DR. KOVÁCS ÁRPÁD
DR. KOVÁCS ÁRPÁD
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Hölgyeim és Uraim! Nagyon rövid szeretnék lenni, és megpróbálom néhány pontban összefoglalni azt, amit szeretnék a vita alapján elmondani.
Az önök megtisztelő figyelméből az Állami Számvevőszék feladatköre évről évre szélesebb, és ezen évről évre szélesebb feladatkör azt jelenti, hogy újabb és újabb szakmai és emberi képességeket kell az önök szolgálatába állítanunk. Evvel, hogy szélesebb a hatáskörünk, úgy gondolom, lehetőséget kapunk arra, hogy tisztességgel szolgáljuk az Országgyűlést, és jobban szolgáljuk, mint korábban.
Nagyon nagy, jelentős lépésnek tartom ezeket a hatáskörbővüléseket abból a szempontból is, hogy az Állami Számvevőszék felelős az Országgyűlésnek, felelősek vagyunk önöknek, a közvéleménynek, hogy mire jutunk. Úgy gondolom, hogy a mai beszélgetés és vita, ennek a hangvétele - és nem tudom megállni, hogy ne szóljak róla; tulajdonképpen Hegyi Gyula képviselő úr szólt arról, hogy ez egy szakmai és nagyon nyugodt hangnemben folyó beszélgetés -, ez számomra nem az érdektelenséget jelenti, hanem annak a ténynek a nagyon tudatos és az Országgyűlés mindkét oldala részéről következetesen felénk sugárzott követelményét, hogy aki politikáról beszél, az pénzről beszél, és aki pénzről beszél, az politikáról beszél.
Az igazán nagy dolgokról - és a pénz és a politika számomra ezt jelenti - csak nagyon csöndes hangon, nagyon türelmesen és egymás iránti empátiával lehet szólni, és akkor lehet érdemben felelősségre vonásról, a felelősség érvényesítéséről és olyan követelményekről beszélni, amelyek az ország érdekeit és jobbítását szolgálják, ha ezeket türelemmel tesszük meg.
Úgy gondolom, hogy ezek közül talán a legfontosabb kérdés a közvagyon, a közellátás, a közpénzek világának a definiálása. Úgy vélem, hogy azok a pénzek és azok a pénzösszegek, amelyeket az ország elő tud teremteni, ez a bizonyos tízezer milliárdos pénzügyi nagyságrend, nagyságrendjét tekintve lényegesen nem növelhető. Lehet pénzekhez jutni az Európai Unióból, lehet ügyesebbnek lenni, lehet a gazdasági teljesítményeket fokozni, de mindennek van egy határa. Tehát tulajdonképpen adottságnak kell tekinteni azt, hogy az országnak a kiadási főösszegeket tekintve mennyi pénze van, és mennyi vagyon áll rendelkezésre.
Az Állami Számvevőszék felelőssége itt kezdődik, hogy ezeknek a pénzeknek a hatékony felhasználásában segítse a tisztelt Országgyűlést, és segítse a kormányzatot is, hiszen mi a kormányt partnernek tekintjük és nem ellenfélnek, és talán az irántunk való békés hangnem és elfogadottság onnan származik, hogy kollégáim sohasem a számonkérés rossz értelmében keresik meg az ellenőrzöttet, hanem azzal, hogy valamiféleképpen segítsenek. És itt nem szégyen bevallani, hogy bizony a kistelepüléseken, ha kell, először lekönyvelik, amit le kell könyvelni, mert hiszen tudják, hogy annak a nagyon-nagyon szerény településnek a lehetőségei annyiban állnak, amennyiben állnak, és a segítségbe ez is beletartozik.
(12.30)
Tehát én úgy gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek a tisztázásánál, a közvagyon kérdéskörénél konszenzusra van szükség, hiszen ma Magyarországon nem tudjuk megmondani azt, hogy hány kilométer utat építünk évente, mennyit fordítunk utakra, milyen útjaink vannak egyáltalán, természetesen azt tudjuk, hogy mennyi az országos közúthálózat. De ugyanez vonatkozik az egészségügyi pénzekre és másokra is. A vitában többször hivatkozott táblázatoknak az a része, hogy csak 50 százalékról tudtuk megmondani, hogy mire fordítjuk tulajdonképpen ezeket a kiadásokat, ha nem intézményre csoportosítjuk, hanem különböző feladatok ellátására, azt jelenti, hogy fizikailag sem tudjuk igazán a közvagyon dolgait.
Ezeknek a kérdéséhez, ezeknek a statisztikázásához viszont a különböző törvények konszenzusos módosítására lenne szükség, elsősorban az önkormányzati törvény módosítására, amelyet az Állami Számvevőszék tisztelettel évről évre szeretne szorgalmazni, mert ellenőrizhetőbbé válna. Hiszen az önkormányzatok részéről például az ilyen célokra fordított pénzek statisztikai adatgyűjtése sem megoldott, és ebben is jelentős mértékben változtatni kellene.
A jelentések nyilvánossága volna a másik kör, amiről szeretnék szólni. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Állami Számvevőszék internetes honlapja interaktív honlap, a képviselő uraknak - az e-parlament irányában mozog az intézmény - akár a képviselőteremből is van módjuk arra, hogy az internethálózatunkra kérdést tegyenek föl, és erre rövid időn belül a kollégáim vagy magam is válaszolunk. Ez tulajdonképpen egy működő rendszerré kezd kialakulni. Tehát nemcsak a lehetőségét szeretnénk adni, hogy nyilvános és elolvasható legyen a jelentés, hanem a jelentéssel kapcsolatban felmerült kérdésekre is készek vagyunk kielégítő és tájékoztató válaszokat adni. Tehát ebben szeretnénk kérni a képviselő urak megértését és segítségét.
A másik dolog, amit végül szeretnék elmondani a stratégiaváltás, kormányzati váltások szempontjából, hogy az Állami Számvevőszék mindent meg fog tenni a jövőben annak érdekében, hogy a parlament részére átfogó tanácsadó szerepében is adjon információkat. Mindezeknek azonban akkor van értelme, ha mindenekelőtt a szabályossági típusú ellenőrzésekben, az ügyek pénzügyi szabályosságának a nyomon követésében és ellenőrzésében minőségileg előrelépünk. Ez a kormányzat segítsége nélkül nem fog működni. Az Állami Számvevőszék nem szeretne mamutintézménnyé válni, és talán nem tiszteletlenség, ha a parlament előtt azt mondom, hogy egy mindenre kész Mädchen für allesként alkalmazott szervezetként működni. Tény azonban, ez a határozat, amelynek az elfogadása úgy vélem, a parlament konszenzusához kötődik, bizonyos mértékig abba az irányba való elmozdulást jelent, hogy Magyarországon egy egységes, egymásra épülő, a megelőzést szolgáló és a sajnálatos hibákat, problémákat megelőző ellenőrzési rendszer épüljön ki. Tehát amikor a parlament ezekben a kérdésekben határoz, akkor nemcsak rólunk dönt, hanem egy iránymutatást ad az egész ország pénzügyi ellenőrzési rendszerének.
Hozzá kell tenni, hogy egy országról való vélekedés az ország gazdálkodásának, államháztartásának az áttekinthetőségéről is szól, és ha mi közbizalmat szolgálunk - megint csak ezzel a gondolattal tudom erősíteni -, úgy vélem, hogy az ország érdekérvényesítő képességéhez is valamiféleképpen hozzájárulunk, s a parlament mozgásterét növeljük.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Kollégáim! Köszönöm szépen, hogy elmondhattam ezeket a gondolatokat, s köszönöm a lehetőséget. (Taps.)
