DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal a gondolattal szeretném az alapul fekvő két módosító indítványhoz a hozzászólásomat kezdeni, amit Katona képviselő úr megfogalmazott, nevesen, hogy a környezetvédelmi bizottság ülésén történt egy döntés, hogy figyelemmel az előterjesztő pozitív reagálására, valamint Fülöp Sándornak, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának az átiratára, készül egy módosító indítvány. Hát ez nem készült el! Ez legyen a bizottság, illetve a bizottság vezetőjének a problémája. Bár nyilván lett volna rá idő, hiszen maga a bizottság elnöke is nyújtott be módosító indítványt. Tartok tőle azonban, hogy nem erről van szó. Amikor az agrárium meg a föld felé közelítünk, akkor mintha fontosabb lenne a demagógia meg a parasztvakítás, mint hogy értelmesen megbeszéljünk dolgokat.
(21.00)
Én azért egy örök optimistaként abban reménykedem, hogy mégiscsak meg lehet beszélni dolgokat. Ezért például a beterjesztett javaslatok bizottsági vitájánál tartózkodott a Magyar Szocialista Párt ott lévő képviselőinek a kara.
Tettük ezt azért, mert itt több problémát érzékelünk. Egyrészt abban nincs vita, hogy az előterjesztők szándéka, törekvése támogatandó. Ebben, úgy vettem észre, hogy nincsen vita.
Teljesen természetesen én a másik végletet is mondom, nem is véglet ez, teljesen normális, szóval, ablakon ne dobáljunk ki pénzt, hiszen nemcsak hogy válságban nem szokás kidobálni ablakon a pénzt, hanem normális gondolkodás közepette is egyáltalán nem jó megoldás az, hogy arra fizetek a közösből, amit utána, merthogy elpusztul, a közös pénzén majd még kártalanítani is kell. Legyen tehát tározás, és legyen ártéri gazdálkodás, erre kellene most, a fő célokat is figyelembe véve - most adott esetben fő cél alatt az előterjesztők fő céljait tekintem - megtalálni a helyes megoldást.
Valószínűleg vissza kell menni oda, hogy miért is nem megy most ez a dolog. Nem megy, mert nincsenek sem pozitív, sem valós képek arról, hogy ki mit gondol az ártéri gazdálkodásról. Nem megy, mert amikor a Vásárhelyi-tervről itt, a Házon belül jókat beszélünk, és azt mondjuk, hogy ez milyen jó, amikor kimegyünk egyre kevésbé gazdag területekre, ott pedig azt mondják, a fenébe menjetek el ezekkel a gondolatokkal, hiszen mi szeretnénk megélni. Óhatatlanul vagy több pénzt kér, vagy pedig olyan korlátlan gazdálkodási lehetőségeket kér, amelyekről egyébként mi magunk is tudjuk, hogy soha nem is korlátlanok, tehát van egyfajta túlzó várakozás, hogy mit is jelent a korlátlan gazdálkodás. Egy dolog biztos, hogy politikailag kifizetődő volt a Vásárhelyi-tervet megjelenítő, ma kormányon lévők ellehetetlenítésére azt mondani, hogy az a baj, hogy ezek korlátoznak benneteket. Ugye, ez ott kint a mondás, itt bent meg: emberek, hát védjük meg környezetünket.
No, időt kellene tehát hagyni arra, hogy rendezzük a sorokat. Ezért mi egy olyan kapcsolódó módosító indítványt nyújtottunk be - a “mi” szóval nem vagyok biztos, hogy most korrekt voltam, én biztos, hogy aláírtam -, aminek pont az lenne a lényege, hogy azt a helyzetet, nevesen, hogy az ártéri gazdálkodásban mi az, amit úgy lehet ajánlani ezeknek az embereknek, hogy ezenközben ő ezt úgy fogadja el, hogy a köz érdekében igenis bevállalja, hogy ő azon a területen kíván gazdálkodni; vagy, ha nem akarja ezt tenni, akkor keressék meg inkább azt a csereterületet, amiről itt Ángyán képviselő úr is beszélt, hogy ezek történjenek meg, és őszintén szólva, egy kicsit az élethez jobban igazítsuk hozzá.
Az itt felhozott példák, hogy kinek az érdeke ez vagy az, vagy amaz, az élet ennél sokszínűbb, nem valami zöldbárózásos technikával lehet megállapítani, hogy kinek az érdekét szolgálja ennek vagy annak a korlátozásnak a feloldása. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy akinél bejön, annak zöldbárót mondanak, akiknek a korlátozás nem tetszik, aki pedig ugyan gazdálkodni akar, ott csak simán a korlátozásról beszélnek, hogy a hatalom téged korlátoz. No, akkor praktikusan egy darabig függesszük föl ezt a korlátozást, menjenek ki a csapatok, mutassák meg, mondják meg, hogy mitől is lesz jó. Ezt egy olyan szakmai irányelvbe rögzítsék, aminek meg adjuk meg azt a lehetőséget, hogy ezeket a drága megoldásokat - nevesen, hogy azt támogatom, amit utána, ha elpusztul, még kártalanítani is kell - zárja ki.
Meggyőződésem szerint a baj a végrehajtással van, ez kormányrendeleti szintre tartozó történet. Erre tudna az a kapcsolódó módosító indítvány lehetőséget teremteni, amit benyújtottam, és reményeim szerint ezzel egy picit sikerül kibillenteni azt az egy helyben topogó vitát, aminek tanúi voltunk itt, ezen a mai ülésnapon is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
