolgálattal. Abból kell értenie most mindenkinek, hogy Bölcskei Gusztáv a református egyház szégyene (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.), Seregély István pedig a katolikusoké. A Szalai Annamária által kinevezett, a közmédiumok és az MTI több tíz milliárdos költségvetése felett bábáskodó Böröcz Istvánt sem nevezem persze III/III-as besúgónak, mert perrel fenyegeti, aki ezt állítja róla. És 22 évvel az állítólagos rendszerváltás után még mindig őket védi a törvény. A bíróságok a hatályos jogi szabályozás miatt rágalmazásnak minősítik az ügynökvádat, ha azt rendszerint csak a 6-os kartonnal tudják alátámasztani, hiába a történészek egybehangzó szakvéleménye. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nem ad ki hamis 6-os kartont, az ügynöki munka döntő részét rejtő mágnesszalagok pedig még mindig nem nyilvánosak.
Ez már a kommunizmus, vagy lesz még rosszabb is? - kérdezte az átkosban az egyszeri magyar ember, de azt biztosan nem gondolták, hogy a rendszer megbukása után elszámoltatás helyett hatalomátmentés következik. Mivel a kommunista múlt feltárását akadályozza, igenis akadályozza a Fidesz is, azon már meg sem lepődhetünk, hogy az úgynevezett rendszerváltást végigkísérő privatizáció felülvizsgálatát, az elrabolt nemzeti vagyon útjának felderítését sem támogatják. Gaudi-Nagy Tamás erre vonatkozó alaptörvény-módosító javaslatát is leszavazták. A titkosszolgálat, újabb nevén AVH egészen más feladatokat kap.
A nemzeti együttműködésnek hívott rendszerben a rákosista alkotmány helyére tehát egy hasonlóan egypárti alaptörvény került, amelyet a húsz másik posztkommunista országgal szemben nálunk egészen példátlan módon csak a kormányoldal szavazott meg. Ennek ellenére jelen törvényjavaslat preambulumában csak a jogállam követelményei szerint elfogadott alaptörvényről írnak, illetve azzal kérkednek. Nem tesznek említést arról sem, hogy egyetlen módosító javaslatot sem fogadtak el, például azt sem, amellyel kizártuk volna a közéletből, aki tevékeny szerepet vállalt a korábbi szocialista államélet irányításában, aki az állampárt vezető tisztségviselőjeként vagy a fegyveres szervezetek vezetőiként közreműködött a magyar nép elnyomásában, a kommunista diktatúra fenntartásában.
(22.30)
Így az egykori cenzor, Lendvai Ildikó, az MSZMP KB-tag Kovács László, vagy a KISZ KB egyik tanácselnöke, Gyurcsány Ferenc ebben az állítólagosan új rendszerben is országgyűlési képviselő maradhat. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Szégyen!) Ez már a nemzeti együttműködés rendszere? Vagy lesz ennél még rosszabb is? Nem tudhatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy tegnap az alkotmányügyi bizottság ismét leszavazta erre vonatkozó lusztrációs alaptörvény-módosító javaslatunkat.
A 2006-os rendőrbűnözésre utasítást adó Gyurcsányt nem lehetett még csak parlamenti vizsgálóbizottságban sem kihallgatni, mert hiába írja elő az alkotmány, hogy bármely magyar állampolgár köteles ott idézésre vallomást tenni, az exminiszterelnök úgy reagált e kötelezettségére, mint pufajkás elődje, Horn Gyula: na és? És amikor Gaudi-Nagy Tamás azt javasolta, hogy aki országgyűlési bizottsági meghallgatását megtagadja, azt sújtsa szabadságvesztés, akkor hogyan reagált a kormány? Ahogy felvetéseinkre szokott: érzik a problémát, de a Jobbik által felvetett megoldás politikailag nem korrekt, inkább a politikai kultúrán kellene úgy változtatni, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. Értik, ugye? Gyurcsány hoz majd nekünk ide politikai kultúrát. De kérdem én: honnan? Balatonőszödről? (Derültség a Jobbik soraiban.)
Ráadásul az új alaptörvényből még a vizsgálóbizottság előtti megjelenési kötelezettséget is kihagyták, így e tekintetben is még csak romlott a helyzet. Ugyanígy maszatolt a kormányoldal a böszme mentelmi jogának esetében is. Már áprilisban kérte az ügyészség Gyurcsány felfüggesztését - bocsánat, csak a mentelmi jogáét -, de a fülkeforradalmárok szeptemberig húzták ezt a pofonegyszerű ügyet. Pedig nem a bűnösséget kellett megállapítani, az majd a bíróság dolga lesz, csak hogy akarnak-e politikai védelmet biztosítani neki. Mert szép szavak az új alaptörvényben, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, csak hát vannak egyenlőbbek, akiknek jár a képviselői felelőtlenség jogi kiskapuja, a politikusbűnözés e törvényesített formája.
Áprilistól szeptemberig húzták Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztését, míg ha jobbikosokról van szó, egy-két hét alatt megszületett a döntés. Rajta kívül csak a nemzeti ellenzék képviselőinek mentelmi jogát adták ki, már-már tömegesen.
Egypercnyi türelmet kérnék még, elnök úr.
