TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Minél többet hallgatom ezt a vitát, annál jobban az az érzésem, hogy egyes képviselők akkor érzik jól magukat, és akkor érzik jól magukat a parlamentben, ha azt hiszik, hogy egy törvény akkor jó, ha azt minél többször lehet majd módosítani.
Itt teljesen olyan érvek hangzanak el, még a miniszter úr szájából is, hogy ez egy természetes dolog, hogy benyújtunk a parlamenthez egy törvényt, az tele van szakmai hibákkal, fel is hívják rá a figyelmünket, nem baj, nem számít, idehozzuk a következő hónapban, és idehozzuk az azt követő hónapban is, és aztán, majd amikor a közvélemény megint rámutat valamire, akkor megint idehozzuk a következő hónapban is… - én ezzel nem tudok egyetérteni.
Egy biztos: való igaz, hogy rossz szándékúnak az előterjesztést nem lehet minősíteni, való igaz, hogy helyre tesz dolgokat, és az embereknek ez rosszat nem fog jelenteni, tehát ez tény, ezt el kell ismernünk. Azonban mindenképpen rossz üzenete van a társadalom számára, a polgárok számára azzal, hogy a mai magyar parlament - akárhány felszólalás próbálja szembeállítani az előző négy évvel - a heti ülésezéssel lényegében azt fogja tudni elérni, hogy bármikor bármely törvényt a parlament elé lehet hozni módosítással.
Én még egyszer azt javasolnám, hogy tessenek idehozni azokat a törvényeket, amelyekre már nagyon-nagyon régóta várnak - csak úgy jelzem például a közbeszerzési törvényt, ami nagyon érdekli a vállalkozásokat, vagy az adótörvényeket generálisan -, és arról beszéljünk, ne pedig az ilyen törvényekről, amelyeket, még egyszer mondom, a pénzügyminiszter saját hatáskörben egy iránymutatással el tudott volna intézni.
Végezetül, azt mondom, hogy sajnálom, hogy a miniszter úr is beszállt (Az elnök jelzi az idő leteltét.) azok közé a felszólalók közé, akik azt mondják, hogy büszke erre a törvényre, amit a parlament egy-két hónappal az elfogadás után kénytelen módosítani.
Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
