GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Messze a legnagyobb hazugsága a magyar politikának az, ami a párt- és kampányfinanszírozás területén folyik, messze a legnagyobb hazugság a rendszerváltás óta érintetlenül hagyni például azt a szabályt, hogy egy párt képviselőjelöltenként egymillió forintot költhet el egy országgyűlési kampányban. Aki nyitott szemmel jár a világban az állampolgárok közül - a legtöbben így teszik -, az pontosan tudja, hogy mire elég, mondjuk, 2006-ban egy választási kampányban egymillió forint képviselőjelöltenként.
A kampány- és pártfinanszírozás szabályainak avíttsága, idejétmúltsága és a politikai korrupció között - nemcsak Magyarországon, hanem mindenhol, ahol hasonló helyzet előállt a világban - kimutatható, kézzelfogható, külön magyarázatot nem igénylő szoros összefüggés van. Mindazon civil szervezetek, amelyek Magyarországon zászlajukra tűzték ezt az ügyet, közülük is néhányan élen jártak abban, hogy a pártok párbeszédét moderálják ebben a kérdésben, ezt az álláspontot szakmai, tudományos érvekkel hosszan, oldalakon keresztül képesek alátámasztani nemzetközi összehasonlító tanulmányokkal. Természetesen arra nincsen idő, hogy mindezt az ember egy ilyen tízperces felszólalásban ismertesse, de nem is gondolom, hogy erre szükség lenne. Végtelenül egyszerű annak belátása, hogy esélye sincsen a magyar politikának arra, hogy visszaszorítsa a közéleti korrupciót akkor, ha a saját maga finanszírozására és a kampányok finanszírozására vonatkozó szabályokat nem teszi egyszer s mindenkorra tisztába.
A Szabad Demokraták Szövetsége üdvözölte tavaly nyáron a pártfinanszírozással kapcsolatosan benyújtott kormányjavaslatot, amelynek a legfontosabb elemei megvannak ebben a mostani javaslatban is, például a kampányszámla, az Állami Számvevőszék erősebb ellenőrző jogosítványai, lehetne ezeket hosszan sorolni. Ezek itt vannak ebben a javaslatban is, ezeket tavaly is fontosnak tartottuk, és egyébként tavaly nyár óta több parlamenti felszólalásban jeleztük azt, hogy a liberális frakció nem ért egyet azzal, hogy félbeszakadt annak az egy évvel ezelőtti törvényjavaslatnak a vitája, és nem került újra a Ház elé az a törvényjavaslat, hiszen az általános vitát lefolytattuk, megvolt, hogy miben értünk egyet, megvolt, hogy miben nem, benyújtotta ki-ki a saját maga módosító indítványait, aztán a dolog elült. Aztán persze sok minden történt tavaly ősszel, önkormányzati választás volt meg mindenféle egyéb finomság a magyar politikában, de azóta eltelt csak az idén jó tíz hónap, és a magyar parlamentnek kötelessége lett volna foglalkozni már korábban is ezzel a javaslattal.
Mi tehát azt, hogy újra van konkrét, kézzelfogható, alaposan kodifikált, körültekintő, a párt- és kampányfinanszírozás legtöbb kérdésére kiterjedő, a tavalyi kormányjavaslatot, a megszólaló civil szervezetek véleményének legtöbbjét figyelembe vevő törvényjavaslat, csak üdvözölni tudjuk, és támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Vannak hozzá, lesznek hozzá módosító javaslataink, azt gondolom, ezek egy vagy két kérdésben jelentenek érdemi, komoly vitát az eredeti törvényjavaslathoz képest, túlnyomó többségükben egyébként technikai jellegű pontosítások és módosítások.
Nagyon fontosnak tartjuk a nyilvános kampányszámla bevezetését, nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a kampányidőszakot próbáljuk meg lerövidíteni, nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a számviteli szabályok tekintetében ne vonják ki magukat a pártok ezek alól a szabályok alól, és ne tartsunk fenn olyan állapotot, ami privilegizálja a politikai pártokat ebben a tekintetben.
(14.40)
Hozzáteszem, hogy aki nyomon követte ennek a konkrét javaslatnak a történetét, az tudja azt is, hogy az előterjesztők benyújtották, majd minimális módosítás kedvéért visszavonták, és újra benyújtották. Mi például jobbnak tartottuk az eredetileg benyújtott változatban azt a passzust, ami a másodikból hiányzik - ezért módosító indítványként természetesen be fogjuk nyújtani -, ami azt mondja, hogy a pártalapítványokra és a parlamenti frakciókra is hasonlóan vonatkozzanak mindazok a szabályok, amelyek egyébként általánosságban a törvényben le vannak írva.
Az ifjúsági szervezetek kérdése is rendezendő, még akkor is egyébként, ha természetesen itt is elmondható, és az ellenzéki pártok természetesen el is mondják, hogy van egy aktuálpolitikai ihletettsége ennek a dolognak. De mondjuk ki őszintén, hogy ez szintén hosszú idő óta rendezetlen kérdés. A pártok ifjúsági szervezetei hasonló politikai tevékenységet folytatnak, a politikai életnek szerves részét képezik, a pártok életének szerves részét képezik. Ebből a szempontból teljes független, hogy ez úgy történik meg, mint a nagy pártoknál általában, hogy civil szervezetként, önálló jogi személyiséggel rendelkező alakulatként jegyzik be magukat és működnek ezek a civil szervezetek, vagy úgy, mint az SZDSZ-ben, ahol az Új Generáció a párt tagozataként alakult meg, és szándékoltan nem hozott létre egy önálló jogi személyiségű szervezetet, hanem nyíltan vállalja, hogy a pártnak a része, és így kíván működni. Ez ebből a szempontból formai kérdés, az ifjúsági szervezetek a pártok életének és a magyar politika életének szerves részét képezik, fontos funkciójuk van egyébként a parlamenti, a pártpolitikai utánpótlás kinevelése terén, és jó lenne, ha ezt is rendbe tennénk.
Ez a törvényjavaslat ezt rendbe teszi, mert egyrészt szabályozza normatív alapon, hogy mennyi pénzhez juthatnak hozzá támogatásként ezek az ifjúsági szervezetek, pártonként egy, olyan, amelyik együttműködési megállapodást köt, vagy a pártnak a részét képezi, ez is le van ebben írva, és azt is kimondja ez a törvényjavaslat, hogy ugyanazok a szabályok vonatkozzanak a pártok ifjúsági szervezeteire, amelyek a pártokra magukra vonatkoznak, és ez így helyes. Mi ehhez például egy olyan módosítóval szeretnénk még hozzájárulni, ami kimondja azt, hogy ugyanez vonatkozik valamennyi olyan társadalmi szervezetre, amellyel egy politikai párt politikai együttműködési megállapodást köt.
A Fidesz javaslatai előtt arra szeretnék kitérni, hogy mi az a legfontosabb pont talán, ahol vitánk lesz, legalábbis ahol mi szeretnénk vitát, és van egy fontos módosító javaslatunk. Egyetértünk azzal, hogy emeljük meg akár jelentősen is a jelöltenként elkölthető összeget, és nézzünk ezzel szembe. Nagyon örülnék neki, ha ebben nem az a farizeus politika lenne a fogadtatása a másik oldalon, az ellenzéki oldalon, mint ami a képviselői jogállásról és költségtérítésekről és juttatásokról folytatott vitában tapasztalható volt. Valamennyien tudjuk, hogy betarthatatlan a jelenlegi szabályozás, és érdemes ezzel szembenézni. Én jó megoldásnak tartom azt, hogy egy drasztikus emelés van az elkölthető összegben jelöltenként, és jó megoldásnak tartom, hogy utána pedig van egy automatizmus a rendszerben, egy inflációkövetés, ami ki tudja azt küszöbölni, hogy 15 év múlva megint teljesen elavult legyen ez a szabályozás.
Ugyanakkor a liberális frakció fontosnak tartja azt, hogy az összplafon mégse 3,86 milliárdnál legyen meghúzva. Tehát mi egy olyan megfogalmazást javaslunk majd, ami azt mondja, hogy egy jelöltre esően 10 millió forint a maximum, de egyébként országosan összesen pedig ez 2 milliárd forint legyen. Tehát ne használják ki a pártok azt a csak papíron létező 386 jelöltjüket, hiszen 176 egyéni körzet van, a 386 jelölt a listás jelöltek hozzáadásával jön ki, ahol ráadásul jelentős átfedés is van, hiszen az egyéni jelöltek egyben listás jelöltek is, nem ragozom. Tehát ne használjuk ki ezt a csak matematikailag létező 386 jelöltet, és ne így képezzük az összesen elkölthető összeget, hanem mondjuk azt, hogy egy egyéni jelöltre esően maximum 10 millió forint, összesen pedig országosan a teljes kampánybüdzsé plafonja legyen 2 milliárd forint.
A Fidesz javaslataival szeretnék még foglalkozni, lehet, hogy nem lesz elég rá az idő, gondolom, a vitában lesz majd még rá mód. A kampány ésszerű korlátozását és keretek közé szorítását mint alapelvet mi el tudjuk fogadni. A politikai hirdetések teljes tilalma, azt gondoljuk, egyrészt alkotmányosan fölvet aggályokat, hiszen ennyi erővel hozhatnánk olyan szabályokat is, amelyek megtiltanak mindenféle reklámtevékenységet. Szerintünk ez nem helyes, és nem biztosítja az esélyegyenlőséget, hiszen mondjuk ki, hogy teljesen más eszközei vannak a választók elérésére a tömegpártoknak, és teljesen más eszközeik vannak a választók elérésére a nem tömegpártoknak, a kisebb pártoknak.
Értelemszerűen olyan szabályozást kell megteremteni, ami lehetőséget ad a Fidesznek arra, hogy a nagyon aktív és elkötelezett aktivistáival folytasson kampányt, és ami - egyébként örülök, hogy megjelenik egy ilyen, ha tetszik, önkorlátozó szándék - egyben azt is korlátozza és szabályozza, hogy ezt milyen keretek között lehessen tenni. Hiszen tudjuk, hogy ez a felkereső jellegű kampány is jelent problémákat, ha nem is pénzügyi jellegűeket, de más problémákat jelent a választók számára. A másik oldalon pedig legyen egy ésszerű keret közé szorítva az, hogy mi az, amit az elektronikus médiában, itt, ott, amott, máshol hirdetésként fel lehet adni, milyen időszakban, egységes tarifával, ahogy ez a törvényjavaslat szabályozza. Ezt majd a későbbiekben folytatnám.
Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
