LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is Józsa képviselő úr hozzászólására szeretnék reflektálni. Örömmel hallom, hogy szociális kérdések kezelésére nem alkalmas az árképzés, de némi ellentmondásosságot érzek, mert néhány gondolattal előbb meg arról hallottunk, hogy a szabályozás figyelembe veszi a rászorultságot. Amikor átlagokat számolunk, és meghatározzuk azt, hogy a fogyasztói kosár 2,5 százalékát teszi ki a földgáz költsége, akkor érdemes egy másik matematikát is elővennünk, mert ez áll közelebb az élethez, a valósághoz. Hónapok óta az a retorika hallatszik, hogy a kormány támogatja az alacsony gázfogyasztást, illetve ebben az esetben kedvezményeket ad.
Az Unióban a gázfogyasztáshoz kapcsolódó kiadások a legrosszabb esetben a tartós munkanélküliek esetén sem haladhatják meg az összes kiadás 5 százalékát, az esetek túlnyomó többségében pedig 2 százalék alatt maradnak, míg jelenleg ugyanez hazánkban ennek a tízszerese. Az uniós statisztikák szerint az átlagos havi fűtési kiadás 50 euró, azaz 12 ezer forint, amihez viszonyítva hússzor magasabb értéken állapítják meg a minimálbért. Úgy gondolom, hogy ez a fajta matematika hívebben tükrözi azt, hogy milyen leterheltséget jelent egy-egy háztartás számára a földgázzal kapcsolatos kiadás.
Ismételten el kell mondani, retorikailag sem szabad azt mondani, hogy azokat támogatja a kormány a tömbös árképzéssel, akik arra rászorulnak, mert a legjobban azok fognak járni, akik kisméretű lakásban laknak, jó hőtechnikai körülmények között és alacsony a gázfogyasztásuk. Ők lesznek a tömbös árképzés nyertesei.
Köszönöm szépen.
