DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez is mutatja, hogy azért vagyunk még egypáran, akik elkötelezettek vagyunk a Magyar Honvédség ügye iránt.
Azzal szeretném kezdeni, hogy én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos ügy - ahogy itt többször a miniszter úr és többen is elmondták -, ez egy nemzeti ügy, éppen ezért, ha a Magyar Honvédségről beszélünk, a honvédelem ügyéről mint nemzeti ügyről, akkor talán nem kiscsoportos foglalkozás keretében kellene ezt megvitatni. Ez az egyik megjegyzés, a másik pedig, hogy nem ebben az órában. Ez az ügy annál fontosabb, mint hogy egyébként egymásnak beszéljünk. Azt gondolom, hogy megérte volna a televízió képernyőjét is az a vita, amit egyébként erről a rendkívül fontos törvényről fogunk folytatni.
Több képviselőtársam említette, hogy bizony nem volt ebben az ügyben egyeztetés. A Jobbik vezérszónoka azt mondta, hogy semmi meglepetés nincs a honvédelmi törvényben, mert azt kapta, amit ő várt. Én azt gondolom, hogy az egyeztetésnek az a lényege, hogy mindenki úgy érzi, hogy egyáltalán be van ebbe a munkába vonva.
Afelől egy pillanatnyi kétségem sincs, ismerve az önök, kormánypárti képviselők eddigi gyakorlatát itt, a Magyar Országgyűlésben, hogy a módosító javaslataink elfogadásra nem fognak kerülni. Ebben majdnem biztos vagyok, cáfoljanak meg. Abban is biztos vagyok, ezt a törvényt ebben a formájában meg fogják szavazni. Ennek ellenére itt vagyunk, és beszélünk sokan a honvédelmi törvényről, ha másért nem, a saját szakmai tisztességünk miatt, meg azért a sok-sok évért, amit a hadsereg mellett akár a honvédelmi bizottságban, akár a Honvédelmi Minisztériumban, akár más-más módon eltöltöttünk, és hogy egyszer majd ezek a szavak, amiket mi itt elmondtunk, valóban be fognak épülni a honvédelmi törvénybe.
Azt természetesen a Honvédelmi Minisztérium jogászainak és munkatársainak én is szeretném megköszönni, hogy a 2004-es törvény nagy részét abban a formájában, ahogy az ott benne volt, ahogy egyébként egy megállapodás, egy nagy konszenzus része volt, beemelték a honvédelmi törvénybe. Ezzel, azt gondolom, hogy nincs is probléma. Problémáink inkább azokkal az új részekkel voltak, amelyek láthatóan egyfajta értékítéletet fejeznek ki, és teljesen nyilvánvalóan politikai nyomásra kerültek be a honvédelmi törvénybe.
Én egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy a hadseregnek igenis szüksége van értékekre, de ezek az értékek nem jobboldali vagy baloldali, vagy liberális értékek, ezek állandó értékek. Itt éppen talán már szó esett arról, hogy vannak dolgok - akár Básthy képviselő úrtól is -, amelyek fontosak, amelyek állandóak: a becsület, a hűség, a hazaszeretet. Én azt gondolom, hogy minden esetben a honvédelmi törvényben ilyen értékeknek kell visszatükröződni, és nem az aktuális politikai kurzus egyébként fontos szimbolikus értékeinek.
Éppen ezért, amikor a Magyar Honvédség jogállásával és feladataival foglalkozó részt olvassuk, itt többen kiemeltek már két olyan pontot, ami, azt gondolom, hogy nagyon nehézzé teszi ennek a törvénynek az elfogadását. Az első - és én ezt már az előző honvédelmi törvény módosításakor is világossá tettem - a Szent Korona és hozzá tartozó egyes jelvények őrzésének és védelmének kérdése, amelyet fegyveres katonai szolgálattal látnak el a katonáink.
Az nyilván a vendégeink számára, akik itt vannak, és azok számára is, akik már elmentek, teljesen világos, hogy nekünk ezekkel a katonákkal, akik ezt a feladatot végzik, semmi bajunk sincs. Ők valóban nagyon jól mutatnak, bár én azt gondolom, hogy nem ez az elsődleges szempont a Magyar Honvédség működőképessége szempontjából, hogy jól mutat-e egy katona. Aki ismeri a Magyar Honvédséget, az nagyon jól tudja, hogy ők általában minden egyenruhában jól mutatnak, úgyhogy ez nem érdem, hanem állapot.
Sokkal fontosabb egyébként az ekörül lévő filozófia. Akkor, abban az őszi vitában mi elmondtuk, hogy mi nagyon rossz ötletnek tartjuk ezt, egyfelől azért, mert úgy gondoljuk, hogy a Magyar Honvédség alapvető feladataihoz nem tartozhat egy olyan ügy, ahol egyébként a népképviselet házában fegyverrel vannak jelen a katonák, ráadásul ez semmiféle új képességet nem jelent. És még csak-csak az ember megállna ezen a ponton, ámbár a kezemben tartok egy interjút, amelyet a miniszter úr adott, és amely interjúnak az a lényege, hogy hosszan beszél a honvéd koronaőrségről, amely egy 83 fős “elit alakulat”, ahogy a miniszter úr nevezi. “Ez egy új katonai szervezet, különleges jogállású katonai szervezet, amely a miniszter közvetlen alárendeltségében működik, de még a miniszter sem parancsolhat neki bármit - megjegyzem, amúgy sem -, mert egyetlen feladatától, a Szent Korona őrzésétől és védelmétől nem vonhatja el. Ebben az értelemben önálló - mármint ez a honvéd koronaőrség -, egyedül a Szent Korona körüli szolgálat az, ami mindenekfelett parancsol ezeknek a katonáknak.”
Azt szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy aki ilyen mondatokat mond, az nincs tisztában azzal, hogy mi a Magyar Honvédség feladata. Én azt gondolom, hogy azzal sincs tisztában, hogy milyen utasítási rendszer és alá-, fölérendeltség van a Magyar Honvédségen belül.
Aztán a miniszter úr folytatja és világossá teszi, hogy jogi értelemben nincs változás az őszi honvédelmi törvénymódosításhoz képest, ám van egy óriási szimbolikus jelentősége ennek a mostani honvédelmi törvénybeli feladatsorrendnek. “Az ország szuverenitásának, területének, függetlenségének fegyveres védelmét követően második feladatként a Szent Korona védelmét és őrzését jeleníti meg. Ez a két feladat egymással összefonódik, hiszen a Szent Korona jelképezi az ország függetlenségét, az alkotmányos jogokat közel ezer éve.” Aki meg ilyet mond, az meg nem tudja, hogy az alkotmányos jogokat egyébként mi jelképezi.
Egy fél évvel ezelőtt is eléggé elutasító voltam a Szent Korona őrzésével kapcsolatosan, de ezen mondatok után azt gondolom, hogy teljes tévúton jár a honvédelmi vezetés, ha azt gondolja, hogy a Magyar Honvédségnek egyébként ezért kell őriznie a Szent Koronát. Szerintem nagyon jól volt úgy, ahogy eddig volt, és ezt a 83 embert egészen másfajta feladatokra is lehetne alkalmazni a Magyar Honvédségen belül.
Arról nem is beszélve, hogy nyilván ön azt fejezte ki ebben az interjúban, és most is azt mondja, hogy a honvédség kettes számú feladata a Szent Korona és a hozzá tartozó egyes jelvények őrzése-védelme, miközben például a talált robbanótestek tűzszerészeti mentesítése és egyéb tűzszerészeti feladatok térítés ellenében való végrehajtása meg az utolsó. Akkor ezek szerint ez azt jelenti, hogy ez a fegyveresen ellátandó feladatok közül az utolsó. Énszerintem tévedés ezt mondani, de ebből az interjújából ez következik. Én inkább azt gondolom, hogy ebben az interjújában, amit idéztem, egy nagyon fontos szimbolikus, ön, és az ön politikai ízlésének is fontos szimbolikus dologról kívánt beszélni, de itt szeretném még egyszer hangsúlyozni - és látom, hogy bólogat -, hogy a hadsereg nem politikai ízlés kérdése. Nem politikai ízlés kérdése, a hadseregben állandó értékekre van szükség, amelyek se nem konzervatívak, se nem baloldaliak, se nem liberálisok.
Aztán a következő a Magyar Honvédség feladatai közül, a fegyverhasználati jog nélkül ellátandó feladatok közül például a katonai szakértelmet és speciális eszközöket igénylő feladatok ellátása. Én rendkívül kíváncsi vagyok, és talán a miniszter úr majd mond nekem egy példát, hogy mi az a katonai szakértelmet és speciális eszközöket igénylő feladatok ellátása, amelyet a Magyar Honvédség fegyverhasználati jog nélkül lát el.
Üdvözlöm azt a pontját, ahol a katonai és hősi emlékművek fenntartásával kapcsolatos feladatok végrehajtását, a hadisírgondozást, a kegyeleti tevékenységet mint alapfeladatot határozza meg a honvédelmi tárca. Szeretném megjegyezni, hogy azért itt ne tüntesse föl senki, hogy ezt önök találták ki. Ez nem így van. Az elmúlt húsz évben - és ezt is a Magyar Honvédség tábornokai, tisztjei, főtisztjei, de alacsonyabb rendfokozatú katonák is megerősítik - a Magyar Honvédség ezt a feladatot végezte. Sőt, szerény személyem volt az, aki kezdeményezte, hogy jöjjön létre egy központi katonai temető, amelyet én nagyon fontosnak tartok, és miután önök ezt beemelték alapfeladatként, feltételezem, hogy nyilván a központi katonai temető fejlesztésének második ütemét meg fogják valósítani, ha ilyen fontosnak tartják, és én magam is nagyon fontosnak tartom ezeknek a síroknak a gondozását.
Végül, szintén fegyverhasználati jog nélkül látja el a honvédség a közreműködését az állami közfoglalkoztatás feladatainak végrehajtásában. Ezt sokan sokféleképpen kritizálták már, én magam is azt gondolom, hogy helytelen ebbe az irányba menni. Az a hasonlat, vagy az a példa, amelyet a miniszter úr hozott Afganisztán kapcsán, én azt gondolom, hogy egy nagyon-nagyon rossz példa. Talán az LMP képviselője beszélt a PRT-k feladatairól. Végtelenül nem korrekt azokkal a magyar katonákkal szemben, akik Afganisztánban végzik ezt a feladatot, azt mondani, hogy ha ott ők elvégezték ezt a feladatot, akkor jöjjenek haza, és akkor csinálják itt is. Nem, képviselő úr, nem, képviselőtársaim, és nem, miniszter úr, azok a katonák, amikor ott, Afganisztánban megépítenek egy utat, akkor azzal - és ezt ön is nagyon jól tudja - hozzájárulnak egyébként a béke megteremtéséhez.
(20.40)
Ahogyan Koszovóban, amikor a Magyar Honvédség a civil katonai együttműködés keretében iskolákat támogat, akkor ezeken az iskolákon keresztül segíti egyébként az adott közösségek jobb megértését, és igen, ma már ez is a hadsereg feladata. De ez nem azt jelenti, hogy ezek a katonák, hogyha hazajönnek, akkor nekik az lesz a dolguk - ahogy itt Volner képviselő úr nagyon “kedvesen” megjegyezte -, hogy ha kiterelik a munkanélkülieket, és szerintem ez a mondat, amit ön mondott egyébként abszolút jól kifejezi az egész állami közmunkaprogramot, szóval kiterelik a népet dolgozni, akkor majd ott fognak állni a Magyar Honvédség katonái, és nyilván ők jól tudnak irányítani, ebből az következik, hogy ők a rendőrökkel együtt fegyver nélkül majd ott igazgatják a “kiterelt” munkanélküli tanárt. Ne haragudjanak, képviselőtársaim! Arról nem is beszélve - szeretném mondani képviselőtársaimnak -, hogy nyilván a mostani nyugdíjszabályok megváltoztatása következtében majd a beterelt, a rendszerbe visszaterelt egykori, ma már nyugállományú, például az önök által kirúgott tábornokokat, ezredeseket is odaterelik, és őket, ezeket a nyugállományú egy-, kettő-, három-, négycsillagos tábornokokat meg főtiszteket majd a Magyar Honvédség akár alacsonyabb rendfokozatú katonái fogják ott irányítgatni, hogy egyébként - ahogy például a közfoglalkoztatási vitánál elhangzott - akár a debreceni stadionnál végezzék az építőmunkát.
Mert, képviselőtársaim, azért el tudják képzelni, hogy egy ország, amelyik egyébként tiszteli, szereti a katonáit, egyfelől visszatereli őket a munkaerőpiacra - így, ahogy Volner képviselő úr mondta, visszatereli, visszahajtja őket -, másfelől a Magyar Honvédség katonáinak meg ilyen feladatot szán. Azt gondolom, ez nem elfogadható. Azt persze szeretném mondani, hogy ha az lesz az út a nyugdíjügyben, amit miniszter úr jelzett több médiában, hogy ha a katonák kiöregednek a fegyveres szolgálatból - szerintem fogalmazhatott volna kicsit finomabban -, átképzéssel átkerülhetnek a közszolgálatba, és akár jegyzők lehetnek egy-egy településen, ahol a habitusukból adódóan katonás rendet tudnak majd tartani. Miniszter úr, nincs annyi jegyzői hely, ahova vissza kell terelni az önök által elbocsátott vagy éppen a Magyar Honvédségből leszerelt katonákat. Ráadásul azt hiszem, hogy az az új közszolgálati egyetem sem fog megoldást jelenteni, amelyet, ahogy ön elmondta, ön kezdeményezett.
Básthy képviselő úrnak szeretném mondani, hogy szerintem nagyon jó, hogyha van zászlóalj a diákok, a leendő katonák számára, csak az a nagy probléma, és ebből a honvédelmi törvényből nyilván nem derül ki, de amúgy a híradásokból kiderül, hogy egyébként meg egyetem nem lesz mögötte. Nemzetvédelmi Egyetem nem lesz alatta vagy mellette vagy körülötte, ami ezt a zászlóaljat segítené. Egységes közszolgálati egyetem lesz. Óriási nagy vívmánya volt a magyar hadseregnek, a honvédelemnek, hogy volt saját Nemzetvédelmi Egyeteme, és hatalmas visszalépés az, hogy föláldozzák, nem is tudom, minek az oltárán, mert azt gondolom, hogy még csak nem is költségvetési indokból, föláldozzák ezt az egyetemet valaminek az oltárán.
Azt gondolom, hogy a Magyar Honvédségnek megvannak a saját feladatai, amire a jelenlegi költségvetés sokszor nem ad lehetőséget, és igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a korábbi eszközbeszerzéseket ma nem lehet hasznosítani, mert nincs repülési óra. De kérdezem én, ki a felelős ma, immáron egy éve azért, hogy legyen repülési óra a Gripennel?! Hát ki a felelős ezért? Ne haragudjanak, egy éve önök vezetik… (Dr. Hende Csaba: Én.) Ön, miniszter úr! Jól mondja! Ön a felelős azért, hogy legyen repülési óra, ön a felelős azért egyébként, hogy legyen megfelelő üzemanyag - megjegyzem, nemcsak a Gripenbe, hanem a helikopterekbe is -, és hogy egyébként működőképes legyen a Magyar Honvédség.
Ami a védelmi bizottságok ügyét illeti, szeretném elmondani - vagy kérdezni és felvetni -, hogy azért a Honvédelmi Minisztériumon belül működött a Védelmi Hivatal, amely nagyon komoly tevékenységet folytatott, jogszabályi előkészítésben, együttműködésben, éppen ezeknek a kérdéseknek az összehangolására, legyen szó akár kritikus infrastruktúra-védelemről, akár éppen ilyen katasztrófákról. Hogy mi lesz a Védelmi Hivatalnak a sorsa a továbbiakban, azt gondolom, erről a kérdésről beszélni kell.
Mivel elnök úr nem csöngetett le, de úgy gondolom, lejárt az időm, majd egy újabb gombnyomással kívánom folytatni a felszólalásomat.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Hende Csaba tapsol.)
