LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita előrehaladtával megadatik az a lehetőség, hogy rövidebb legyek, és ne kelljen igénybe vennem a teljes időkeretet, mert néhány dologról itt közben szó esett.
Rettentő fontos ez a szabályozás, amelyik itt van a Ház előtt, és megmondom őszintén, hogy az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Az egyik szemem nevet azért, mert végre foglalkozunk vele, a másik szemem sír, hogy korábban nem tudtunk vele foglalkozni. És valljuk be - és úgy gondolom, ezt el kell ismerni -, hogy nagy lehetőséget hagytunk ki ezzel a mulasztással vagy késedelemmel, hogy finomabban fogalmazzak.
És valószínűleg nem szabad elmenni a “földért életjáradék” program mellett sem úgy, hogy ne ejtenénk róla szót ennek a mostani javaslatnak a kapcsán. Valójában az Unió által támogatott korkedvezményes nyugdíj egy kofinanszírozási rendszer, mellé kell tenni a nemzeti részt. De érdemes lenne egyszer kiszámolni azt, hogy a “földért életjáradék” programban a földért fizetendő életjáradék, vagy esetlegesen a Nemzeti Földalap által megvásárolt földek esetében - bár az nem kezelhető párhuzamosan ezzel a témakörrel -, hogyha ezeket kiszámoljuk, akkor elszomorító, hogy kofinanszírozásként emellé járó EU-s pénzt mennyit szalasztott el eddig az ország.
Mindenféleképpen jó dolog az, ha egy idős ember, aki már fel akar hagyni a földműveléssel, vagy nem tudja gazdaságosan művelni a földjét, ki tud szállni a gazdaságból, a mezőgazdaságból, és nem okoz neki a későbbiekben nyűgöt a föld kezelése, tisztán tartása. Ez feltétlenül üdvös dolog. Az viszont már kevéssé, hogy az adófizetők pénzéből fizetünk életjáradékot ezért a földért, úgy, hogy nem vesszük igénybe az esetlegesen igénybe vehető uniós támogatást, ami többszöröse a nemzeti résznek.
Ha ilyen aspektusból nézzük, akkor úgy gondolom, hogy nagyon nagy mulasztást követett el a kormány, azért, mert korábban nem tette lehetővé, hogy ezek az uniós pénzek beérkezzenek a magyar gazdákhoz. Ezek az uniós pénzek, aki igénybe tudja venni ezt a korkedvezményes nyugdíjat, meg fognak jelenni nyugdíjként az 55 éves korát betöltött gazdánál; ez a pénz meg fog jelenni a helyi boltban; ez a pénz meg fog jelenni egy magyarországi kis faluban, egy kistelepülésen, vagy akár egy nagyobb településen. És ettől a pillanattól kezdve ez a pénz itt fog működni.
(18.40)
Hölgyeim, Uraim! Ezek a pénzek nem értek ide, ezek a pénzek nem tudnak működni a magyar vidékben és a magyar gazdaságban, és a probléma valahol itt van. Nem véletlen, hogy az Európai Unió ennek a korkedvezményes nyugdíjazásnak a bevezetését rendeletileg szabályozza, nem kötelező, ez igénybe vehető a tagállamok által, megfelelő nemzeti előkészületet követően, és egy opcionális eszköz a gazdaság támogatására.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar kormány egy opcionális eszközt nem vett figyelembe, nem vett igénybe a magyar gazdaság támogatására, ami azért - zárójelben megjegyezném - jobb létet biztosított volna a falun élő embereknek vagy a mezőgazdaságból élő embereknek. Nos, ez a kérdéskörnek az a része, ami miatt a szemem sír. Ilyenkor azért el kell gondolkozni rajta, hogy a szakma és a politika hogyan tudnak egymáshoz közelíteni, mert lehet politikai kérdést csinálni abból, ha egy ellenzéki képviselő azt mondja, nem volt helyes a “földért életjáradék” program, a kormánypárti képviselő pedig azt mondja, hogy igenis helyes volt és jó döntés volt a “földért életjáradék” program, de én úgy gondolom, hogy ebben az esetben sokkal többről van szó. Sokkal többről van szó, és szakmailag sem lehet indokolt az, hogy a mezőgazdaságból élőknek, a korábban mezőgazdaságban dolgozóknak tudunk-e EU-s forrást lehívni egy nemzeti önrésszel megtoldva, vagy pedig a “földért életjáradék” programban az adófizetők pénzéből hosszú éveken keresztül nyögünk egy kis pénzecskét, amivel bizonyos területnagyságok esetén, azért valljuk be, hogy nem tudunk segíteni azon, aki fölajánlotta a területét. Főleg, ha megnézzük a “földért életjáradék” programra fölajánlott területeknek ha nem is jelentős, de egy jó részét: azzal most gond van. Az állam nem tudja tisztán tartani, nem tudja karbantartani, nagyon sok esetben a helyi önkormányzat megbírságolta a Nemzeti Földalapot a terület műveletlensége miatt - amivel egyébként további többletköltséget okozott az államnak -, egyébként teljesen jogszerűen és törvényszerűen és igazságosan. Ez a föld nem kerülhetett oda a szomszédhoz vagy bárkihez, mert a Nemzeti Földalapnak lett fölajánlva, és aki ezt a földterületet fölajánlotta, lehet, hogy alkalmazhattuk volna rá a korkedvezményes nyugdíj kérdéskörét, de ő csak az egy vagy másfél hektár föld értéke és a várható élettartama alapján számított életjáradékot fogja kapni. Ami pedig ehhez párosítható uniós forrás lett volna, bocsánatot kérek, kinn maradt az ablakban, egyszerűen nem tudtuk igénybe venni. No, ezért sír a másik szemem.
Azt szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimtól, államtitkár úrtól is természetesen, hogy az elkövetkezendő időszakban aprólékosan menjünk végig ezen a tervezeten, nézzük meg, hogy hol lehet rajta javítani, finomítani, hogyan tudjuk a kört úgy tágítani, hogy nem lesz ellentétes a földtörvénnyel, és megmondom őszintén, hogy jobban örülnék neki, ha nem kellene 2006-ig várni ennek a bevezetésével. De ha odáig kell várni, akkor legalább 2006-ra egy jól működő, sokak által igénybe vehető és kiszámítható rendszer kezdődjön el, és végre érkeztethessük azokat az EU-s forrásokat, amiktől ez idáig, ha csúnyán és politikusan fogalmazok, akkor nagystílű mulasztás miatt elesett a magyar vidék.
Ehhez kívánok a képviselőtársaimnak jó munkát és kellő aktivitást. Remélem, hogy valamit ki fogunk tudni hozni ebből a témából.
Köszönöm szépen. (Kékkői Zoltán József tapsol.)
