KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint 50 év elmúltával álmukban még mindig rettegve sorakoznak, félálomban vigyázzállásba ugranak, és hajnalban fáradtan ébrednek a németes hangzású nevük miatt hosszú évekig tartó málenkij robotra a Szovjetunióba hurcoltak. Az 5-8-10 év, a szovjet lágerekben töltött idő egy életre meghatározta sorsukat, hiszen sokuknak tizenéves korukban kezdődött ez a málenkij robot.
A szovjet haláltáborokban töltött 5-8-10 évről nem szükséges szólni, csupán Iván Gyenyiszovics egyetlen napját kell 1825 nappal vagy 2920 nappal, illetve 3650 nappal felszorozni. A túlélők számára a hazatérésük után sem ért véget a kálváriájuk. A párt és a kormány számára ugyanis kellemetlennek bizonyultak a szovjet rendszer és a működő szocializmus élő tanúi. De ne higgyük, hogy ez a magatartás csak a Rákosi-rendszer kormányait jellemezte! Ez az attitűd a mai jogfolytonos párt, a jogfolytonos kormány közigazgatási ügyintézésében is fellelhető. Mert igaz ugyan, hogy az egyes tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásokról szóló 267/2000. számú kormányhatározat módosítása révén 2003. január 1-jétől a juttatások hatálya bővült, de a hivatalok bürokráciája mégis megakadályozza ennek az emelt juttatásnak a realizálását.
Baranya megyei választókörzetemben sajnos sokakat érint az említett kormányhatározat; tanúsítja ezt, hogy az ugyancsak Baranya megyei Wekler képviselő úr nyújtotta be a kiterjesztésre vonatkozó módosítást. Nézzük tehát, konkrét személyek esetében hogyan próbálják a hivatalok a jogosultságot elszabotálni! Jóllehet az érintettek igényjogosultságát az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal határozatban korábban már elismerte, a mostani módosítással járó kiterjesztett juttatás folyósításához azonban a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság sokszor teljesíthetetlen feltételeket támaszt.
A magyar népjóléti minisztérium hadifogoly-gondozó kirendeltségének igazolását, a Hadtörténeti Intézet központi irattárának igazolását, a Történeti Hivatal igazolását, a fogolytáborok számbesorolásának igazolását s a többi követelik azoktól, akik a meghurcolásuk egyetlen stációjáról sem kaptak sohasem írásos végzést.
Nem az illetékes állami hivataloknak lenne-e hivatalból adódó feladatuk egy ilyen, máig titkosított szörnyű időszak dokumentumainak a beszerzése? Azért is cinikus eljárás egy állami hivatal részéről ezeket a dokumentumokat megkövetelni, mivel a diktatúrák köztudottan nem dokumentálják le a bűneiket. Hogyan szabad dokumentumokat követelni egy kisembertől, amikor az állam egyik első embere, akinek minden hivatal a keze alá dolgozik, még a ’70-es évekig visszamenőleg sem tudta dokumentumokkal igazolni a KGB elleni állítólagos harcát?
Ma már talán kimondhatjuk: azért sem adott igazolásokat ezeknek a szerencsétleneknek a kezébe a kommunista diktatúragépezet, mivel a meghurcolásuk származási, vagyis faji alapon történt. Ma már talán kimondhatjuk: a XX. század mindkét diktatúrája fajelméleti alapon működött, csak az egyik előbb kezdődött, és tovább tartott. Azért, mert osztályharc volt az ideológia neve, még ugyanúgy származás alapján történt a megbélyegzés. Mi másért, mint származása miatt válhatott a néhány napos csecsemő is osztályidegenné. Magából a kifejezésből is látszik, melyik párt eszmerendszerében lehet az idegengyűlölet gyökereit fellelni.
Az elmondottak alapján kérem a kormány intézkedését az alábbi személyek ügyében: Friedrich Györgyné, Siklós; Mészáros Istvánné, Siklós; Welchner Balázsné, Villány; Zeiner Józsefné, Villány. Iratanyaguk a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál és az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal jogutódjánál rendelkezésre áll.
Ismétlem: több mint 50 év elmúltával álmukban még mindig rettegve sorakoznak, félálomban vigyázzállásba ugranak, és hajnalban fáradtan ébrednek a németes hangzású nevük miatt hosszú évekig tartó málenkij robotra a Szovjetunióba hurcoltak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
