KALMÁR FERENC ANDRÁS
KALMÁR FERENC ANDRÁS
KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedtessék meg, hogy ugyan valamivel éjfél után vagyunk már, de én is Varga képviselőtársamhoz hasonlóan emlékezzek meg december 1-jéről, a magyar történelem e tragikus napjáról.
Engedtessék meg, hogy folytassam azt a gondolatot, amit Varga képviselőtársam mondott. Ez így szólt, hogy nincs már hova hátrálni. Valóban, nincs már hova hátrálni, hiszen ha megnézzük a nemzetközi tapasztalatot és a nemzetközi tendenciákat, ma mi, akik itt ülünk a patkóban, és vagyunk egypáran, akik az Európa tanácsi magyar delegációnak tagjai vagyunk, azt tapasztaljuk, hogy az európai dokumentumokban, előterjesztésekben szó van a baszk problémáról, szó van a koszovói albán problémáról, szó van a koszovói szerb problémáról, a Kaukázusról, de a magyar kérdésről nincs szó. A magyar kérdést mintha elfelejtették volna, és mintha normális volna, hogy egy nép az anyaországon kívül hét más országban, környező országban kell éljen.
De ez az egész tárgykör és ez a helyzet, úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakok defenzív nemzetpolitikájának köszönhető, amit tovább nem lehet folytatni. Ezért úgy gondoljuk mi többen ebben a Házban, hogy ma a magyar nemzetpolitikának elsődleges kérdése és támogatandó kérdése a székely autonómia elérése (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így van. - Taps a Jobbik és a kormánypártok padsoraiban.), anélkül a Kárpát-medencében nem lesz magyar jövő, és veszélybe kerülhet a magyarság léte.
De menjünk vissza a törvényhez, amit tárgyalunk, a törvényjavaslathoz, és ha már nemzetpolitikáról beszélünk, akkor nézzük meg, hogy hogyan is viszonyultak a kommunisták a nemzetpolitikához. Sokan tudják önök közül, hogy én az életem első harminc évét nem Magyarországon éltem le, Romániában, ahol láttam egyfajta nemzetpolitikát, és összehasonlíthattam a magyar kommunisták nemzetpolitikához való hozzáállását valami más kelet-közép-európai szocialista ország magatartásával ezen a területen.
Bár közös volt mindannyiukban az, hogy átvették ezt az ázsiai, nevezzük így, aljas, alattomos politikai stílust, amit mindannyian gyakoroltak, de amikor egy román, egy szerb, vagy egy cseh vagy szlovák kommunistának védenie kellett külföldön a nemzete vagy hazája érdekeit, akkor bevetette ezt a fegyvert, ezt a stílusú módszeres, aljas, alattomos kommunista politikát; a magyar kommunista itthon vetette be ezt a stílust, a saját nemzete ellen. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így van.) Külföldön rendszeresen feladta a nemzeti érdekeket, és nem foglalkozott vele, mert az kényelmesebb volt. Ez volt a különbség a magyar és a külföldi kommunista között. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem volt elvárás.)
Továbbá, eljött 1990, és valójában sokan vártuk, hogy jön egy ilyen törvény, ami feltárja a múltat és lezárja. Ez a törvény miért lett volna fontos, és miért fontos ma is? Ha eddig nem történt meg, miért fontos ma? Nyilvánvaló, tükröt kell állítanunk, és mércét kell állítanunk, hogy tudják, hogy mi a mérce. Tudják azok, akik most átvedlettek szocialistának, hogy mi a mérce, és amit a múltban tettek, legalább ne tegyék a jövőben.
E nélkül a törvény nélkül, nézzük meg, hogy szintén nemzetpolitikai téren mi történt azóta. Nem kell olyan messze menjünk, az elmúlt nyolc évben volt két olyan miniszterelnök, aki jeleskedett ebben a kommunista nemzetpolitikában. Jelesen az első Medgyessy Péter, aki Năstase miniszterelnök úrral a Kempinski szállodában december elsején pezsgővel ünnepelte a gyulafehérvári nagygyűlést, ami Erdély elszakadását kinyilvánította, és még magyarázták, hogy ez miért jó, hogy ezt meg kell érteni, hiszen Európában vagyunk, és így tovább.
(0.10)
Persze, kérem szépen, még talán el is lehetett volna fogadni, még talán én is elfogadtam volna ezt a magyarázatot. Igen, ha mondjuk, másnap repülőre ülnek, és Bukarestben az Athéné Pallasz vagy az Intercontinental Szállodában ugyanúgy pezsgővel koccintanak a II. bécsi döntésre például. De nem tudom, hogy hány óráig lett volna még miniszterelnök Năstase úr Bukarestben, ha ezt megteszi. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Egy percig. - Szávay István közbeszólása) Viszont nálunk Medgyessy Péter továbbra is nyugodtan maradt miniszterelnök. (Babák Mihály: Megbuktatták, de nem ezért.) Sőt, nem ezért buktatták meg, így van.
Sőt, jött tovább 2005. december 4-e, amikor az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc nyíltan a saját nemzettársai ellen kampányolt. Kérdezem én, ha lett volna egy ilyen törvény, megtehette volna, vagy lett volna olyan erkölcsi, mondjuk így: gyökere vagy felhatalmazása a Szocialista Párt részéről, hogy ezt megtegye? De nemcsak az, 2006. október 23-a, a mikor a saját nemzetébe lövetett, még ha gumilövedékkel is, de szemeket lövetett ki, és maradandó sérüléseket okozott nemzettársainak. Ezek mik, ha nem bűnök?
Sajnos ez a törvény csak ’90-ig szól, és az azóta elkövetett bűnöket nem tárgyalja. Viszont Bárándy képviselőtársunk, aki nincs itt, azt mondta, hogy akik bűnöket követtek el a múltban, azok fényképeinek ott a helye a Terror Házában. Vajon egy Medgyessy Péter vagy egy Gyurcsány Ferenc fényképének nincs ott a helye? Erre örültem volna, ha válaszol egy kétpercesben.
Köszönöm szépen a lehetőséget a felszólalásra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
