ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Hát akkor én is lassan mondom, hátha eljut odáig. Nézze meg bárki a statisztikákat: az akkori ellenzék a heti ülésezési rendben soha nem használta ki a rendelkezésére álló időt a vitára. Erről ennyit, azt hiszem, így korrekt a dolog.
A tartalmi és lényegi mondanivalóm az, hogy az evával és az ehhez kapcsolódó problémakörrel kapcsolatos kérdéseket gyakorlatilag már többször elmondtuk.
(10.40)
Elmondtuk önöknek, butaság arra gondolni, hogy így egymillió embernek könnyebb lesz. Be is jött ebből az egymillióból 15, usque 18 ezer, legyünk gavallérok: 20 ezer. Szóval azért látszik, hogy ez nem a szakmaiság csúcsa! Bocsánat, ez, úgy, ahogy van, nem jött össze. Ehhez képest önök erre most rátesznek egy foltot, és akkor most lelkesednünk kell - hát hurrá, lelkesedjünk!
A pénzügyi bizottságban mi ezt elmondtuk önöknek, próbáltuk lassan, tagoltan elmondani, hátha megértik - nem jött össze. Próbáltuk itt, a teremben elmondani - nem hitték el. Most eljutottunk odáig, hogy akkor most, kedves elvtársak, baj van - kétszer adóztatják az embert. Ebből mi jön ki? Az, hogy a fene egye meg ezt az ellenzéket (Derültség a Fidesz padsoraiból.), hát nem elmondja még egyszer?! Hát most akkor mit kell csinálnunk, tessék mondani? Engem azért választottak meg, hogy itt elmondjam önöknek: hibát követtek el. Elkövették a hibát - nem örülünk neki, tessék kijavítani. De legalább ránk ne haragudjanak azért, amiért hibát követtek el!
Köszönöm szépen. (Derültség és taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
