BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előbbieket folytatva, találhatók indokok amellett is, hogy egy törvényben szabályozzuk ezeket a kérdéseket, és találhatók nagyon jelentős indokok amellett, hogy egyébként célszerű bizonyos tekintetben ágazati jogszabályokban kérdéseket szabályozni, hiszen nagyon heterogén az a kör, amit itt most meghatároz, még ha a mi módosító javaslatunkkal szűkítve is van a kör, nagyon heterogén. Az államigazgatás és különféle állami eljárások nagyon-nagyon sok területén dolgoznak ezek az emberek, és a kitettségük annak, hogy egyáltalán, ha akarnak is valami csúnya dolgot elkövetni, azért jelentősen eltér egymástól.
Tehát nem mindegy, hogy milyen szervezetnél, mekkora nagyságú összegeknél mennyire szabad döntési jogosítványokkal rendelkeznek ezek az emberek. És ha ezeket a kérdéseket egy jogszabályban próbáljuk meg kezelni, akkor nyilvánvaló, óhatatlanul a legszigorúbból kell kiindulni, tehát a legkitettebb személyek vagy munkakörök esetéből kell kiindulni. És innentől kezdve ez egyébként azokra, akik csak néha találkoznak ilyen kérdéssel, ahol esetleg bele tudnak avatkozni az ügyek menetébe, rájuk nézve ez indokolatlan terhet jelent, míg eddig a rendszer úgy működött, hogy a köztisztviselői törvényben le vagyon írva még jelen pillanatban, hogy ez milyen eljárás, milyen vagyonnyilatkozat, és egyébként az ágazati szabályokban azokra a körülményekre adaptálva az időtartam és egyéb más részletkérdés szabályozva volt.
Ha most ezt egybemossuk, akkor nyilvánvalóan csak a legszigorúbból indulhatunk ki, és ezzel oda jutunk - és kérdés az, hogy ezt a jogszabálytervezetet egyáltalán látta-e maga az adatvédelmi ombudsman, hiszen olyan személyes adatokat érint, ami miatt jó lett volna, ha legalább valamiféle véleményt, előzetes véleményt tud alkotni erről, hogy ehhez megfelelőképpen tudjunk idomulni.
A másik - és ehhez mindig visszatérek -, amit a miniszter úr mondott, hogy reális fenyegetettség. Mindaddig nem beszélhetünk reális fenyegetettségről csak fenyegetettségről, amíg a vagyonosodási vizsgálat tartalma, eljárása nem törvényi keretek között van szabályozva, amíg ez nem nyilvános, amíg nem tudja az érintett, hogy mi vár rá akkor, ha egy ilyen vagyonosodási vizsgálat indul ellene. Mindaddig fenyegetettségről beszélhetünk, semmiféle reális fenyegetettséget itt ebben az esetben nem lehet említeni, és sokak véleménye szerint, az itt ülők véleménye szerint is, többektől már ezt hallottuk különféle más viták kapcsán, ez nem egészen jól van szabályozva.
Ha ezt is idevettük volna, és ezt ténylegesen pontosan körbeírjuk és szabályozzuk, akkor lehetne arról beszélni, hogy reális fenyegetettség. Ebben a formájában a jogszabálytervezet maximum a gyomorfekélyesek számát fogja növelni, mert azoknak az embereknek, akik eddig is jogkövetők voltak, és becsületesen végezték a dolgukat, még egy kard függ a fejük fölött, hogy ha valamit éppen nem valakinek a szája szerint csinálnak, akkor ebből baj lehet. Tehát azért ebből a szempontból én azt gondolom, érdemes lenne végiggondolni ezt a javaslatot.
A másik ilyen kérdés, hogy ténylegesen egy ilyen nagy kört és jórészt köztisztviselőket, közalkalmazottakat érintő kört szabályozó jogszabálytervezet egyeztetésre került-e a közalkalmazottak, a rendvédelmi dolgozók, a köztisztviselők szakszervezeteivel és az egyéb más érdekvédelmi szervezetekkel. Mert én azt gondolom, hogy olyan esetben, amikor konfliktus állhat fenn a munkaadó és a munkavállaló között, aminek súlyos következménye lehet adott esetben, és nemcsak a tekintetben lehet súlyos következménye, hogy ténylegesen kiderül, hogy valaki bűnt követett el, és emiatt retorziókat kell ellene alkalmazni, hanem abban az esetben is, ha valakit alaptalanul vádolnak meg, és kiderül egy nagyon hosszú bírósági procedúra után, hogy ez alaptalan volt, de közben szegény ember meglehetősen besározódott.
Tehát ezeket a kérdéseket is célszerű lenne nekünk végiggondolni, hiszen egy jól működő demokráciának az alapja, hogy azok az emberek, akik egyébként a közügyeinkkel foglalkoznak, és itt értem a hadsereg tisztjeitől egészen az idősotthonok dolgozóiig a közalkalmazottakat, ők egy stabil, biztonságos, jól belátható jogszabályi környezetben, hosszú távra gondolkodva tudják fölépíteni az életüket, a karrierjüket. Erről szól egyébként mindenféle törvénymódosítási javaslat, ami így bekerül a parlament elé, csak nem mindig sikerül elérni ezt a célt vele.
Tehát célszerű lenne abból kiindulni, hogy ezek az emberek tisztességesek, mert önmagában, mint látszik, ez a vagyonnyilatkozat-tételi procedúra az elmúlt idők tapasztalatai alapján sem - úgymond - váltotta be a hozzá fűzött reményeket; bár nem tudom, hogy ki fűzött ahhoz reményt, hogy minél több embert kapjunk el, vagy pedig ahhoz, hogy tisztuljon maga az eljárás. Én abból a szempontból tekintem ezt a dolgot, hogy tiszták legyenek az ügyek és tisztán menjenek. Ezt viszont úgy tudnánk megvalósítani, hogy egyrészt itt mi magunk, kormánytól kezdve politikusok mutatnak egy jó példát. Erre vannak itt benyújtott törvénytervezetek ez ügyben, de nemcsak itt, hanem a hétköznapokban is. A harmadik pedig az, hogy olyan nem bonyolult, átlátható, tiszta törvényeket hozzunk, amelyeket egyébként a mindennapokban ezek az emberek teljesen egyértelműen, világosan tudnak alkalmazni.
(10.40)
De akkor, amikor olyan jogszabályok születnek, és egyébként olyan belső szabályzatok látnak napvilágot különféle szervezeteknél, amelyek rendelkezéseit azok sem tudják egyértelműen és tisztán alkalmazni, akik nap mint nap vele dolgoznak, itt nem minden esetben és nagyon gyakran nem az ő szándékukon múlik, hogy esetleg valamit elvétnek és rosszul teszik a dolgukat, hanem azért, mert rossz a szabályozás. Nagyon sokszor az látható, hogy itt a tisztelt Ház elé a kormányzat részéről, a minisztériumok részéről olyan kezdeményezések kerülnek, amelyek napi aktuálpolitikai megfontolásból kerülnek be, és nem egy átgondolt, ténylegesen a problémára és annak megoldására koncentráló javaslatsor, amire egyébként lehetne hagyni megfelelően hosszú időt, hogy ezek kiérlelődjenek.
Ebben az esetben lehetne jogszabályban szabályozni ténylegesen azokat az eljárási módokat - azért nyilván keretek között -, amelyeket majd helyben, a különféle szervezetek a saját rendszerükre, a saját körülményeikre tudnak egy kicsit igazítani, amelyek ténylegesen nyomon követhetők, és biztonságot jelentenek ténylegesen azoknak az embereknek, akik tisztességgel akarják végezni a dolgukat, és egyébként reális fenyegetettséget jelentenek azoknak az embereknek, akik valami disznóságon törik a fejüket.
Köszönöm szépen.
