CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Mindenütt van mód és lehetőség arra, hogy a helyi szereplői a munkaerőpiacnak összefogjanak, önkormányzatok, civil szervezetek, munkáltatók, képző-intézmények. Ezeket helyi foglalkoztatási együttműködéseknek hívják. És nagyon sok siker van e tekintetben szerte Európában és Magyarországon is, hogy olyan helyeken, ahol egyébként ránézésre hátrányos helyzetűnek mondható egy térség foglalkoztatási szempontból, rövid idő alatt a helyi szereplők összefogásával, kreativitásával, kormányzati és európai uniós forrásokkal támogatást lehet nyújtani.
Babák képviselő úr hevesen fellépett az aktív és passzív eszközök jó aránya érdekében. A tekintetben nincs vitánk egymással, hogy a források döntő többségét aktív eszközökre kell fordítani és nem a passzív eszközökre. Abban van vitánk egymással, hogy Babák képviselő úr azt mondja, hogy a jelenlegi helyzetben a kormány inkább passzív eszközöket használ, mint aktívat. Ez egy óriási tévedés! Képviselő úr, ha fellapozná a költségvetési törvényt vagy a zárszámadásit - teljesen mindegy, melyik évet nézi meg - (Babák Mihály: Úgy sem azt csinálják!), megnézi a Munkaerő-piaci Alapot, akkor azt fogja látni, hogy a több mint 300 milliárdos Munkaerő-piaci Alapból álláskeresési támogatásra (Bernáth Ildikó: Munkanélküli-segély!) vagy munkanélküli-segélyre - ennek a neve ugyan változott - 83 milliárd forintot fordít a Munkaerő-piaci Alap. (Babák Mihály: És sok a pazarló képzés! - Az elnök csenget.) Ha a 300 és a 83 arányát nézzük, akkor látszik, hogy ez mindösszesen 25 százalék, és a 75 százalék nem erre fordítódik.
Amúgy meg hozzáteszem, hogy az az álláskeresési juttatási rendszer, ami a munkanélküli-segély helyébe lépett, éppen egy aktivitási érdekeltséget teremtő megoldás. Nem én mondom, az Európai Unió szakemberei mondják.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Bernáth Ildikó egy kétpercesében érintette, hogy azzal lehetne például eredményt elérni, hogy civil szervezetek hozzájutnak az európai uniós forráshoz, ha már megítélték nekik. Szeretném elmondani, hogy egyrészt hozzájutnak, másrészt, ahol időbeli likviditási probléma előáll, ott személyesen én intézkedtem még foglalkoztatási és munkaügyi miniszteri időszakomban (Babák Mihály: Köszönjük!), hogy ezt a likviditási problémát épp a Munkaerő-piaci Alapból elkülönített 200 millió forintos alappal lehessen kezelni. Mindenki tud róla, aki uniós támogatást igénybe vesz, és egyébként használják is ezt a megoldást. Úgyhogy azt tanácsolom, ha konkrét civil szervezetről van szó, nyugodtan keressenek meg engem írásban vagy szóban, ezt a lehetőséget meg fogjuk tudni teremteni számukra.
Ékes József képviselő úr felvetette, hogy azt a kölcsönbeadó céget, amelyik nem ismeri a munkavállalóját, ki kellene zárni a piacról. Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, az a helyzet ugyanis, hogy a munkavállalójáról nem biztos, hogy mindent tudhat, mert másik kölcsönbeadó cég is ugyanoda kölcsönözhette, és ez esetben a munkavállaló jogai sérülnek, ha nem adódik össze ez a két idő. Úgyhogy érdemes erre odafigyelni, mert amit ő javasol, az éppen a munkavállalói érdekekkel szemben megfogalmazott követelmény.
Borsos képviselő úr említette, hogy maga a kölcsönzés nem a munkavállalók érdekeit szolgálja. Erre azt tudom mondani, ezt beszélje meg azzal a több tízezer magyarországi munkavállalóval, aki ugyan kölcsönzött, de mégis munkahelye van ezáltal, bizonyára nekik e tekintetben más lesz a véleményük.
Befejezésül, ami a törvényjavaslatot illeti, annak is talán a leginkább közérdeklődésre számot tartó részét, a szabadságkiadás és szabadságkivétel szabályozását illeti: arra szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársak figyelmét, hogy ez egy kilenc évvel ezelőtt csaknem egyhangúlag megszavazott módosítás eredményeként került a törvénybe, amit most az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett. Nincs nagyon szemrehánynivalónk egymásnak e tekintetben, mert mindannyiunknak kilenc évvel ezelőtti álláspontját annullálta az alkotmánybírósági döntés, de ez talán kellő lehetőséget teremt arra, hogy a módosító indítványok vitájával, bizottsági és plenáris vitájával közeledjenek az álláspontok, és mint annyiszor, a végén, a szavazásnál nagyjából egyhangú vagy közel egyhangú döntéssel hozza meg a Ház az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
