HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az előző törvény kritikájával kell folytatni, és lehet áttérni erre a kérdésre. Akkor megemlítettem, hogy az állami vezetők tekintetében sokkal elnézőbb a jogalkotó szándéka, hiszen velük szemben semmiféle következményt, retorziót nem fogalmaz meg. Itt most már több felszólalásban elhangzott, hogy reális veszélyben, reális fenyegetettségben kell élniük a köztisztviselőknek, és én azt gondolom, ez teljesen hibás és rossz út. Nem gondolom, nem gondolhatjuk azt, hogy a törvénynek az a szándéka, hogy fenyegesse a köztisztviselőket, hogy egyáltalán veszélyben érezhessék magukat.
Ugyanakkor gondolhatjuk azt, hogy ez a törvény meglehetősen kényes helyen és kényes formában szabályozza a köztisztviselők lehetőségeit. Ezt a törvényt meglehetősen kevés alkalommal vitatta meg az öt parlamenti párt a Ház elé bekerülése előtt, talán egy alkalom volt, amelyen ott voltunk, és akkor is elmondtam - ezzel persze sokan nem értettek egyet, de még egyszer el fogom mondani -, hogy nem tartjuk alkalmasnak azt a szabályozást, hogy Magyarországon hozzávetőlegesen 3-4-5 ezer helyen fognak nyilvántartani ilyen adatokat.
A törvény nem szabályozza világosan, hogy milyen körülmények között, milyen feltételek mellett és milyen lehetőségeknek kell megfelelnie, hogy ezeket a vagyonnyilatkozatokat megfelelőképpen szabályozza. Válasz fogalmazódott meg arra, hogy majd a helyi működési szabályzatban minden munkáltató rendezni fogja ezt a kérdést. Azt gondolom, egy jogállamban ez megengedhetetlen, hogy egy ennyire fontos, a személyiségi jogokat érintő kérdés egy helyi szervezeti és működési szabályzatban kerüljön szabályozásra, és ott, annak megfelelően az ország különböző pontjain ezt elkezdjék alkalmazni. Azt gondolom, ez a jogbizonytalanságnak mindenképpen egyfajta előrevetítését jelenti.
A másik nagyon fontos kérdés ebben, hogy mikor indulhat ilyen eljárás. Azt mondja a törvénytervezet, hogy alapos gyanú felmerülése esetén. Melyek ezek az alapos gyanúk? Ez szubjektív kategória, hogy egy névtelen bejelentés is alapos gyanút jelenthet-e, vagy adott esetben a munkáltatónak a konfliktusa a munkavállalóval, ez is alapos gyanút jelenthet-e, vagy egyáltalán ezen anyagok őrzésének a kérdése. Nagyon sok nagy hivatalban, ezeket a nyilvántartásokat nem közvetlenül a munkáltató végzi, hanem a hivatal apparátusának valamelyik része, akinek a páncélszekrényébe van zárva, aki adott esetben meg van bízva azzal, hogy ezeket az anyagokat kezelje, és teljesen képtelen, visszás helyzet alakul ki, amikor a munkáltató vagyonbevallása ott van adott esetben a munkavállalónál, és megfordítva. Tehát teljesen képtelen helyzeteket tud ez teremteni.
Ugyanakkor azt gondoljuk, ha a törvénynek ténylegesen az a célja, hogy a korrupciót visszaszorítsa, amely az országot nemcsak anyagilag, hanem lelkében is teljesen tönkreteszi, akkor azt gondolom, az élet, illetve az állami szervezet egyéb területeinek analógiái alapján levezethető az, hogy miért gondoljuk mi azt, hogy az alkotmányos garanciát akkor lehet valóságosan megteremteni, ha ezt egy önálló alkotmányos intézmény kezelné, adott esetben az egész országban. Ebben az esetben megvalósulna az egységes államszervezettel kapcsolatos igény is. Hiszen gondoljuk végig, az állam alkotmányos működését egy alkotmányos intézmény, az Alkotmánybíróság ellenőrzi, az állam gazdálkodásának szabályszerűségét szintén egy alkotmányos intézmény, az Állami Számvevőszék ellenőrzi, az állam igazságszolgáltatáshoz fűződő akaratát is egy független szervezet, a bíróságok rendezik. Magyarországon a korrupciót pillanatnyilag a politika igyekszik valamilyen formában kezelni, igyekszik bábáskodni felette, és egyre rosszabb és egyre képtelenebb helyzeteket teremt.
Már korábbi felszólalásokban elhangzott, hogy az üvegzsebtörvény botladozik, valaki azt mondta, hogy elvérzett, mások azt mondták, hogy megbukott. A miniszter úr azt mondta, hogy mindösszességében nyolc ilyen eljárás indult az elmúlt néhány évben, 2001 óta, amióta a köztisztviselőknek ilyen vagyonbevallási kötelezettségük van. Ez nem egy nagy szám. Vélhetően ez nem tükrözi igazándiból azt, ami egyébként a közéletben zajlik, hiszen önmagában, ha nyolc ügy merült fel az elmúlt hat év alatt, akkor igazándiból érthetetlen az a hatalmas nagy lendület, hogy ezt a törvényt tovább kell szigorítani. Mert ezek szerint az a sok-sok tízezer köztisztviselő - nagyon helyesen -, akik adott esetben közpénzzel gazdálkodnak, döntési helyzetbe kerülnek, előkészítenek, befolyásolnak bizonyos ügyeket, ezek szerint kivétel nélkül mindenki hihetetlenül tisztességesen végzi a munkáját. Ebből a szempontból viszont érthetetlen az, hogy mi ez a nagy sietség, hiszen úgy tűnik, hogy a közszféra ilyen formában teljesen rendben van.
Nem megkerülhető a kérdés, miniszter úr, már az előző törvény kapcsán utaltam arra, hogy az MDF - bár az iránnyal egyetértünk - ebben a törvényben sokkal-sokkal több kivetnivalót lát már, mint az előzőben, a pici kis törvényben, két paragrafussal. Itt sokkal több aggályos kérdést látunk, hiszen az is teljesen tisztázatlan dolog, hogy a vagyonbevallásra kötelezett fogja bevallani a vele egy háztartásban élő vagyoni helyzetét. Ez teljesen képtelen helyzet. Ebbe beleértendő a hároméves, a kétéves, az újszülött is, beleértendő adott esetben - több generáció esetében - a nagymama is, ezek viszonyát nem igazán lehet pontosan tudni, hogy ez a bevallás mennyire lesz adekvát, milyen felelősségek fognak ebből következni, és adott esetben egy ilyen vagyonosodási vizsgálatnak mi lesz a következménye.
Itt is felmerül az a kérdés, amit már korábban felvetettünk, hogy maga ez a vizsgálat lehetőséget ad, lehetőséget adhat adott esetben a visszaélésre is, hiszen a jogalkotó szándéka szerint a közélet megtisztításáról van szó, ugyanakkor - ahogyan ezt többen megfogalmazták - a reális fenyegetettség eszközeként is fel lehet használni, adott esetben egy munkavállaló utcára rakásával, vagy adott esetben más kellemetlen és lehetetlen élethelyzetbe sodrásával.
(10.50)
Azt érzem, hogy ez a fenemód nagy jogalkotási kényszer vagy késztetés, ez a hatalmas nagy lelkesedés ismételten megfosztotta a kormányt attól, hogy kellő körültekintéssel kiérlelt törvényt hozzon a Ház elé. Úgy tűnik, hogy az idő, a gyorsaság és a látványos eredmény sokkal fontosabb volt annál, mint hogy egy valóban megalapozott törvényt tudjon a Ház tárgyalni és elfogadni, amely adott esetben hosszú távon képes rendezni ezt a kérdést. Tehát nem a szándékkal vagy a törekvéssel van a gond, hanem azt gondoljuk, hogy ismételten ez a másfél-két hetes, elképesztő tempót diktáló jogalkotási kényszer fogja abba a helyzetbe hozni a jogalkotót, hogy ebben a törvényben, ha ebben a formában fogadja el a parlament - hiszen ez egy feles törvény, a kormánypárti többségnek lehetősége van arra, hogy megszavazza - a jövő évben akár az adatvédelmi biztos, akár az Alkotmánybíróság fog olyan kivetnivalókat találni, amelyek miatt vissza kell hozni a Ház elé.
A magunk részéről Borsos képviselő úrral közösen, de külön is számos módosító indítványt nyújtottunk be a törvény javítása érdekében. Azt szeretnénk, ha a kormány, illetve a kormánypárti képviselők ezeket érdemben megvitatnák, a jobbító szándékot látnák benne, hiszen a parlament nem hozhatja magát abba a helyzetbe - ahogy az imént valaki finoman fogalmazott -, hogy egy néhány hónappal ezelőtt kitört belpolitikai botrány eredményeként vagy következményeként ráront a köztisztviselőkre, és egyfajta bűnbakként kezeli őket, mert első körben és elsősorban náluk akarjuk rendkívüli mértékben szigorítani a jogalkotást. Miközben miniszter úr is, Keller képviselő úr is tájékoztatta az ország közönségét, hogy az elmúlt hat évben mindössze nyolc ilyen eljárás folyt le, ami a néhány tízezer köztisztviselő tükrében igen kedvező számnak mondható. Ha általában ez lenne jellemző az országban a korrupciós mutatóinkban, akkor nagyon büszkék lehetnénk magunkra, és vélhetően nem sereghajtói lennénk az Európai Uniónak.
Ennek megfelelően az általános véleményünk az, hogy az irány támogatható, a törvény kidolgozottsága viszont meglehetősen szerény. A részletes vita és a módosító indítványok sorsa alapvetően fogja befolyásolni a véleményünket és a végszavazásban meghozott döntésünket.
Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)
