DR. SELMECZI GABRIELLA
DR. SELMECZI GABRIELLA
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 1989. június 16. volt. A magyarok egy része készülődött, felvette ünnepi ruháját, és elindult a Hősök terére, Nagy Imre és mártírhalált halt társai újratemetésére. Az emberek egy másik része pedig figyelte a televízión keresztül a közvetítést. Bizonyára sokan vagyunk, akik emlékszünk erre a napra. Én például nagyon jól emlékszem az akkori érzéseimre, az átélt órákra, a Hősök terén lévő tömeg hangulatára. Emlékszem még arra, milyen békésen és derűsen álltak, sétálgattak ott az emberek, mosolyogtak egymásra ismerősként, üdvözölték egymást valójában ismeretlen emberek.
Akkor még messze voltunk a szabad választásoktól, sőt még a szovjet csapatok kivonulásától, az ominózus döbbenetes lehallgatási botránytól, sőt még előttünk voltak a romániai események, a prágai bársonyos forradalom is - akkor még nem történt meg. De akkor ott, a Hősök terén 1989. június 16-án mindannyian úgy éreztük, hogy végérvényesen elindult a fal leomlása, végérvényesen, nagyon hamar, nagyon gyorsan vége lesz a kommunizmusnak, vége lesz a diktatúrának. És akkor ott mindannyian éreztük, kimondva vagy kimondatlanul, hogy megtudhatjuk, hogy mi történt, megtudhatjuk, hogy kik a felelősek; az áldozatok pedig elégtételt nyerhetnek erkölcsi értelemben is. Az igazság képlete akkor ott nagyon egyszerűnek tűnt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem így történt. Ez a törvénytervezet, ami itt most előttünk fekszik, aminek a vitáját folytatjuk, egy nagyon régi tartozásunk, több mint 20 éves tartozásunk. Az a meggyőződésünk nekünk, beterjesztőknek, hogy a gazdasági stabilitás, a gazdasági célok és a társadalom általános állapota között nagyon szoros összefüggés van. Talán nem véletlen, hogy Lengyelországban, Csehországban és más kelet-közép-európai országokban, ahol a múlttal való szembenézés és a múlt lezárása megtörtént, tovább tudtak lépni, elválasztották a hamistól az igazat, és megnevezték a felelősöket. Ezek a társadalmak, ezek az országok mára már nagyon sok mindenben megelőzték Magyarországot. A magyar jogrendben egészen a mai napig semmilyen, a kommunizmus rémtetteit elítélő törvény nincs, noha a volt szocialista országokban ilyen törvényeket az ottani rendszerváltásokat követően elfogadtak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat tartalmaz egy nyilatkozatot, amely úgy kezdődik, hogy a mai magyar jogállam nem épülhet a kommunista rendszer bűneire. Ezután felsoroljuk, miért terheli felelősség az MSZMP-t és jogelődjeit. Ezek között szerepel a II. világháború utáni évek többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolása; az ország eladósítása; versenyképességének végzetes lerontása; továbbá emberek meggyilkolása, idegen hatalomnak való kiszolgáltatása, törvénytelen bebörtönzése, kényszermunkatáborba hurcolása, megkínzása, embertelen bánásmódban részesítése, vagyonuktól való önkényes megfosztása; a szabadságjogok teljes elvétele; származásukra, világnézetükre vagy politikai meggyőződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetése; az emberek magánéletének törvénytelen megfigyelésére és befolyásolására törő titkosrendőrség működtetése. Nagyon fontos, hogy ezeket leírjuk az utókor számára is.
Ez a törvény kimondaná, hogy az MSZMP és jogelődei felelnek az 1956-os forradalom szovjet megszállókkal együttműködésben történt vérbefojtásáért, az azt követő rémuralomért és megtorlásért, 200 ezer magyar embernek a hazájából való kényszerű elmeneküléséért, továbbá azokért a köztörvényes bűncselekményekért, amelyeket politikai indítékból követtek el, és amelyeket az igazságszolgáltatás ezért nem üldözött. Erről már több képviselőtársam beszélt.
Ebben a törvényben kijelentenénk, hogy az MSZMP és jogelődei, valamint a kiszolgálásukra létrehozott politikai szervezetek bűnözőszervezetek voltak, amelyek vezetői - tehát vezetői, még egyszer mondom, hogyha valaki félre akarná érteni: nem a bekényszerített tagok, hanem a vezetői - el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomórendszer fenntartásáért, irányításáért, a jogsértésekért és a nemzet elárulásáért.
Ez a szöveg érinti az MSZP-t is, mégpedig úgy, hogy kimondaná: a Szocialista Párt az MSZMP jogutódaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint a régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a dokumentum, ez a nyilatkozat kitér arra is, hogy a kommunista diktatúra alatt elkövetett, a rendszer kiépítését és fenntartását célzó bűncselekmények üldözése akkor nem volt lehetséges. És ez a lehetőség az első szabad választás után sem nyílt meg, így elmaradt a diktatúra vezetőinek - vezetőinek - felelősségre vonása. Az alaptörvény hatálybalépésével azonban lehetőség nyílik az igazság érvényesítésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kimondanánk, hogy nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában az ország vagy emberek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntetőszabályok figyelmen kívül hagyásával, politikai okból nem üldöztek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat nemzeti emlékezet bizottsága néven a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése érdekében szervezetet hozna létre. Ezt most különösen az LMP képviselőinek mondom, hogy elindulna a múlt feldolgozása, a múlttal való szembenézés. Ennek feladata lenne a diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtoklók szerepét, tevékenységét feltárni és erről jelentést közzétenni. Természetesen, hogyha ezt kevésnek tartják, akkor nyitottak vagyunk arra, hogy erősítsük ezt a folyamatot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel kapcsolatban rögzítenénk, hogy a kommunista diktatúra működésének valósághű feltárása és a társadalom igazságérzetének biztosítása közérdek, illetve hogy a diktatúra hatalombirtokosai közszereplőnek minősülnek. Így a javaslat alapján a hatalom birtokosai a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat, a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével, tűrni kötelesek, e szerepükkel összefüggő személyes adataik pedig nyilvánosságra hozhatók.
Én ezt egy nagyon fontos résznek tartom, és engedjék meg, hogy egy példát is felhozzak arra, hogy például ma, napjainkban azt a történészt például, aki feltárja tényadatok alapján a múlt bűneit, és ezzel kapcsolatban megnevezi a felelőst, a személyiségi jogok megsértése miatt megbüntetik.
(22.10)
Van rá példa. Van olyan történész, akit napjainkban már háromszor ítéltek el azért, mert személyiségi jogokat sértett, vagyis jelen pillanatban a jogrendünk az elnyomórendszert működtetőt védi, nem pedig azt, aki feltárja az igazságot. Ezért tehát ezt a szakaszt, ezt a részt nagyon fontosnak érzem. Az átmeneti törvény értelmében tehát a kommunista hatalom birtokosai nem hivatkozhatnak személyiségi jogaikra, ha kilétük felfedése a történelem valósághű ábrázolásához járul hozzá. Ez a kitétel elengedhetetlen egyébként ahhoz, hogy nyugodtan lehessen kutatni, nyilvánosságra lehessen hozni ezeket az adatokat, és hogy a kutatás végén majd ezt a korszakot végérvényesen le lehessen zárni.
Engedjék meg, hogy beszéljek még egy nagyon csúnya jelenségről, amit Balla György képviselőtársam is már megemlített egy kétperces hozzászólásban, ez pedig az a rendkívül káros magatartás, ami úgy néz ki, hogy bizonyos emberek megpróbálják összemosni a kisembert az elnyomóival. És teszik ezt úgy, hogy félelmet keltenek az emberekben. Tehát azt mondják - és elnézést, hogy ilyen jelzőket használok -, hogy az egyszerű MSZMP-tagot, az egyszerű KISZ-tagot, azokat az embereket, akiknek kötelező volt ezekbe a szervezetekbe belépniük, próbálják riogatni azzal, félelmet kelteni, hogy itt feléjük bármiféle elszámoltatás vagy bármiféle megbélyegzés történik. Nem ez történik. Pontosan arról van szó, hogy azok az emberek, akik kiépítették, működtették ezt a rendszert, azok a vezetők, akik bármilyen formában például a beszervezéseket irányították, azoknak a nevei legyenek nyilvánosságra hozva egy kutatási folyamat végén, és legyen tényszerűen leírva, hogy mi történt.
Természetesen teljesen más a felelőssége annak az embernek, aki mondjuk, belépett egy üzemi pártszervezetbe, mint annak, aki egyébként behívta az elnyomó csapatokat. Ez senki számára nem kérdés, csak szeretnénk itt leszögezni, hogy ne mossuk össze ezeket az embereket. Teljesen más a helyzete annak az embernek, aki túlélte ezt az elnyomórendszert vagy így, vagy úgy, de túlélte, és annak, aki működtette ezt az elnyomó rendszert. Én egyébként az elmúlt napokban rádióban, tévében is hallottam ezt a hozzáállást, hallottam olyan szakértőt is, aki ezt tényszerűen állította, és mint mondom, próbálta a kisembereket, az egyszerű párttagokat, a KISZ-titkárokat, KISZ-tagokat összemosni azokkal az emberekkel, akik működtették ezt az elnyomórendszert.
Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy ez egy nagyon gyáva magatartás. Nagyon gyáva. Most sincsenek itt egyébként a Szocialista Párt frakciójából - MSZP I., MSZP II., mindegy - például azok az emberek, akik esetleg nem úgy beszélhetnének, mint Bárándy képviselőtársunk, aki azt mondja, hogy a kilencvenes években még gyermek volt. (Dr. Répássy Róbert: Azért van olyan is! Én még emlékszem!) Még vannak, jó. Én azt is sajnálatosnak tartom, hogy például ő mondta el a vezérszónoklatot, őt tolták előre, bizonyítva ezzel, hogy nekik semmiféle felelősségük nincs a múltban. Tehát gyáva ez a magatartás, szégyenteljes ez a magatartás, amikor az egyszerű párttagok mögé próbálnak bebújni azok az emberek, akik felelősek az elmúlt 40-50 év rémtetteiért.
Engedjék meg, hogy még egy-két felvetésre reagáljak. Ez az egyik felvetés az, hogy valójában az MSZP, illetve az MSZMP 1990-ben elszámolt. 2000-ben az akkori Miniszterelnöki Hivatal összesítése szerint az MSZP a volt MSZMP-ingatlanok - például a pártszékházak, pártirodák, nyaralók - darabszámát tekintve 79 százalékát, a területüket tekintve pedig 90 százalékát használta. Érdemes lenne megnézni, hogy akkoriban hogyan is nézett ki ez az elszámolás, és hogy az elszámolás után 2000-ben hogyan jöhettek ki ilyen statisztikai adatok, hogy az MSZP még mindig gyakorlatilag az MSZMP-ingatlanok és -tulajdonok 90 százalékát használja. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Törvénytelen módon szerzett! El kell venni és kész! - Közbeszólás a Fidesz soraiból.)
Engedjék meg azt is, hogy az MSZP alakuló kongresszusáról, az ott elfogadott hivatalos állásfoglalásból hadd idézzek. Azt mondják akkor az MSZP kongresszusán, hogy “Hazánk történelmében lezárult a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjelzett korszak. A szocializmus eddig volt koncepciója, a sztálini eredetű rendszer felélte minden társadalmi, gazdasági, politikai és erkölcsi tartalékát, alkalmatlan arra, hogy lépést tartson a világ fejlődésével.” Ezzel az MSZMP mint állampárt… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
