LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nyilván senki nem kérdőjelezi meg egy ország külpolitikai szándékait, ha azok arra irányulnak, hogy jó kapcsolatokat építsenek ki szomszédos államaikkal. Nos, a szocialista kormányra ilyen szempontból igazán nem lehet panasz. Elég, ha csak román-magyar viszonylatban átfutunk az elmúlt két év eseményein.
Már a felütés is felejthetetlenre sikerült, hiszen a kormányváltás után pár hónappal Năstase román miniszterelnök nem mással koccintotta össze pezsgőspoharát a Kempinski Hotelban Románia nemzeti emléknapját megünnepelve, mint Medgyessy Péter miniszterelnökkel. Ez önmagában még nem lenne baj. Két aprócska probléma volt csak: Năstase azért érkezett Budapestre, hogy Erdély Romániához való csatlakozását ünnepeljék, Medgyessy Péter pedig Magyarország miniszterelnökeként kívánt ilyen formában távlatokat nyitni a román-magyar kapcsolatokban.
2003-ban ennél is gátlástalanabbul feszegette a magyar kormányfő a diplomáciai és külpolitikai jó ízlés határait. Ezúttal vadászott. A világörökség részeként nyilvántartott Hortobágyi Nemzeti Park területén. És nem egyedül: meghívott vadásztársa Năstase román miniszterelnök volt. Ők és kisebb csapatuk 2400 tőkésrécét lőttek ki, miközben múlatták az időt. Tehették, törvényt nem sértettek vele, legfeljebb azok ütköztek meg, akik nem tartják elfogadhatónak állatok ilyen célból történő tömeges lemészárlását.
De miért is idézem fel a múltat? Azért, tisztelt államtitkár úr, mert az elmúlt hetekben olyan esemény borzolta fel a kedélyeket, ami már nem egyszerűen az illem és a jó ízlés ellen vét, hanem komolyan sérti a magyar érdekeket. Magyarország olyan gesztust tett Romániának, ami általános felháborodást váltott ki minden magyar emberből, merthogy jóból is megárt a sok. A magyar pálinka méltán világhírű, igazi hungarikum, az ön tárcájának mégsem sikerült elérni, hogy ezután is csak mi gyárthassunk ilyen elnevezéssel italokat. Azt már csak zárójelben említeném meg, hogy szakmai szervezetekkel ezúttal sem folytatták le a szükséges egyeztetéseket, mielőtt a román féllel tárgyalóasztalhoz ültek.
Tudom, hogy nehéz az embernek maga mögött hagyni a régi beidegződéseket, amikor a tárgyalás gyakorlatilag puszta formalitássá szelídül, mert a kérdés már rég eldőlt máshol, máshogy. Csakhogy, államtitkár úr, már nem ezeket az időket éljük, és a magyar emberek büszkék ételeikre, italaikra, hagyományaikra. Senkinek sincs joga hatalmi pozícióból elvenni ezeket.
Ezek után a kérdéseim a következők. Miért nem egyeztettek szakmai szervezetekkel? Külügyi államtitkárként nem gondolja, hogy inkább a magyar érdekeket kellett volna szem előtt tartani a tárgyalások során?
Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)
