BODÓ IMRE
BODÓ IMRE
BODÓ IMRE (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Úgy néz ki, hogy itt egy pici egyet nem értés alakult ki köztem és államtitkár úr között ebben az “akarunk dolgozni vagy nem akarunk dolgozni” című kérdéskörben. Államtitkár úr, ma délelőtt a mezőgazdasági bizottságban az egyik MSZP-s országgyűlési képviselő azt találta mondani gyakorló polgármesterként, hogy a tejautomatát ki kell venni az iskolákból, mert a gyerekek nem akarnak tejet inni, ugyanis ők light kólát akarnak inni.
No, hát így is lehet, ugyanúgy, ahogy ön fogalmazott, hogy nem akarnak itt az emberek dolgozni, ezért hát olyan a helyzet, amilyen. Én ezzel nem tudok egyetérteni. Ha a munkának megvan a becsülete, és nem három-hat hónapos “Út a munkához” programot alkotunk, amely egyébként nem egy hosszú távú koncepció, hanem egy rövid, három-hat hónapos átélési időszakot tesz csak lehetővé, ha az általam említett állattartásban a háztájiban tartott sertésnek az ára nem a húsz évvel ezelőtti áron volna, akkor igenis befektetnének a vidéki emberek, és dolgoznának. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Hát meg kell nézni az árakat, államtitkár úr, hát honnan vettem? (Gőgös Zoltán: 370 forint volt húsz éve a sertés ára!) Hát akkor tizenöt évvel ezelőtt, államtitkár úr! Az energiaárakkal tessék összehasonlítani, vagy pedig a tápok árával tessék összehasonlítani! Egész egyszerűen valószínűleg akkor a minisztériumból nem látnak el egészen vidékig.
Tehát én nem tudom, hogy miért vonja kétségbe azt, amit én (Gőgös Zoltán közbeszól.) önnek mondok. Egész egyszerűen nem lehet úgy hozzáállni a magyar lakossághoz, a magyar vidékhez, hogy az nem akar dolgozni, a magyar ember lusta, és egész egyszerűen csak egy here. (Herbály Imre: Ezt nem mondta senki, Imre!) Hát a magyar ember nem így szocializálódott az elmúlt időszakban!
Tehát a következőt szeretném tisztelettel kérni. Vissza kell adni a vidéknek a saját önbecsülését, és sajnos az elmúlt nyolc évben ez nem történt meg. És ha így áll a gondolkodásuk, nem is fog megtörténni.
Köszönöm szépen.
