DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Az idén már a második olyan szakmai törvényt tárgyaljuk, amely nemcsak a magyar mezőgazdaság, hanem a magyar vidék és a magyar mezőgazdasági termékek megítéltetése szempontjából is igen-igen fontos. Az első, amely némiképpen nemcsak szakmai, hanem morális vitákat is indított itt a Házban, és hogy kinek van igaza, azt megítélni nagyon nehéz, az a géntechnológiai törvény volt, és azzal szoros összefüggésben most egy olyan, ugyancsak 1996-ban elfogadott és azt most felváltó új törvényt tárgyalunk, amely a magyar adottságoknak, a magyarországi termelésnek, különös tekintettel arra, hogy az Európai Unióban viszonylag korlátozott és behatárolt dömping, tömegtermelés mellett egy olyan lehetőség, egy olyan külön szegmense az ágazatnak, amelyre nézve Magyarország hagyományokkal, szakmai hagyományokkal, korábbi viszonylatrendszerében a mai napig is világszabadalmakkal rendelkezik, és amely termékek, vetőmagvak és szaporítóanyagok megfelelő áron értékesíthetők a piacon.
1996-ban nem gondoltunk arra, hogy ennek a törvénynek egy liberalizációját is megkíséreljük a Országgyűlésben elfogadtatni, hiszen akkor az elsődleges cél az volt, hogy ez a törvény garanciákat nyújtson az eredetvédelemre, garanciákat jelentsen arra nézve, hogy Magyarországon ez az ágazati rendszer, ami nagyrészt akkor még állami felügyelet és állami tulajdonú termeltetési rendszerben volt, lásd nagy állami gazdaságok és kutatóintézetek, ez mennyiben fogja majd később korlátozni azt a lehetőséget, hogy ez üzletágként is mindenki számára megfelelően elérhető legyen.
Nos, nagyon jó, hogy ez az előterjesztés nem módosításként, hanem egy új generális törvényként jelenik meg, és az is jó, hogy 2004. május 1-jével tervezik ennek hatályba léptetését, hiszen az egységes európai uniós szabályozáson túl új piaci viszonyoknak is meg kell felelni, és e vonatkozásban ez a törvény három területen tesz lényeges előrelépést a korábbihoz képest.
Képviselőtársaim is említették, hogy a fajtaminősítő bizottság felállítása, annak összetételének meghatározása, hatásköre mennyire fontos abban a vonatkozásban, hogy a civil szférát is ellenőrzési lehetőségekhez juttatja, magát a piacon mind a szaporítóanyagoknál, mind pedig a vetőmagvaknál fogyasztóként megjelenő igénybe vevő kört is megjeleníti döntési pozícióban, valamint megszünteti azt a korábban áldatlan helyzetet, hogy a fajta nemesítője gyakorlatilag ki volt zárva a fajtából érkező és a fajta után járó anyagi elismerésből. Most azzal, hogy a szabadalmi oltalomról szóló törvény is módosításra kerül ezzel a törvénnyel együtt, és ez most már deklarálja, hogy bizony a fajtanemesítőt illeti meg a díj, azt gondoljuk, hogy ez már olyan lehetőség, ami a nemesítésnél az ott beruházott, ráfordított költségeket nem viheti el, mondjuk, a közpénzeket magánérdekeltségbe. Mert hiszen volt rá példa, hogy olyan nemesítések, amelyek állami pénzből lettek megalkotva, később egy-egy személyhez kötötten hozták a támogatást.
A másik, és azt hiszem, ez sem elhanyagolható ebben a törvényben mint újdonság, az az, hogy a szaporítóanyagok ellenértékét nem hatósági ármegállapításhoz köti, nem egy szervezet az, amely megmondja, hogy mi a forgalmi érték, hanem itt bizony a piacnak meglesz az a lehetősége, hogy a szaporítóanyagoknál, a vetőmagvaknál a fajtaelismerést annak helye, minősége és rendszere szerint végezhesse el.
Mi áll a szaporítóanyagok és a vetőmagvak mögött azon túl, hogy 40 ezer ember foglalkozik ezzel Magyarországon, milyen gazdasági haszna van? Nos, meg kell állapítanunk, hogy 1996 és 2003 között e területen lényeges előrelépés nem volt, és lehet, hogy az előrelépés lehetőségét az is gátolta, hogy a törvényi szabályozás nem volt kellően inspiratív, illetve nem hagyott lehetőséget a magánjellegű kezdeményezésnek és az abból eredő jövedelmek megszerzésének. 200 ezer hektáron termeltek vetőmagvakat és szaporítóanyagot '96-ban, 2003-ban 180 ezer hektáron. Az összes mezőgazdasági terület arányában ez 4,2 százalék volt, és ez 3,8 százalékra csökkent. A szaporítóanyag értéke cirka 50 milliárd forint volt '96-ban, és 53 milliárd forint volt 2003-ban. Az exportértékesítés viszont drasztikusan visszaesett, 90 millió USA dollárról 66 millió USA dollárra; egyedül egy dolog, ami megmaradt, az a 40 ezer ember, aki változatlanul ezt csinálja. De látjuk, hogy a hatékonyság romlott, tehát ennek a 40 ezer embernek bizony a körülményeiben nem pozitív változás, hanem nagy valószínűséggel stagnálás vagy romlás is bekövetkezhetett.
Ha arról beszélünk, hogy nekünk meg kell felelnünk az európai uniós szabályoknak, és a magyar mezőgazdaság lehetőségeit keresni kell annak érdekében, hogy kiváltsuk azt a korlátozott kört, ami mellett az ilyen jellegű tevékenységet folytatni tudjuk, akkor ahhoz mindenféleképpen kell az a törvényi szabályozás, ami garanciát jelent kifelé, tehát a vásárló felé is, hogy az itt előállított termékek nemcsak hogy a törvényi szabályozásnak, hanem a megfelelő eredetigazolás alapján minden olyan értéknek megfelelnek, amelyeket adott európai uniós irányelv - amiről a miniszter úr beszélt -, illetve szabvány előír.
(19.50)
Ebben a törvényben megjelenik - itt nem látok nagyobb előrelépést, azt hiszem, hogy ezen el kéne gondolkodnunk - az úgynevezett termelői együttműködés, amely vetőmagnál, szaporítóanyagnál rettenetes fontos, hogy katonai rend szerint történjen meg, épp az eredetigazolás és az eredetminőség érdekében, és az izolációs rendszereknek a működtetése és fenntartása.
Hogy miről beszélünk, magyarul: ha én vetőmag-szaporítóanyagot akarok előállítani, és ott van az én nem túl nagy birtokom - mert ezt általában nem ezer hektárokon szokták csinálni -, akkor a szabályban, illetve a technológiában előírt izolációs rendszer vonatkozásában nekem el kell menni a szomszédhoz, és azt kell mondani, hogy kedves jó Jóska bácsi, én most itt vetőmagot szeretnék előállítani, az izolációs távolság 1500 méter, ezen belül lehetőleg ne ültessél már olyan növényeket, ami az én minőségemet ronthatja, vagy - urambocsá! - műveld már meg a földedet, ne tartsd ott parlagon, hogy ne szennyezze különböző gyommagvakkal az én területemet. Erre azt mondja a törvény, hogy ilyenkor helye van annak, hogy megállapodást köthetünk egymással ennek a rendszernek a működtetésére.
Én e vonatkozásban nem vagyok túl liberális, én jobb szeretném, ha kötelező lenne ez a megállapodás. Aztán az természetesen más kérdés, hogy egy ilyen megállapodással a szomszédot, amennyiben terméskiesése van, vagy az ő gazdálkodását korlátozza, a polgári jog szabályai szerint megfelelően kompenzálni lehessen, vagy, ne adj isten, esetlegesen az integrációs rendszer is bővíthető, mert ő is elkezd hasonló tevékenységgel foglalkozni. Ezért azt mondjuk, hogy azokat a módosító indítványokat, amelyek azt célozzák, hogy ebben a törvényben mind a garanciális elemek, mind pedig azok számára, akik ezzel foglalkoznak a jövőbeli termelői biztonság erősíthető, támogatjuk.
Összességében a minisztérium, illetve a kormány ezen előterjesztésével egyetértünk, és azt lényeges előrelépésnek tartjuk, annak érdekében, hogy ez a magyar, úgynevezett hungarikum - mert ebben egy csomó hungarikum is van a szaporítóanyagoknál - az európai uniós piacon nagyon jó versenyesélyekkel és megfelelő jövedelembiztonsággal legyen fenntartható.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
