BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Biztos Urak! Tisztelt Országgyűlés! Péterfalvi Attila biztos úr azzal kezdte a mondanivalóját, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy a személyes adatok védelméről szóló törvény módosítása mennyiben változtatta meg az ő szerepét, az ő feladatkörét.
(13.40)
Uniós jogharmonizációs módosításról van szó és egyértelműen szembe kell néznünk azzal, hogy az Unióba lépés olyan következményekkel is jár, hogy a biztonságra való törekvés felerősödött. Nemcsak az Unió, hanem mindaz, ami a világban történt a közeli múltban, a terrorveszély fölerősödése azzal jár együtt, hogy fokozódik a rend iránti igény, fokozódik az ellenőrzés követelése, következésképp gyakorlatilag komplementer szerepbe kerül egymással a biztonság iránti igény meg a szabadság, a személyes adatok védelmére vonatkozó jogok féltése.
Megmondom őszintén, hogy a biztos urak közül a legnehezebb helyzetben az adatvédelmi biztost látom, többek között azért a folyamatért, amire már utaltam, valamint azért, mert az internet, az informatika, a számítástechnika fejlődésével egyre inkább sérülnek a személyes adatok védelméhez kapcsolt-kapcsolható jogaink. Felerősödik az ellenőrzés, a motozás, a vizsgálatok s a többi, következésképp azt a kényes egyensúlyt, amit általában az ombudsmani tevékenységben nagyon nehéz bemérni, hogy a különböző jogok hogyan ne menjenek egymás rovására, nos, ezt a feladatot különösen nehéz megoldani az adatvédelem esetében.
Előttem bizottsági előadó úr már szólt arról, hogy milyen igényes, színvonalas, precíz munkát kaptunk kézhez abban a két kötetben, amit az adatvédelmi biztos irányításával készített a hivatal. Kiderül ebből, hogy itt is nő az esetek száma, átlépték a bűvös kétezres határt, 25 százalékos a növekedés. A munka eredményessége szempontjából fontos paraméter, hogy csökkent - ha nem is nagyon jelentősen, de azért csökkent - az ügyintézési határidő. Olyan adatokat találtam a kötetben, hogy a tavalyi átlagos 102 napos ügyintézési határidő 92 napra csökkent, ami azért érzékletes, de ezen belül is olyan a megoszlás, hogy tulajdonképpen az egy hónapon belüli válaszadás a domináns, hiszen az esetek 46 százalékában egy hónapon belül megszületik a válasz, két-három hónapos határidővel mintegy 40 százaléka kezelődik a témáknak, és csak 14 százalék nyúlik el hosszabban, húzódik el.
A panaszok értékelésén, vizsgálatán túl az adatvédelmi biztos munkája jelentős részében jogszabály-véleményezéssel foglalkozik, míg az általános ombudsmannak nincs ilyen feladata. Itt egyszerűen csőstől jönnek a jogszabályok, és minden beömlik, hogy adatvédelmi szempontból is kontroll alatt legyen. 470 jogszabály-véleményezésre került sor az előző évben.
Ami az ügyeket illeti, azzal kapcsolatban néhány témában erősen vitatkoznék adatvédelmi biztos úrral, de ez biztosan nem lepi meg, hiszen már az előzőekben is előfordult nézetkülönbség országgyűlési képviselő és biztos között; hát az adatvédelmet illetően mért ne fordulna elő? Azt a kifejezést használta biztos úr, hogy a legnagyobb jelentőségű ügy talán éppen az irányított betegellátás modellkísérletével kapcsolatos állásfoglalás volt. Talán ismeretes, hogy az irányított betegellátással kapcsolatban a szabad demokraták egy erősen támogató állásponton vannak. Úgy gondoljuk, hogy volt értelme kitalálni ezt a modellt, volt értelme annak, hogy az OEP, a finanszírozó és a szolgáltató közé megpróbáljunk elképzelni egy olyan szereplőt, aki kifejezetten a szervezéssel foglalkozik, akinek kifejezetten az a tevékenysége, hogy megpróbálja optimalizálni a betegutakat. Olyan sokszor elmondjuk, hogy pazarló az egészségügy, olyan jól tudjuk, hogy párhuzamos vizsgálatokra kerül sor nagy számban s a többi. Ez kísérleti modellnek indult, egy kísérleti modell volt, ami arról szólt, hogy megpróbáljuk a hatékonyságot ezzel a technikával fölerősíteni, növelni.
Azért nem értettem kezdetben, hogy miért okoz az adatvédelmi biztosnak problémát, hogy itt adatok kezeléséről, felhasználásáról mintha külön kellene rendelkezni, hiszen az egészségügyben akkor is, ha nem modellkísérletről és erről a modellről van szó, tengernyi adat van jelen, és általában szabályozott körülmények között zajlik az egészségügyi adatok kezelése. Ebből a szempontból szerintem különleges minősítést meg eljárást ez a dolog nem igényel, hiszen az egészségügy berkein belül maradnak ezek az adatok. Tudom, hogy többek között a dolog mértékével kapcsolatos problémája volt a biztos úrnak, hiszen ez néhány év alatt felszaporodott, méreteiben kiteljesedett, már 2 millió ember volt benne, az idén már 2,5 millió ember van benne. Nyilvánvalóan ez egy fontos szempont, megkérdőjelezheti azt is, hogy meddig lehet modellnek és egyáltalán kísérletnek nevezni valamit, lehet, hogy át kell keresztelni.
De azt gondolom, hogy a dolog érdemi részét tekintve komoly, súlyos adatvédelmi aggályok nem szükségszerű, hogy fölmerüljenek. Igazából kérni szeretném adatvédelmi biztos urat, illetve munkatársait, ha vannak ilyenek, akkor oldjuk meg közösen, és ne az legyen rá a válasz, amire az anyagban is történik utalás, hogy minekutána ebben a témában az egészségügyi miniszter érdemben nem lépett, az Alkotmánybíróság határozata nyomán gyakorlatilag arra mozdul a mérleg, hogy ezt a modellt, mint olyat meg kell szüntetni. Azt gondolom, hogy nem kell megszüntetni, hanem ellenkezőleg, ennek a tapasztalatait felhasználva lehet, hogy más néven, de ezt a konstrukciót még inkább ki kell terjeszteni az adatvédelmi kérdésekre, ha pedig felmerülnek újabbak, akkor meg kell oldani.
Az előbb arról beszéltem, hogy nagyon súlyos ellentmondás feszül a biztonság és a személyes szabadságjogok, illetve a személyes adatok védelméhez fűződő jogok között, most pedig ehhez hasonló értékű, fajsúlyú ellentmondásként tudok rávilágítani arra az ellentmondásra, ami a közérdek és a személyes, egyéni érdek között feszül; hogy tudniillik hol van a határa a közérdeknek, mi az, ami a nyilvánosságra tartozik és mi az, ami az egyéni adatok védelme okán a nyilvánosság elől elzárható vagy titkosítható. Azt gondolom, ezek mind olyan napi kérdések, amelyekkel az önkormányzati működés során is rendre találkozunk. S nagyon helytállónak tartom biztos úrnak azt a válaszát, azt a viszonyulását ezekhez a problémákhoz, hogy leteszi a voksát amellett, hogy minden a nyilvánosságra tartozik, amikor állami közpénzről van szó - például az önkormányzatok munkájában -, vagy amikor fogyasztóvédelmi ügyekről van szó a fogyasztók érdekében.
(13.50)
Tisztelt Országgyűlés! Magam is bizonytalan voltam benne, hogy szóba hozzam-e a beszédem vége felé azt a fricskát, azt a díjat, amit adatvédelmi biztos úr kapott az elmúlt évben; ezt a Nagy Testvér-díjat éppen a próbafülkékben elhelyezett kamerák kapcsán érdemelte ki. Azt gondolom, ha szólok róla, akkor leginkább abban az összefüggésben, hogy remélem, nem vette nagyon a szívére. Hiszen mi, akik annyira nagyra értékeljük az ombudsman munkáját, mindegyik országgyűlési biztos munkáját, pontosan tudjuk, hogy nem az adatvédelmi biztos a Nagy Testvér, hanem ellenkezőleg: pontosan az ő szerepe az, hogy védelmezzen bennünket, hogy bármilyen Nagy Testvér illetéktelenül ne korlátozhassa az adatvédelemmel kapcsolatos jogainkat, hogy ne váljunk egyre inkább ellenőrizhetőkké.
Ennek leszögezésével kívánok további jó munkát Péterfalvi Attilának is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
