DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagyon szomorú és nehéz helyzetet teremt Európában, hogy több állam Európai Unióhoz történő csatlakozási periódusa egybeesik a gazdaságilag és politikailag is meghatározó, bizonytalanságot szülő háború előszelével. E két hatalmas jelentőségű, történelmi mértékű esemény együttese azt kívánja, azt kívánná, hogy nagyon elmélyült, felelős gondolkodással, a jövőt meghatározó érdekek előtérbe állításával, a legtágabb közösségtől a személyes problémákig terjedő szemlélettel, egymást támogató, segítő közös megbeszélésekkel szülessenek meg a meghatározó döntések.
Erre azonban, tapasztalatunk szerint, csak vágyva vágyunk. A helyzet ugyanis az, hogy aki problémát, kérdést vet fel az Európai Unió kapcsán, az nem választ, hanem elmarasztalást kap. A gond felvetését az Unió tagadásával azonosítják. Mintha a gondot okozó gyereket nem mentené, nevelné a szülő, hanem kitagadná. Ez abszurd helyzet.
Az abszurditást növeli, hogy a kormány két legyet akar ütni egy csapásra. E metaforában a két légy valósága, lényege a következő: az egyik az Európai Unióba való belépés, a másik a társadalom polgári érdekeket képviselő oldalának a lejáratása és felmorzsolása. E kettős cél elérésének technikája lényegében egyszerű: ha az Európai Unióról van szó, azt erőteljes pozitív propaganda övezi. Az óriásplakátok, az újságban, a televízióban megjelenő hirdetések, kérdések eleve egy szép jövő kérdései, kívánatos kérdések és a válaszok mindig biztatók, jók, igenlők - akkor is, ha nem igazak. Sajnálatos, hogy ezt a sokszor félrevezető pozitív propagandát a kormány által létrehozott, kiváló emberek nevével fémjelzett Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány is felvállalja.
Az alkalmazott technika másik oldala a pozitív propaganda mellett a folyamatosan és erőteljesen folytatott negatív kampány. Ez azt jelenti, hogy legyen szó bármiről - persze elsőrendűen az Európai Unióról -, már az első szavak a polgári értékek, az Orbán-kormány felé fordulnak a pártválasztások alatt alkalmazott gúnnyal, megvetéssel, szatírával és gyalázkodással. Nincs idő a példák rengetegéből csak néhányat is idézni, ezért csak egyre hivatkozom. Az írás a Népszava 2003. február 27-ei számában jelent meg, és azért lett hivatkozásunk objektív alapja, mert a névhez a funkciót is csatolják: a szerző politikai államtitkár, és cikkében Európáról akar írni, hiszen címe: “Európából nézve”.
Mit lát onnan egy államtitkár? Rengeteg dolgot láthatna, rengeteg tanulságot levonhatna, funkciójához illően saját szakterületéről. De nem. Európából nézve a politikai államtitkárt nem ez érdekli, hanem - mint mondtuk, s most bizonyítjuk - a polgári oldal lejáratása. Hiába, hogy az uniós csatlakozás tárgyalási fejezeteinek döntő hányadát - mint a szerző is elismeri - az Orbán-kormány vitte végig és zárta le, mégis azt mondja - idézem az írásnak nyomban a második mondatát -: “Az orbánista központú magyar jobboldal a magyar történelem egyik legrandább műveletére készül, amit nevezhetünk EU-szeparatizmusnak.” Ez elegendő annak bizonyítására, hogy a többi mondat is hasonlóan negatív, gúnnyal telített kampánybeszéd. Több szót nem is érdemel.
Az azonban igen, hogy államtitkárunk miként képzeli el a szavazásig hátralévő néhány hetet. Hát úgy, hogy a pénzfaló bizottságok tömegét javasolja létrehozni, azaz a parlament elnöke által működtetett négypárti, úgynevezett nagybizottság sürgősen hozzon létre egy európai paktumot; az államfő vezetésével alakuljon meg egy nemzeti kabinet; az öt legfőbb közjogi méltóság pedig egy sajátos magyar tanácsot alkosson és működtessen.
Mi tesszük hozzá: mindezek mellett ott van azért a kormány is, a kormány által létrehozott Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány is, s mint e hét végén megtudtuk, a legnagyobb kormánypárt, az MSZP is uniós kampányt indít. Úgy tűnik, ekkora energiát a pártválasztás alatt sem pazaroltak kampányolásra.
A cikknek az újságban is kiemelt mondata: “Szabjunk gátat a hungarostupidizmusnak.” Mi ez? Ezzel a közérthető, gúnyos bélyeggel akar az államtitkár az Európai Unióba vonulni? Talán nem tudja, hogy ott Magyarország neve a latin eredetű Hungária szó változataiból adódik, azaz a “hungaro-” szórészt mindenki a magyarral azonosítja? Ehhez hozzátéve a szintén latin eredetű, azaz szintén közismert “stupid” szót, ami azt jelenti, hogy korlátolt, bárgyú, ostoba. Talán senki el sem hiszi Európában, hogy ez a megalázó kitétel, ez a durva sértés éppen a magyar kormány batyujából kerül ki az Unió köztudatába.
Kérem a szerzőt, tanuljon egy kis (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szóértelmezést, egy kis történelmet és nyelvet, hogy véget vethessen annak a káros stupidizmusnak, amely éppen a nemzetek Uniójába lépve képes gúnyolni, megbélyegezni saját nemzetét. Ez még az olyannyira kedvelt (Az elnök ismét csenget.) negatív kampánynak is sok.
Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
