DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Biztos Urak! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az országgyűlési határozati javaslatban foglalt mondattal, amely szerint az adatvédelmi biztos ez évben is magas színvonalon eleget tett feladatának, a Magyar Demokrata Fórum teljes mértékben egyetért.
Béki Gabriella itt a beszéde végén egy díjat hozott szóba. Nekem nem is jutott eszembe, megmondom őszintén, de akkor, amikor biztos úr beszámolóját olvastam a különböző ügyek kapcsán, azért a szemem óhatatlanul otthon a könyvespolcra tévedt, és kerestem Orwell 1984 című művét. Maga ez a beszámoló - de azt hiszem, ez mindegyik ombudsmani beszámolóról elmondható - egy keresztmetszet, egy társadalmi keresztmetszet, hogy adott pillanatban, adott évben, adott társadalomban milyen ügyek, milyen problémák fordultak elő, mi foglalkoztatta az embereket. Nyilvánvalóan nézőpont kérdése, hogy ez a keresztmetszet pozitívnak minősíthető-e vagy sem, hiszen az ügyek nagy része morális állapotainkra is valahol rávilágít.
A tevékenységről itt már szó volt. Örvendetes módon növekedett az ügyiratok száma, több mint 25 százalékkal. Arra is kísérletet tettünk, hogy ennek az okát is vizsgáljuk, hogy talán az állampolgárok váltak öntudatosabbá, “bátrabbá”. De azért emlékeztetném tisztelt képviselőtársaimat, ennek kapcsán jutott eszembe, hogy egy évvel ezelőtt, amikor a beszámolót tárgyaltuk, már nem tudom, hogy itt a patkóban vagy pedig bizottsági körben felvetődött az ombudsmani hivatalok PR-tevékenysége, hogy talán a tevékenységet egy kicsit jobban kellene hirdetni, megismertetni az állampolgárokat a jogaikkal. Ezt követően tapasztalhattuk azt, hogy intézményekben, elsősorban önkormányzati intézményekben megjelentek szórólapok, amelyek tájékoztatták az állampolgárokat a jogaikról, sőt a hozzáférés lehetőségeiről is. De ez nagyon rövid idő után eltűnt ezekből a hivatalokból. Lehet, hogy elvitték, és lehet, hogy ennek következtében például az önkormányzatot érintő ügyek számának növekedése a többihez képest jelentősebb volt, de azért mérlegelendő, hogy nem kellene-e ezt a felvilágosító munkát tovább folytatni.
A PR-tevékenységről is szó volt a biztos urak beszámolójában, tehát egy felvilágosító munka ezen a téren is folyik, és ennek azért van pozitív eredménye. Ha valaki, mondjuk, az internet keresőjébe beírja azt, hogy a személyes adatok védelmével kapcsolatosan mit talál az interneten, akkor meglepődve tapasztalja, én legalábbis meglepődve tapasztaltam, hogy több mint ezer címszó jelenik meg. És nemcsak az meglepő, hogy ezek ilyen nagy számban jelennek meg, hanem ezeknek az anyagoknak a nagy része adatvédelemmel kapcsolatos missziós nyilatkozat, tehát szolgáltatók, intézmények nyilatkozatai arról, hogy számukra mennyire fontos az adatvédelem kérdése, és hogy ezen a téren mit kívánnak tenni. Úgy gondolom, ez nagyon pozitív eredmény, és ez is mindenféleképpen minősíti az ombudsmanok és az adatvédelmi biztos működését is.
Úgy gondolom, hogy az egészségügy területe az adatvédelmen belül különösen érzékeny terület, már csak azért is, mert az egészségügyi adataink kiemelten érzékeny adatoknak minősíthetőek. Nem hiszem, hogy meglepetést okozok akkor, amikor nem értek egyet Béki Gabriellával abban, hogy az irányított betegellátási rendszeren belüli adatkezeléssel kapcsolatos aggályokat túlzottnak tartotta. Itt már messze nem modellről van szó, a neve is megváltozott, IBM-ből IBR lett, tehát egy rendszerszerűen alkalmazott ellátásszervezésről van szó. De felveti ez azt a kérdést is, amit itt már többen taglaltak, hogy az adatvédelmi biztos ajánlásainak, még ha vannak jogosítványai is 2004. január 1-jétől kezdve, de van-e értelmük.
Az egész rendszer elindulása óta problémát jelent az adatkezelés. Volt értelme, mert emlékezzünk vissza arra, hogy az IBR-re alapozva született egy törvényjavaslat is, ez az úgynevezett elhíresült ellátásszervezői törvény. Biztos vagyok benne, annak, hogy végül nem került be a Ház elé, jelentős részben az is oka volt, hogy az azzal kapcsolatos adatkezelés során is az aggályait fejezte ki az adatvédelmi biztos úr. Ezt nem lehet ilyen egyszerűen kezelni, hiszen itt a rendszerből egy harmadik szolgáltató személye, csoportja jut hozzá állampolgárok adataihoz, és ez már véleményem szerint, és ezt osztják mások is, hogy ha már rendszerszerűen és országos kiterjesztésben alkalmazzuk, már a nemzetbiztonság kérdését is érinti. Nem akarom taglalni itt konkrét példák kapcsán, majd a későbbiek során úgyis szóba kerül.
Tehát igenis egy nagyon érzékeny része az ellátórendszernek, hogy azokhoz az adatokhoz kik juthatnak hozzá. Nem elegendő az, hogy a rendszerben részt vevő családorvosi szolgálatok a falra kiraknak egy táblát, amelyben az éppen panaszaikkal betérő betegekkel tudatják, hogy ez a családorvosi szolgálat az IBR része. Ez nem helyettesítheti azt a személyes beleegyezést, amelyre több ízben ezen viták során utalt ombudsman úr, hogy ez egy törvényes megoldás lehetne, ha az összes beteg személyesen, tájékoztatást követően írásban hozzájárulását adná ahhoz, hogy ezen rendszer keretein belül kéri az ellátását.
Ehhez kapcsolódóan az Egészségbiztosítási Pénztár biztosítói szerepe és az egészségügyi adatok hozzáférhetősége körül vita alakult ki. A bizottsági beszámolóban nem akartam erre kitérni, de úgy gondolom, hogy mindenféleképpen át kellene gondolni azt, hogy ha valóban az Egészségbiztosítási Pénztártól elvárjuk azt, hogy feladatának megfelelően végezzen ellenőrzéseket, akkor hol van a határ az adatvédelem kérdésköre, a személyes adatok biztonsága és az ellenőrzés lehetőségei között.
(14.00)
(Podolák György elfoglalja jegyzői helyét.)
Ez úgy merült fel kérdésként, hogy az OEP az adott családorvosi szolgálattal közölheti-e, hogy a páciens mikor, milyen gyógyszereket íratott fel. Meggyőződésünk - és ebben tulajdonképpen a patkó két oldalán ülő, egészségüggyel foglalkozó képviselők egyetértettek -, hogy ez nemcsak adatvédelmi kérdés, hanem az ellátás kérdésköre is. Nagyon érdekes, hogy az információ birtoklásának az aszimmetriája is felmerül ebben az esetben, hiszen a betegektől nem várható el, hogy tudatában legyenek annak, hogy a különböző kezelőhelyeken, a különböző orvosok által felírt orvosságok egymással milyen viszonyban vannak; igenis, ezért a kezelőorvos a felelős, tehát a kezelőorvosnak tudnia kell. És ezt most nem a financiális ellenőrzés szempontjából, hanem szakmai szempontból mondjuk. Tehát az a véleményünk, hogy a kezelőorvosnak ezekhez az adatokhoz és az egyéb beavatkozások adataihoz is hozzá kell jutnia, hogy a feladatának eleget tudjon tenni. Ez nem csak egy párhuzam; lehet, hogy ez egy nem megfelelő párhuzam.
Különböző anyagok, állásfoglalások szerepelnek a második kötetben. Ebben van egy ügy, az Orvosi Kamara által kért vélemény: ha a panaszos az Orvosi Kamarához fordul az adott ügye kivizsgálása érdekében, ez egyben jelenti-e azt, hogy a kezelőorvosát felmenti az orvosi titoktartás alól? Az adatvédelmi biztos úr állásfoglalása az volt, hogy igen, ennek alapján vélelmezhető, nyugodtan tekinthető úgy ez a megkeresés, hogy az érintett orvos egyben az orvosi titoktartási kötelezettsége alól is mentesül.
Kérdezem én: ha az állampolgár egy családorvoshoz bejelentkezik - mert be kell jelentkeznie, oda kell mennie, le kell adnia a kártyáját, egy vizsgálaton kell részt vennie -, ezzel tulajdonképpen az egészségügyi ellátását rábízza az adott családorvosra, vélelmezhető-e ezzel a bejelentkezéssel kapcsolatban, hogy a családorvos az adott páciens összes egészségügyi szolgáltatással, beavatkozással, gyógyszereléssel kapcsolatos adataihoz hozzájuthasson? Nekem az az érzésem, hogy igen; vagy ha nem, akkor valamilyen módon a családorvosi rendszerről rendelkező jogszabályokat változtatni kell, mert csak így lehet korrekt ellátást biztosítani.
A másik nagyon érdekes kérdés - ez is felmerült - az anonim szűrések kérdésköre. A HIV-szűrés anonim módon folyik, a beszámolóban is olvasható, hogy Európa több országában így folyik. De óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy itt az egyén személyes adatainak a biztonsága, illetőleg a közösség biztonsága nem ütközik-e. Az köztudott, hogy bizonyos gasztrointesztinális megbetegedéseket okozó kórokozókat kötelezően jelentik - természetesen közegészségügyi szempontból - az adott egészségügyi intézményeknek, hogy a fertőzés ne eszkalálódjon, illetve hogy az ellátó személyzet tisztában legyen azzal, hogy ha ilyen beteg bekerül hozzá, akkor bizonyos óvintézkedés keretében kell ellátnia. Kérdés, hogy a HIV-vírus, amely a jelenlegi állások szerint sajnos nem gyógyítható, tehát halálos betegségnek minősíthető, ebbe a körbe tartozik-e vagy sem. Úgy gondolom, mindenféleképpen érdemes lenne ezt ismételten végiggondolni, különösen most, miután a statisztikai adatok azt mutatják, hogy jelentős mértékben, még ha összességében az európai átlaghoz képest soknak nem is nevezhető, de növekszik ezen megbetegedés számaránya.
Nagy örömmel olvastuk - gondolom, ez a kormányzati szervek, a társadalmi élet, a politikai szereplők részéről egyértelmű helyeslésre talál -, hogy a genetikai adatokkal kapcsolatosan igen szigorúan foglalt állást az adatvédelmi biztos úr. Bízunk benne, hogy nem fogjuk megérni azt az időt, amikor a biztosítók vagy a munkáltatók az állampolgárok genetikai adataihoz hozzájuthatnak. Úgyhogy ez mindenféleképpen megnyugtató.
Összességében nagyon élvezetes, pedig ezek a jelentések általában nem szoktak élvezetesek lenni, de minden egyedi ügy számos problémát vet fel, és az ombudsmani megközelítés a közéletben részt vevők számára sok segítséget nyújt. Én is csatlakozni tudok ahhoz a véleményhez, hogy talán szektoriálisan a különböző intézményeket értesíteni kellene, mint ahogyan ez úton szeretném megköszönni, hogy az adatvédelmi biztos úr az egészségügyi bizottság tagjai részére az egészségügyet érintő állásfoglalásait - mint ahogyan a többi ombudsman is - folyamatosan megküldi. Köszönjük szépen, ez a munkánkat nagyon megkönnyíti. Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig ilyen tartalmasan folytathassa a munkáját, és gratulálunk a múlt évi tevékenységéhez.
A Magyar Demokrata Fórum a jelentést, az országgyűlési határozati javaslatot természetesen elfogadja. Köszönöm szépen. (Taps.)
