DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eseti állásfoglalás előzménye az volt, hogy 2003. február 17-én, az Országgyűlés ülésén az ülésvezető alelnök úr, Wekler Ferenc az interpelláció elmondására mindössze 52 percet biztosított. A Házszabály 115. §-a (3) bekezdésének értelmében az interpelláció és a kérdés tárgyalására legalább 90 percet kell biztosítani. Ismert, hogy a házbizottság 1994. október 13-án meghozott, azt követően majd többször, utoljára pedig 2003. február 23-án megerősített állásfoglalása értelmében ezt az időt úgy kell megosztani, hogy a 90 percből egy kerek órát kell az interpellációk elmondására biztosítani. Wekler Ferenc alelnök úr ezt az előírást, a házbizottságnak ezt az ajánlását hagyta figyelmen kívül, és emiatt fordult a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója az ügyrendi bizottsághoz.
Az ügyrendi bizottság - mint az imént hallhatták - gyakorlatilag hatáskörének hiányát állapította meg az ügyben. Azt az álláspontot foglalta el, hogy a házbizottság állásfoglalásainak értelmezése nem tartozik az ügyrendi bizottság hatáskörébe.
Az állásfoglalás egy olyan kitételt is tartalmaz, hogy a házbizottság állásfoglalásával kapcsolatos kérdések megítélésére egyedül a házbizottság jogosult.
Véleményünk szerint ez az álláspont téves, és tulajdonképpen a véleménykialakítás felelőssége alóli elzárkózást, annak elhárítását jelenti. Kétségtelen, hogy a Házszabály szó szerinti megfogalmazása az ügyrendi bizottságnak a Házszabály írott rendelkezéseinek értelmezését írja elő. Azonban a házbizottság ajánlásai ettől nem szemlélhetők függetlenül. Egyrészt előfordulhat, legalábbis elvileg, hogy a házbizottság esetlegesen olyan állásfoglalást alakít ki, amely nem illeszkedik a Házszabályhoz. Ha egy ilyen eset lehetősége felmerül, akkor igenis vitathatatlan az ügyrendi bizottságnak az a joga, hogy a kérdéssel foglalkozzon, és a házbizottság ajánlásának házszabályszerűsége kapcsán állást foglaljon. De ezen túlmenően is a házbizottság ajánlásai, melyek természetüknél fogva a parlamenti pártok teljes egyhangú véleményén alapulnak, a Házszabály keretei között egyfajta szokásjogi szerepet töltenek be, melyek egy tágabb értelemben vett házszabály-értelmezésnek mindenképpen a tárgyát kell hogy alkossák, mint ahogy fogalmilag is a parlamenti jog részét képezi. Ezért úgy gondoljuk, és az az álláspontunk, hogy az ügyrendi bizottságnak az ilyen kérdések megítélésére is kiterjed a hatásköre.
Még egyszer tehát: a jelen ügyben helytelennek tartjuk, hogy az ügyrendi bizottság a vélemény kialakításától hatáskör hiányára hivatkozva elzárkózott. Valójában meg kellett volna állapítania, hogy a szokásjogi normának minősülő házbizottsági ajánlást Wekler Ferenc alelnök úr megsértette. Erre tekintettel fenntartjuk a kérelmünket, és kérjük, hogy a tisztelt Országgyűlés támogassa a Fidesz-Magyar Polgári Párt kérelmét, és ezáltal ezt a sérelmezett eseti állásfoglalást helyezze hatályon kívül.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
