DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Végül hadd köszöntsem azokat is, akik ülésünket, munkánkat távolból kísérik figyelemmel, köztük a Magyar Köztársaság kormányának tagjait is.
Engedjék meg, hogy egy személyes emlékem felidézésével kezdjem a hozzászólásomat. Még a nyolcvanas évek végén vagy a kilencvenes évek első éveiben Szombathelyen, ügyvédként, egy szakmai tanácskozáson találkoztam először ombudsmannal. Ombudsmannak hívták őt, és mi nagy kíváncsisággal és érdeklődéssel figyeltük azt, hogy ki is az az ombudsman, mi a feladata, amikor az előadását megtartotta, hogy azért hívják-e ombudsmannak, mert Ausztriából érkezett, vagy azért, mert még Magyarországon ez a jogintézmény nem létezett, ez a tisztség nem létezett, és ezért magyar elnevezése sem volt az ombudsmannak, miként nem volt Alkotmánybíróság sem.
A diktatúráknak nincs szükségük ombudsmanokra. Nincs szükségük adatvédelmi biztosra sem. A diktatórikus állam, így a kommunista pártállam tetszőlegesen gyűjti be és kezeli személyes adatainkat, és intézményesen vigyáz arra, hogy a hatalom gyakorlásáról, az azzal kapcsolatos adatokról a nyilvánosság ne értesülhessen. Tehát diktatúrában a hatalom mindent tudhat az alattvalóiról, hiszen őket állampolgároknak nem nagyon nevezhetjük, de az alattvalók semmit nem tudhatnak a hatalom működéséről.
Tisztelt Országgyűlés! Ma, amikor az adatvédelemről beszélünk, akkor e kifejezés alatt adatkezelést értünk, és azt vizsgáljuk, hogy személyes adataink védelme biztosított-e, illetve hogy mi, állampolgárok hozzáférhetünk-e a közérdekű információkhoz.
A biztos évente beszámol az Országgyűlésnek az általa, illetve hivatala által végzett munkáról. Ez a két súlyos kötet, amelyet több felszólaló már magával hozott és bemutatott, arról tanúskodik, hogy valamennyi ombudsmani hivatal alapos munkát végzett. Ez a beszámoló nem egyszerűen a hivatal működésének a tükre, jóllehet azzal kapcsolatos információkat is tartalmaz. A beszámoló arról tájékoztat bennünket - és ez a lényeges -, hogy érvényesülnek-e, és ha igen, milyen szinten azok a jogaink, amelyeket az alkotmány rögzít. Az alkotmány 59. §-a szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog, és a 61. § azt rögzíti, hogy mindenkinek joga van arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetve terjessze. E két alapvető alkotmányos jog érvényesülésére ügyel az adatvédelmi biztos.
Ha a beszámoló a személyes adatok kezelésével kapcsolatban az ügyszám jelentős emelkedéséről ad számot, akkor ez arra utalhat, hogy ma az emberek érzékenyebbek személyes adataik biztonságára, de azt is jelentheti egyben, hogy ezeket a személyes adatokat ma az emberek nem érzik biztonságban levőnek. Megszaporodtak a jogellenes adatgyűjtések - hallhattunk erről egyébként a szocialista frakció szónokától is -, megszaporodtak az ellenőrzések, és - helyesen - arra biztatjuk az állampolgárokat, hogy ha olyan jogellenes adatgyűjtést tapasztalnak, amely megítélésük szerint, akár csak megítélésük szerint is jogellenes, akkor tegyenek ezzel kapcsolatban bejelentést az adatvédelmi biztoshoz.
Az adatvédelmi biztos úr a felszólalásában és az írásbeli beszámolóban is részletesen szólt a biztonság és az adatvédelem kapcsolatáról, tehát a biztonságra való minden áron való törekvés nem sértheti a személyes adatok védelméhez való jogot.
(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nagyon nehéz ezen az ösvényen végigmenni, az adatvédelmi biztos hivatásbeli feladata, hogy ügyeljen e két jog harmóniájára. Ha a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatban jelentősen emelkedik a bejelentések száma, akkor ez azt jelenti, hogy az emberek kíváncsibbak a kormányzati hatalom működése iránt, például közpénzek elköltése iránt, de azt is jelentheti, hogy úgy érzékelik, hogy ez a hatalom előlük eltitkol valamit. Eltitkol olyan ügyeket, amelyek közérdekűek, amelyek megismerése valamennyiünk közös érdeke.
A beszámoló és a mai napon tárgyalt mindhárom beszámoló közállapotainkról, állami és önkormányzati szervezeteink működéséről ad tájékoztatást, tehát arról, hogy polgári, állampolgári jogaink, alkotmányban rögzített alapjogaink milyen mértékben érvényesülhetnek Magyarországon. És ha ez a kép, amelyet a beszámolók elénk tárnak, nekünk nem tetszik, akkor nem a beszámolóval van baj, nem ezt a képet kell kritizálnunk, hanem azt a valóságot, amelyet a beszámolók megjelenítenek. Szóval nem a tükröt kell összetörnünk, hanem többet kell tennünk azért, hogy a visszás helyzetek megszűnjenek. Ez a felelősség persze elsősorban a kormánypártokat terheli, amelyek gyakran maguk is tehetnek az alkotmányosan visszás helyzet kialakulásáért.
(13.30)
2002-ben, amikor az új kormány, a Medgyessy-kormány végrehajtotta az Európában mind ez ideig páratlan adatmentést, megingott az emberek hite abban, hogy személyes adataik kellő biztonságban vannak. A kormány ilyen mértékű jogsértése után különösen felértékelődött az alkotmányos intézmények szerepe, és az adatvédelmi biztosnak kellett intézkednie afelől, hogy az elmentett adatbázis megsemmisítésre kerüljön.
Néhány példát említek arra - és ezeket a példákat a beszámoló is tartalmazza -, hogy a személyes adatok védelme mennyire valamennyiünket érintő alapvető kérdés mindennapjainkban.
A munkavállalók adatainak kezelésével kapcsolatban több állásfoglalást hozott az elmúlt évben is az adatvédelmi biztos. Vélhetően nem mindenki ért egyet az adatvédelmi biztos azon állásfoglalásával, amely a munkahelyi internethasználat ellenőrizhetőségével kapcsolatos. A kérdés úgy merült fel, hogy a munkáltató ellenőrizheti-e a dolgozó e-mail-üzeneteit. Ha igen, akkor az ellenőrzés kiterjedhet-e a beérkezett üzenetekre, vagy csak a dolgozó által küldött üzenetekre? Milyen lehet az ellenőrzés szintje e kétféle üzenet esetében? Vagy vizsgálhatja-e a munkáltató azt, hogy a dolgozó munkaidőben, a munkahelyén, a munkáltató tulajdonát képező számítógépen mely internetes honlapok iránt tanúsít érdeklődést? A kérdésben bizonyosan megoszlanak a vélemények, attól függően, hogy az a vélemény a munkáltatótól vagy a dolgozótól ered.
Bizonyára sokakat érdekel az a kérdés is, hogy a munkahelyi vezető jogosult-e megismerni az érdekvédelmi, szakszervezeti tagok névsorát. 2004. január 1-jétől a tagság ténye, tehát az érdek-képviseleti szervezethez való tartozás ténye különleges adat, amellyel való visszaélés súlyos bűncselekmény elkövetését jelenti. De mégis tudjuk, hogy nagyon sok esetben és nagyon sok munkahelyen a szakszervezeti tagdíjat - a dolgozó felhatalmazása alapján - a munkáltató vonja le a munkabérből, és utalja el az adott szakszervezet részére. Hogyan egyeztethető össze ez a két helyzet? Az adatvédelmi biztos pontos eligazítást ad erről az állásfoglalásában.
A dolgozók munkavégzésének videokamerával való ellenőrzése jelentheti-e személyes adatok kezelését a munkáltató részéről? Megengedhető-e drogteszt vagy alkoholszonda alkalmazása, illetve a munkavállaló személyes ruházatának az átvizsgálása? Izgalmas, fontos és mindennapjainkat érintő kérdések ezek.
Ki kell hangsúlyozni azonban, hogy a személyes adatok védelmének igénye nem érvényesülhet más törvényes jog korlátjaként. Néhány esetben sérelmes lehet bűncselekmény vagy szabálysértés sértettje számára a hatóság indokolatlan titkolózása. Számos olyan esettel találkoztam - és ennek egyébként magam is elszenvedője voltam -, amikor a közlekedési szabálysértés sértettje nem kapta meg a szükséges felvilágosítást az elkövetőről, és így jogai, kárigény érvényesítése iránti joga késedelmet szenvedett. A törvény téves értelmezése vezethet csak oda, hogy a rendőrség elzárkózik a balesetet okozó személygépkocsi rendszámának közlésétől, mintha a személygépkocsinak vagy a gépkocsinak is személyiségi jogai lennének. Az adatvédelmi biztos is állást foglalt a megkeresésekre, és értelmezte a szabálysértési törvénynek a sértett jogait szabályozó rendelkezését.
Kétségtelenül félreérthető a szabálysértési törvénynek az a rendelkezése, hogy a hatóság azzal közli a határozatát, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, mert ez úgy is értelmezhető, hogy ha nincs az adott ügyben kárigény előterjesztve, akkor a szabálysértés vagy bűncselekmény sértettjét határozat kézbesítésével nem kell az eljárás mikénti befejezéséről értesíteni.
Úgy tűnik tehát ebben az esetben, hogy a személyes adatok védelme vagy a jogszabály szövegének bizonytalansága, vagy a helyes jogszabály téves értelmezése miatt egy másik, törvényben biztosított jog érvényesítését korlátozza vagy akadályozza.
De vajon, érvényesül-e a személyes adatok védelméhez való jog a bíróságok folyosóján, amikor bárki a kifüggesztett tárgyalási jegyzékekből tájékozódhat arról, hogy kik válnak, ki ellen folyik éppen, mondjuk, apasági per? Vagy érvényesül-e a személyes adatok védelméhez való jog abban az esetben, ha a postás nyílt levelezőlapot kézbesít, amelyen a címzettet rokkantsági fokának felülvizsgálatára invitálják?
A beszámoló szól a közérdekű adatok megismerhetőségéről is, és számos állásfoglalást közöl a beszámoló ezzel kapcsolatban. Az adatvédelmi biztos nem foglalhat állást egyébként közzétett közérdekű adatok valóságtartalma felől. Ez egy másfajta felelősséget jelent. Példa erre a 2004. december 5-ei népszavazás, és a népszavazással kapcsolatban született adatvédelmi állásfoglalás. A kettős állampolgárságról tartott népszavazás kapcsán egy képviselői megkeresés nyomán kifejtette álláspontját az adatvédelmi biztos. A kérdező arra kereste a választ, hogy a kormány által 2004. november 17-én több napilapban “Felelősséggel a nemzetért” címmel közzétett hirdetésben szereplő adatok közérdekű adatoknak minősülnek-e. Emlékezzünk rá, ebben a hirdetésben a kormány olyan adatokat tett közzé, amelyek a magyar állampolgárok többségében félelmet keltettek, hogy elveszítik nyugdíjukat, kórházi ellátásukat, munkahelyüket, ha úgymond beözönlenek a határon túli magyarok Magyarországra.
A kérdés arra is irányult, hogy hamis adatok közzététele esetén a hirdetés megjelentetésével megvalósul-e a közérdekű adattal visszaélés bűncselekménye. Az adatvédelmi biztos azon a szűk mezsgyén haladva, amelyet részére a törvény meghúzott, kifejtette álláspontját, amelynek a lényege, hogy a becslés, feltételezés helyessége csak a jövőben derülhet ki, ezért büntetőjogilag nem értékelhető ez a magatartás.
Azt már csak én teszem hozzá és üzenem Székelyföldre, mondjuk, Ráduly Sándornak, akivel a csíksomlyói búcsú kapcsán találkoztam, és barátainak, hogy a történelem igazságot fog szolgáltatni számukra, a hamis adatokkal riogatók el fogják nyerni “méltó büntetésüket”.
A közérdekű adatokkal kapcsolatosan számos probléma adódik az önkormányzati munkában. Az adatvédelmi biztos számos esetben hozott már állásfoglalást arról, hogy az önkormányzatok képviselő-testületei milyen körben tarthatnak zárt ülést. A nagyobb településeken élők a helyi ügyekről élő televíziós közvetítés nyomán is tájékozódhatnak. E nagyfokú nyilvánosság mellett különösen fontos meghatározni azoknak az előterjesztéseknek a körét, amiről zárt ülés tartható. Az önkormányzati törvény megfogalmazása elég széles körű értelmezést enged az önkormányzat vezetői számára, hogy titkolózzanak, különösen olyan előterjesztések esetében, amikor a város vagy község vagyonával való rendelkezésről van szó.
Az adatvédelmi biztos állásfoglalásában kimondta, hogy két feltételnek együttesen fenn kell állnia zárt tárgyalás elrendeléséhez: az egyik, hogy a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene, a másik, hogy a képviselő-testületnek minősített többséggel kell a zárt tárgyalásról, a zárt ülésről határozatot hoznia. De még e két feltétel együttes fennállása esetén is biztosítani kell a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat megismerését. Az üzleti érdek vizsgálatakor figyelemmel kell lenni más törvények rendelkezésére is.
Úgy vélem, nem ártana, ha a polgármesterek gyakrabban olvasgatnák az adatvédelmi biztosnak a velük, tehát az önkormányzatokkal kapcsolatosan meghozott állásfoglalásait, és zárt ülést, tehát a nyilvánosság kizárását csak olyan esetben indítványoznák vagy rendelnék el, amikor erre valóban törvényes indok van, és az önkormányzati érdek is ezt kívánja.
Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásomra kiszabott idő eltelt, én is a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja nevében köszönöm az országgyűlési biztosok munkáját, és további jó erőt és sikeres munkát kívánok.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
