DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jó volt hallani az intézményes és a pénzügyi elemzését ennek a témának. Engedtessék meg, hogy én visszanyúljak oda, ahogy én olvasom a címét az előttünk lévő törvényjavaslatnak, nevezetesen: a mezőgazdasági termelők nyugdíj előtti támogatásáról és bevezetéséről. Itt arról kezdtünk beszélni, és a bizottsági jelentések nyomán is az emelkedett ki mint téma, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat potenciálisan eszköze annak, hogy a birtokegységek, az üzemegységek koncentrálódjanak, nagyobb üzemegységek keletkezzenek Magyarországon ennek a törvénynek az alkalmazása során. Ezt szeretném egynéhány percben most megvilágítani, és ekörül érvelni.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Magyarország! Az, hogy a mezőgazdaságban az üzemegység milyen, nem csupán egy absztrakt közgazdasági kérdés, még csak nem is szükségképpen a politikai ízlés kérdése. Gróf Bethlen István azért akadályozta meg a titkos választásokat az 1920-as években, mert a nagybirtokot továbbra is fenn akarta tartani. 1920-ban a Magyar Országgyűlés itt megszavazta a földreformot, elkezdődött, és akkor Bethlen Istvánék ezt megakadályozták, és nem ment végbe a földreform. Aztán, 1947 után, amikor a kommunista puccs, a szovjet puccs átvette a kormányzást megint erőszakkal, akkor már a földreformot, a kisüzemeket aggregálták és nagyobbá tették. Aztán, ami minden történt a történelemben, nem kívánom elmondani, nincs arra időnk.
Arról, hogy mekkora üzemegység az optimális: Gőgös képviselő úr volt szíves ajánlani, hogy egyszer legyen egy olyan ülés vagy valami alkalom, ahol meghatározzuk, definiáljuk objektív módon, tudományos módon, hogy mi az optimális üzemegység. Képviselő úr, én ajánlok egyet. Én egy bátor ember vagyok, ehhez értek is, és persze, hogy más is ért, és más is bátor, de íme az én véleményem. Én azt mondom, az az optimális üzemegység a mezőgazdaságban, amelyik egy meghatározott földterületen több embernek magasabb életszínvonalat nyújt. Nekem ez egyfajta patrióta, szociológiai szempont is, mert én most több magyarra gondolok, hogy több magyar jobban él ugyanakkora földterületen.
Képviselő úr volt szíves velünk megosztani a közelmúltban idelátogató poroszok példáját, akik kétezer hektáron tízen csodát művelnek. Ajánlhatok egy fogadást, képviselő úr: én megfizetem az útiköltséget saját zsebemből, menjünk el, és nézzük meg! De akkor fizetem meg, ha elvesztem a fogadást. Mert az én ajánlatom, az én hipotézisem a következő - az előbb úgy hangzott, mintha a szegény bajoroknak mekkora bajuk lenne -: Bajorországban kétezer hektár földterületen, tehát azonos nagyságú földterületen nem tíz ember él meg annak a földnek műveléséből, és nem alacsonyabb színvonalon. Ez egy közgazdasági és egy mezőgazdasági vizsgája annak a tézisnek, hogy mi az optimum földterület.
A képviselő úrnak lehet más véleménye, más szakértők mást mondanak, és én mindig kész vagyok egy másik modell megvizsgálására, mert én ezt nagyon szeretem csinálni. Ha ilyenképpen nyúlunk a témához, nem kell olyan szavakkal meg olyan fogalmakkal gyanúsítani, hogy ki csúsztat, meg ki nem, nem érdemes. Nézzük a tényeket! Tudunk számolni, és ha a számítógépünk nem működik, akkor szerződtetünk valakit s a többi.
Az optimális üzemegység felé való haladás a kérdés itt. Ha tovább ez a törvény olyan jelzőket épít bele… - bocsánat, kicsit ironikus volt az előbb, amikor bizottsági előadóként ezt mézesmadzagnak neveztem, tehát mézesmadzag afelé, hogy gazdálkodók elmenjenek és ráhagyják. Még ennek a törvénynek előnye a fogyatékosságai mellett az, hogy valóban a gazdálkodó megnevezheti, hogy kinek adja, szomszédjának, gyerekének, valakinek. De még mindig közgazdasági szempontból és végül nemzetgazdasági szempontból: nagyobbak lesznek az üzemegységek, és kevesebb ember él meg a magyar földön. Majd elmennek persze, és Budapesten buszvezetők lesznek, vagy Egerben benzint árulnak, és sokféleképpen meg lehet élni tisztességesen, és jó patriótának lenni. De azért nem tehetek róla, hogy van nekem egyfajta elkötelezettségem, talán még elfogultságnak is nevezhetem, hogy jobb szeretem, ha a magyar földön több ember él a földből. Ennek a lehetősége nem olyan távoli, mint ahogy azt Bethlen grófék és Rákosi Mátyásék csinálták.
Itt van a kezemben egy példa, most jelent meg ebben az újságban, amit itt nekünk, képviselőknek kiosztanak, az a címe, hogy “Az Európai Unió agrárgazdasága”, a napokban jelent meg. (Felmutat egy füzetet.) Itt van benne: “Almáskert Árkoson”. Sajnos, már rövid időm van beleolvasni. Azt mondja, hogy van egy Árkos nevezetű falu Sepsiszentgyörgy mellett - lehetne Eger mellett is, mert a példa annyira általános -, ahol Tóth Kálmán almáskertjébe látogatunk, ott vannak a fák, aztán az almás terasz. Termel benne mást is, ribizlit meg miegyebet, és azon az egy hektáron megtermeli, ő maga nyesi, a feleségével együtt szedi le, és olyan jövedelmük van belőle - ezt most már nincs időm részletezni.
(19.10)
Odáig megy - most már talán a befejezés egyfajta jelzés lehet -, azt mondja: egyetlen fiunk Amerikában dolgozik, a hazájában nem talált munkát. A szülők azért reménykednek Románia sikeres csatlakozásában, mert hátha akkor enyhül a munkanélküliség, és fiuk hazajöhet a távoli Amerikából a gyümölcsösben dolgozni. Itt, ebben az újságban olvastam… (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
Tisztelt Országgyűlés! Ezek a rálátások talán hozzásegítenek ahhoz, hogy kevesebbet gyanúsítsuk egymást, és ezt az előttünk lévő törvényt adjusztáljuk, ha van rajta valamit adjusztálni, és akkor lehet belőle valami.
Köszönöm.
