DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Már-már hiányzott volna, ha az emberi jogok napján 2006. október 23-ára nem térünk vissza, bár kétségkívül emberi jogi kérdések ezzel kapcsolatban is felvetődnek.
A képviselő úrnak azzal a megjegyzésével, miszerint az emberi jogok nemcsak olyan közönségesen adott jogok, hanem valóban emberi minőségünkből következnek, mélységesen egyetértek, és az emberi jogok gyökerét egyenesen Szophoklészig vezetném vissza, aki kiejtette azt a híres mondatot a száján, miszerint: “nem hiszem, hogy parancsaidban oly erő lehet, mely engem istenek nem változó törvényeit áthágni kényszerít”, és azóta ennek az elvnek a gyakorlati átültetésével a legkülönbözőbb korszakokban, a legkülönbözőbb időszakokban foglalkoztak is. Azt hiszem, a mai magyar emberi jogi doktrínát messzemenően átjárja az a második világháború után, elsősorban Németországban kialakult emberijog-szövegezési módszer, amelyet közkeletű néven újjáéledt természetjognak nevezünk, és azokkal a módszerekkel, azokkal a technikai elemekkel operált 1989 óta a magyar emberi jogi jogalkotás is, amelyek Németországban kialakultak, természetesen tudnunk kell, hogy annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Miközben tudom, hogy az emberi jogok biztosításában az állam nagy szerepet játszik, pusztán emberi jogokat állami akciókkal, állami beavatkozással biztosítani nem lehet, magam is azon az állásponton vagyok, hogy minden civil szervezetnek - legyen az hazai vagy nemzetközi civil szervezet - a véleményére oda kell figyelni.
(14.00)
Ebből a szempontból nyilván a Freedom House összeállítása, értékelése is figyelemre és megszívlelésre érdemes, bár némileg túlzásnak érzem, hogy Magyarországot például Zimbabwével egy szintre helyezték. Szívesen vitatkoznék a Freedom House jogászaival, hogy mégis milyen okok miatt jutottak erre a következtetésre.
Azt hiszem, hogy a tavaly októberi események fölemlegetése ezúttal sem tanulság nélkül való, és ismét fölhívja a figyelmet olyan lényeges dolgokra, mint az emberi jogok, az egyik ember és másik ember jogának összeegyeztethetősége vagy a szükségesség és arányosság elve.
A magam részéről az elmúlt időszakból a legfontosabbnak, a legörömtelibbnek azt a fejlődést vélem, amelynek eredményeként olyan ismert és ismeretlen személyek, akik korábban bizonyos emberi jogalkotások, törvények megváltoztatása ellen a leghatározottabban fölléptek, ma már hajlamosak olyan véleményt megfogalmazni, hogy bizony néhány emberi jogi tartalmú törvény módosítására mégiscsak szükség van. Erről a helyről is szeretném mondani, hogy én és a minisztérium készen állunk ezeknek az igényeknek a teljesítésére.
Korábban volt már vita arról, hogy az októberi eseményekkel kapcsolatban a felelősök megállapítása, a szankciók megállapítása megtörtént-e vagy sem. (Zaj. - Az elnök csenget.) Én azt hiszem, hogy e tekintetben az igazságszolgáltatás teszi a dolgát, és ahogy fölvethető egyik oldalon a felelősségre vonás lassú vagy bizonyos szempontból nem kielégítő elvégzése, ugyanúgy más tekintetben is megtehetjük ugyanezeket a megállapításokat. (Az elnök ismét csenget.)
Magyarország és a jogalkotásért felelős Igazságügyi Minisztérium határozottan vallja azt a fölfogást, hogy az emberi jogok megfogalmazásának és érvényesülésének pártállástól függetlenül mindenkire egyformán kell érvényesülni, és szeretném ismételten megerősíteni azt, hogy ez nemcsak a kormánynak, hanem az ellenzéknek és bizonyos értelemben az egész magyar társadalomnak a feladata.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
