ELNÖK (dr. Szili Katalin)
ELNÖK (dr. Szili Katalin)
ELNÖK (dr. Szili Katalin): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy munkánk megkezdése előtt a házbizottság felhatalmazása alapján is megemlékezzek egy jelentős eseményről, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 60. évfordulójáról. Emlékeztetni szeretném önöket, hogy tíz évvel ezelőtt ellenszavazat nélkül, törvényben örökítette meg ennek a történelmi aktusnak emlékét az Országgyűlés. A kortárs Bibó István szükségesnek tartotta megvédeni a korabeli fanyalgókkal szemben a Debrecenben összesereglett testületet, amely bizony összetételében meglehetősen különbözött minden korábbi Országgyűléstől, különösen a Szálasit követő igencsak csonkává vált, s csupán az 1939-ben megválasztott törvényhozás szélsőjobboldalát reprezentáló parlamenttől.
Milyen célok érdekében, milyen program jegyében valósult meg ez a széles nemzeti koalíció? Az többé-kevésbé minden résztvevő előtt világos volt, hogy el kell határolódni attól a politikai rendszertől, amely bevitte hazánkat a második világháborúba, aminek következtében 1944 végére szinte a végpusztulás közelébe jutottunk, mert hosszú hónapokra hadszíntérré vált az ország. Meg kellett teremteni egy új, demokratikus Magyarország kibontakozásának jogi, intézményi kereteit. Hozzá kellett fogni a lerombolt, kifosztott ország újjáépítéséhez. Meg kellett alkotni a magyar parasztság évszázados vágyát kielégítő földreformtörvényt, amit aztán példátlanul rövid idő alatt végre is hajtottak. Vissza kellett szerezni nemzeti becsületünket, meg kellett szabadulni a “náci Németország csatlósa” megbélyegzéstől. Ennek érdekében fegyverszünetet kellett kötni a szövetségesekkel, és új, demokratikus hadsereget szervezve a lehetőségekhez képest részt kellett vállalni az antifasiszta koalíció küzdelméből.
Mindennek megvalósulását csak a magyarság egyesült ereje biztosíthatja - hangsúlyozta az Ideiglenes Nemzetgyűlés politikai szózata. Történelmi távlatból visszatekintve úgy tűnik, nemzetünk életében sajnálatosan ritka csodaként ez az erőforrás rendelkezésre állt. Így írt erről Bibó István: “Egy olyan méretű morális és materiális összeomlás után, ami 1944. október 15-én történt, s olyan politikai és fizikai feltételek mellett, melyek akkor Magyarországon a hadak országútján uralkodtak, két hónap alatt nemzetközi tárgyalásokra képes kormányt és egy hét alatt komolyan vehető népképviseletet a szó legszorosabb értelmében vett semmiből előteremteni olyan komoly teljesítmény, amely a pillanat nyomorúsága és a látható politikai változások külsőségei mögött egy mélyebben fekvő egészségnek és felszabadulásnak a tünete.” - írta Bibó.
Ennek az egészségnek a valóságát igazolta vissza mindaz, ami 1945-től a fordulat vészterhes évéig történt. A bipolárissá váló világban hazánk - nem jószántából - a Szovjetunió által befolyásolt blokkba került, annak minden ismert következményével, de bármi történt is utóbb velünk, nincs okunk másként látni a debreceni újrakezdést, mint ahogy azt a fentiekben Bibó István is látta, aki, mint tudják, szomorú-tréfásan ezt a sírfeliratot javasolta magának: “Élt 1945-től 1948-ig”. Bizonyára nemcsak magára, tisztelt képviselőtársaim, hanem a demokratikus kibontakozásra is gondolt.
Köszönöm képviselőtársaim megtisztelő figyelmét ezen megemlékező pillanatokban. (Taps a kormánypártok, szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
