JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ennek a mai vitának különböző periódusaiban gyakorta kapkodtam a kétperces gombhoz, de aztán úgy döntöttem, hogy egyszerűbb és talán tisztességesebb is, ha egyben kérek szót, illetőleg ha azt az értéket közvetítem, hogy én magam tisztelem mások agybaját, hogy az enyémet is tiszteljék. Éppen ezért nem fogok reagálni olyan képtelenségekre, amelyek itt elhangzottak, bár azt gondolom, hogy annak, aki politikai felelősséggel az ügyben bír, persze majd kell reagálnia.
Ami miatt én szót kérek, az két dolog.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet bennünket itt zsidóbérenc, a globalizmust támogató, a NATO-nak lefekvő, nemzetáruló, és nem tudom, még milyen politikai stigmákkal illetni, meg is kapjuk - őszintén szólva, egy idő után persze már lepereg az emberről -, de azt azért tudni kell, hogy Magyarországon a NATO mi magunk vagyunk. Azt azért tudni kell, hogy a NATO egy politikai és értékközösség, amelyben Európa nyugati, Lajtán túli fele benne van, és ha nekünk Belorusszia a minta, és az majd a leendő értékalapú társadalmi minta, akkor persze mondhatjuk azt, hogy le a NATO-valamint. De mindaddig, amíg azt gondoljuk, hogy nekünk dolgunk van Európában, a világban, és nekünk a szövetségesünk Németország, Franciaország éppen úgy, mint Belgium és Norvégia vagy Anglia, abban a pillanatban talán vállalhatjuk azt, hogy igen, velük együttműködésben képzeljük el a globális biztonság megteremtését, és talán nem válik szégyenfolttá, stigmává az, hogy ha valaki azt mondja, nem a nemzeti jelleg háttérbe szorítása ellen, ilyet soha nem mondtunk és nem is fogunk, de igen, az együttműködés mellett.
(21.20)
Ha ma kiirtjuk a Magyar Honvédség szótárából, együttműködési rendszeréből a NATO-t, akkor védelmi képességünk a töredékére zsugorodik, a felkészítésünk és a felkészültségünk gyakorlatilag elvész, és olyan iszonyatosan nagy költségvetési terhet kellene magunkra vállalni, amit mi magunk egyedül egészen bizonyosan nagy konfliktus nélkül vállalni nem tudnánk. Pontosan kell érteni és tudni tehát, hogy ez egy olyan önként vállalt együttműködés, amelyben nekünk - sajnos minden együttműködés ilyen - vannak bizonyos kötelezettségeink, ám ellenben a biztonságunk egy szeletét, egy darabját egészen bizonyosan garantálják. Mi a Magyar Honvédség nemzeti jellegének erősítésével, a magyar állampolgárok honvédelmi tudatos felkészítésével, általában a nemzeti tudat erősítésével egyetértünk. Ha önök úgy gondolják, hogy ez a NATO ellenében valósítandó meg, akkor téves úton járnak, és mindenki, aki ezeknek a mondatoknak tapsol vagy örül.
A másik kérdés, amiről egészen bizonyosan kellene szólnom, az a Magyar Honvédség békeidőben történő alkalmazása a különböző feladatokban kérdéskörre kell hogy vonatkozzon. Én borzasztóan nagyra értékeltem a honvédelmi törvénynek azt a szakaszát - s azt gondolom, ez a legfontosabb -, hogy békeidőben a Magyar Honvédségnek belföldön az a feladata, hogy felkészüljön a feladataira, gyakorlatozzon, tanulja meg a fegyverek használatát, tanulja meg az együttműködés képességét, és ha van külföldi szerepvállalás, akkor ott pedig maximálisan lássa el a feladatát, és teljesen természetesen készüljön azokra az új kihívásokra, amelyekről beszéltünk, de ami ezekben a törvényekben nem szerepel.
Iszonyatosan nagy problémának és borzasztó nagy veszélynek látom a honvédség feladatát illetően a későbbiekben, ha minden egyes alkalommal, ha tetszik pár hónapos távlattal újabb és újabb szeletnyi feladatot adunk a Magyar Honvédségnek békeidőben nem katonai természetű feladatok ellátására. Önök bizonyára ismerik a kismalac, a farkas és a horda történetét, hogy tudniillik hogyan kell beengedni először csak a kisujjamat, utána a lábamat, utána a farkamat, végül az egész testemet - mondja ezt a farkas a malacnak -, és gyakorlatilag így jut be a kismalac otthonába. Azt szeretném önöknek mondani, hogy ez az apró lépés teszi lehetetlenné a Magyar Honvédség felkészülését a tényleges feladatokra, ha napról napra több olyan típusú feladatot kap, amelyek ellátása a védelmi rendszeren kívüli szervezeteknek volna feladata és kötelezettsége.
A rendőrségi törvényben vajon miért nem jelenik meg az a fajta feladat - megjegyzem, egy nagyobb rendszer, sok tekintetben nagyobb eszközállománnyal -, hogy a közmunkát segítse, ám ellenben a Magyar Honvédségnél meg miért jelenik meg? Higgyék el, nem tréfadolog, mert holnap és holnapután mindig lesz politikus, aki úgy fogja gondolni, hogy a Magyar Honvédségnek békeidőben még lehetne feladata az is, hogy valamelyik híd felújítása alkalmával építsen hidakat, utakat, ha kell, menjen aratni, begyűjteni és nem tudom, még mi mindent csinálni, hiszen nagyon sok mindenben tudna segíteni. Ez kísértetiesen hasonlít - és van áthallás a Szent Korona olyan típusú beállításával, mint ahogy itt hallottuk -, mondjuk, a rendszerváltás előtti hadsereg feladataira és működésére, csak akkor a Szent Koronát mással helyettesítették, de a feladatvállalás a polgári életben teljesen más volt. Higgyék el, hogy ez egy nagyon-nagyon veszélyes út, és állítom, hogy nagyon komoly problémákat vet fel.
Sokkal jobb volna, ha megtanulná kezelni a Mistral rakétát az, akinek ez a dolga. Sokkal jobb volna, ha a gyakorlatokat, amelyeket végzünk vagy végeztetünk, nem olyan módon végeztetnénk, mint idáig. Sokkal jobb volna, ha a tényleges feladatra készítenénk fel, és a biztonsági őröket nem egy párnapos gyorstalpalóval készítenénk fel, hanem a feladatára. Sokkal jobb volna, ha a honvédelmi nevelésben vennének részt a katonák, nem pedig - ahogy látom az igényeket - cigány állampolgárságú vagy cigány nemzetiségű emberek beterelésében stadion építésére. Ez nem jó, nem elfogadható. Nagyon komoly kihívás ennek ellenállni, illetőleg nagyon komoly feladat felkészülni a haza fegyveres szolgálatára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan alulfinanszírozott a hadsereg az elmúlt húsz évben nem volt, mint most. Azt gondolni, hogy idáig rombolás volt, de most majd építkezünk, azt felvetni, hogy legyen programköltségvetés, azt gondolni, hogy majd fejlesztünk, részt veszünk a nemzet újjáépítésében, hiszen ez a hihetetlenül nagy feladat, egyébként megvédjük a határainkat az összes többi ránk uszuló szomszédtól, ráadásul nem is költünk többet, azt hiszem, hogy ez naiv feltételezés, aki ilyeneket állít, annak azt javaslom, hogy cserélje le a biztonsági szakértőjét, és gondolja újra, hogy mit vár a magyar hadseregtől. A magyar hadsereg egy költséges üzem, a hon védelme költséges üzem, és az állampolgár személyes védelme is költséges üzem. Magunkra, a személyes biztonságunkra is sok pénzt fordítunk, de ugyanígy kell fordítani a honvédségre is. Azt gondolni, hogy ez ráfordítás nélkül is megy, borzasztó nagy tévedés. No pláne úgy beállítani a dolgot, hogy feleljen meg azoknak a kritériumoknak, hogy legyen nagyon nemzeti, önmagunkat tudjuk megvédeni, vegyen részt a közösségi munkában, ez egyszerűen illúzió és elfogadhatatlan.
Remélem, Németh Zsolt képviselő úrnak nem lesz bántódása abból, hogy volt, amiben egyetértett velem, izgulok is érte rendesen, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy ha nem figyelnek oda az új kihívásra, akkor rajtaveszthetünk. A háborút nem úgy fogják megvívni, hogy tankok lépik át a határt. A konfliktust nem úgy fogják megoldani, hogy fegyverekkel lövik a polgári lakosságot. A háborút úgy fogják megvívni, hogy nagy ellátórendszereket tesznek tönkre, hogy terror- és szabotázsakciókkal próbálják a mindenkori politikai hatalom vagy egy ország vezetését megbénítani, a lakosság ellátását gátolni. Ez az útja-módja. Ha ilyen feladatra nem készítjük fel a Magyar Honvédséget legalább tudatilag, ha a nemzeti biztonsági stratégiában, az ebből levezethető katonai stratégiában, az ezekből levezethető honvédelmi törvényben erről egy betűt sem gondolunk leírni, akkor nem járunk helyes úton, de minimum tévedünk. Tévedünk, és arra kárhoztatjuk ezt a jobb sorsra érdemes törvényt, hogy holnap vagy holnapután - ezek persze éveket jelenthetnek - majd újra módosítsuk és újra gondoljuk át azokat a kérdéseket, amelyek itt felvetődtek.
Legeslegvégül egyetlen kérdést hadd említsek önöknek: a Magyar Honvédség fejlesztését el lehet úgy képzelni, mint a svájci modellt. Megjegyzem, a svájciak picivel nagyobb GDP-nél, másabb történelmi hagyományokkal ötszörösét költik annak a saját védelmükre, mint mi. De lehet ez egy idea, lehet ez egy álom, én azt gondolom, hogy álom. Van egy másfajta megközelítés, amelyik azt mondja, hogy jó nekünk a régi fegyver is, és példának okáért milyen jó volna, ha a MiG-29-esek itt repkedhetnének. Azt kell önöknek mondanom, lehet, hogy jó volna, mert egy gyönyörű gép és katonai bemutatókon kiváló kunsztokra képes, egyébiránt ma már nem felelne meg semmilyen modern harcászati követelménynek, mert három perc alatt lövik le olyan messziről, hogy csak na.
Ehhez képest lehet a Gripen-beszerzést nagyon sokféle kritikával illetni. Én magam is kíváncsi lennék a nemzetközi nyomozó hatóságok ezzel kapcsolatos mindenféle ismeretére, és teljesen természetesen a fantáziánk már csak olyan, hogy ez esetben mindenki a másikra gondol mint bűnösre. De azt gondolni, hogy a Gripen-beszerzéssel kapcsolatosan mi történelmi bűnt követtünk volna el, azt hiszem, hogy tévedés.
(21.30)
1. Az első Gripen-döntés bérlésről szólt; bérlésről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kettő év múlva egy darab nem lenne itt, ha azt az első döntést tartjuk be feleannyi pénzért, negyedannyi vagy feleannyi képességgel rendelkező géppel. Valóban, személyesen is úgy gondoltam, hogy a Magyar Honvédség együttműködése akkor lehet a környező országokkal teljes, ha képessé válunk például arra, hogy közös légtérvédelmet hajtunk végre. Ez nem szokatlan ám, ilyet csinálnak Szlovénia területén például az olaszok. Nem tudom, hogy miniszter urat kereste-e már a szlovén kollégája, vagy volt-e már ilyen tárgyalás (Dr. Hende Csaba: Holnap megyek.), de ez folyamatosan felvetődik, hogy vehetnénk-e részt benne. Vannak olyanfajta feladatok egyébként az európai együttműködésben, amely nem arról szól, hogy Kadhafit bombázni, sőt mi több, még arról sem szól, hogy Afganisztán különböző rejtett vidékeire vigyük, hanem értelmes feladattal, nemzetközi munkamegosztásban a közös légtérvédelem és ellenőrzés tekintetében ezeket a gépeket felhasználhatjuk. Bizony, ilyen szándékkal született meg a Gripen-bérlés módosítása, vásárlása és bizonyos képességnövelése, ami egyébként valóban ténylegesen drága, és mindenkinek szurkolok, hogy minden olyanfajta felvetést és információt, ami ezzel kapcsolatosan napvilágra kerül, ismerhessünk mi magunk is meg, mert azt hiszem, hogy ez a magyar társadalom helyzetismeretét szolgálja, és egyébként vélhetően elejét veszi további hamis feltételezéseknek.
Legeslegvégül, az utolsó másfél percemben: higgyék el, hogy van az országban számos olyan kormányzati feladat, aminek van jobb- és baloldali olvasata, van számos olyan tevékenység, aminek egészen bizonyosan van konzervatív, még konzervatívabb és attól balrább álló megközelítése. A hon védelmének azért kellene lennie egy olyan kicsi halmazának, amiben nem teszünk különbséget nagyon-nagyon nemzeti, nagyon-nagyon baloldali és nagyon-nagyon radikális és még kevésbé liberális álláspontok között. Kellene lennie egy olyan közös nevezőnek, ami azt a halmazt egészen bizonyosan körbeírja, amire azt mondjuk, hogy igen, ezt mi akarjuk. És azt hiszem, hogy mi akarunk egy becsületes, jól működő, büszke Magyar Honvédséget, ami képes az ország védelmének szolgálatára, és utána még hozzárakhatja mindenki a saját egyébként elképzelésének és politikai habitusának megfelelő további elvárásokat, de ha ebben a minimumban sikerül megállapodni, akkor egyrészt van mód arra, hogy a törvényt módosításokkal javítsuk, másrészt, hogy a magyar nemzet érdekeit, az ország egész lakosságának érdekeit jobban szolgáljuk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Hende Csaba tapsol.)
