KÁRPÁTI ZSUZSA
KÁRPÁTI ZSUZSA
KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék jelentésének a megvitatása során talán még egyetlenegy dolog nem hangzott el a mai napon a parlamentben, az, hogy az Állami Számvevőszék működéséhez biztosított források és személyi feltételek hogyan hasznosulnak. Meg kell mondjam, hogy efelől is megnyugtató ez a jelentés, hiszen ha számba vesszük azt, ami a jelentésből kitűnik, hogy milyen körülmények között dolgoznak a munkatársak, akkor azt kell mondjuk, hogy nagyon hatékonyan és egy szakmailag jól felkészült apparátus dolgozik az Állami Számvevőszéknél.
Talán ezt az is alátámasztja - ami nagyon szerényen húzódik meg a jelentésben, és az elnök úr sem szólt róla, csak egy bizottsági ülésen -, hogy olyan kvalifikált munkatársak dolgoznak az Állami Számvevőszéknél, akik nyelveket beszélnek, ezért aztán például egy konferencián való részvétel kapcsán nem kell tolmácsolási költségre pénzeket fordítania az Állami Számvevőszéknek.
Engedjék meg, hogy még két nagyon fontos kérdésről szóljak, az egyik, ami a jelentésből is kitűnik, és az elnök úr szóbeli kiegészítésében is elhangzott, hogy bizonyos stratégiai kérdéseket, ha egy kormányzat meghoz - most mondok egy példát az egészségügy vonatkozásában, elfogad egy nemzeti egészségügyi programot -, akkor ezekhez a stratégiai kérdésekhez bizony forrásokat is kell rendelni; és kitűnik a számvevőszéki jelentésből az is, hogy nem túl szerencsés, ha egy-egy kormányzati cikluson belül stratégiai kérdésekben komoly változás történik egy-egy vezetőcserével vagy egy új koncepció megalkotásával.
Ezt nagyon fontos és intő jelnek tartom, és megfontolásra javaslom mind az ellenzéknek, mind a saját kormányunknak, hogy ilyen stratégiai kérdések mentén, amelyek meghatározhatják az egész költségvetést, illetve a nemzetre gyakorolt hatása van bizonyos kérdéseknek, mint például egy népegészségügyi program elfogadásának, ebben feltétlenül szükséges egyfajta politikai konszenzus is, és ha úgy tetszik, akkor bizony egyfajta anyagi konszenzus is, hogy a mindenkori kormányok rendeljék hozzá a szükséges forrásokat.
Még egy kérdés, a közpénzek kérdése. Valóban, nagyon jól rávilágít az anyag arra, hogy ha a közpénzek kihelyezése megtörténik magáncégekhez, akkor egyrészt szinte ellenőrizhetetlenné válik, hogyan történik ezeknek a felhasználása, másrészt pedig ez az, ami a legtöbbször a közvéleményt irritálni szokta. Hiszen ezek ellenőrizetlensége, és ennek az ellenőrzésnek a hiánya vagy a jogszabályi lehetőség megteremtésének a hiánya az, amely alapot és okot adhat akár mendemondákra, akár valós közpénzek elvesztésére.
Ezért felhívnám szíves figyelmét ellenzéki képviselőtársaimnak is, hogy e tekintetben van felelőssége a magyar parlamentnek, és próbáljunk meg valami olyan jogszabályt megfogalmazni, megalkotni az elkövetkezendő időszakban, amely a közpénzek magáncégekhez történő kihelyezése után is lehetőséget nyújt arra, hogy megfelelő módon és nyilvánosan ellenőrizni tudjuk ezeket.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban. - Pettkó András tapsol.)
