SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindig nagy örömmel tekintek az elé, ha a magyar parlament ilyen fontos törvények módosításáról tárgyal, mint többek között a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, vagy a polgármesterek jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvény.
Bevallom őszintén, amikor a köztisztviselői életpályáról beszélünk, és a köztisztviselők elismertségéről váltunk szót, az mindig fontos számomra. Hozzáteszem, e törvényjavaslatnak azok a módosító indítványai, azok a javaslatai, amelyek a köztisztviselői életpálya vonzóbbá tételét irányozzák elő, pozitív megvilágításba kerülnek. Hozzáteszem, hogy a Magyar Demokrata Fórum ellenzéki pártként igencsak kedvezőbben fogadta volna a kormánypártoknak azt a magatartását, amennyiben már a 2003. évi állami költségvetés elfogadásánál többek között az illetményalap vonatkozásában megnyilvánuló módosító javaslatainkat elfogadta volna, illetve ha a 30 százalékos növekményt, amely 2003. július 1-jétől jár a köztisztviselőknek, már 2003. január 1-jétől bevezethetővé tette volna.
Egyértelműen találkozik a véleményünkkel a törvénynek az a passzusa, amely az ügykezelőknek újra a köztisztviselői törvény hatálya alá történő visszaszervezését érinti. Bennem egyértelműen felveti ez azt a kérdést is, hogy nem lenne-e megfontolandó a korábban kiszervezett fizikai dolgozóknak a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozása. Egyetlen apropó az, ami ezt felveti bennem, egy gyakorlati példát szeretnék mondani: úgy gondolom, hogy a fizikai dolgozók közül többek között egy gépkocsivezető legalább ugyanolyan titkoknak a hordozója, mint egy ügykezelő. Tehát többek között ez az, ami egyértelművé tenné számomra, hogy rá is a köztisztviselői törvény kellene hogy irányadó legyen.
Ezenkívül pedig a törvénynek egy meghatározott passzusa az, amely a ruhapénzről beszél, ez egyértelműen pozitív változást eredményez, még akkor is, ha ez csak egy 16 500 forintos bruttó növekmény. Ugyanakkor úgy gondolom, egyértelműen felvetődik itt is az kérdés, hogy ha a köztisztviselői állományba visszakerülnek az ügykezelők, akkor mitől rosszabbak a fizikai dolgozók, és miért nem lehet e tekintetben a köztisztviselői törvény hatálya alá rendezni őket. Egy fizikai dolgozó ugyanolyan problémákkal küzd, mint bármely más köztisztviselő. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy fontos probléma.
Ezenkívül pedig, úgy gondolom, ugyan a köztisztviselői törvény módosításáról beszélünk, és itt az illetményalap 200 százalékában határozzuk meg a ruhapénzt, de kérem szépen, önkormányzati vezetőként, polgármesterként egyértelműen felvetődik bennem az a kérdés, hogy az önkormányzat más alkalmazottai, akik a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartoznak, mit szólnak mindehhez. Egyértelmű, hogy ez egy pozitív változás, már akkor is az volt, amikor a ruhapénzt az illetményalap 150 százalékában állapítottuk meg. Most pedig, amikor ez 200 százalékra emelkedik, szintén pozitív változás. Ugyanakkor ellentéteket szül az önkormányzati alkalmazottak, a köztisztviselők és a közalkalmazottak között. Tehát úgy gondolom, hogy erről az elkövetkezendő időszakban mindenképpen el kellene gondolkodni, és amikor a 2004. évi költségvetési törvényről tárgyal a parlament, bizony a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítását is illendő lenne megfontolni.
Rendkívül örültem annak a változásnak, amely 2001-ben következett be a köztisztviselői törvény módosításával, ahol bizonyos illetménykiegészítést állapítottunk meg egyes önkormányzati típusoknál. Volt, ahol ez 30 százalékos eltérést tett lehetővé, volt, ahol 10 százalékos eltérést tett lehetővé. A mostani szabályozás egyértelmű módosulást jelent, mégpedig nem évenként kell az önkormányzat képviselő-testületének dönteni erről az illetményeltérésről, hanem ahol már egy alkalommal megállapította az önkormányzat, itt a törvény 44/A. §-ának (5) bekezdését módosítva már nem lehet újabb, ettől eltérő negatív döntést hozni.
(20.20)
Nekem egyetlen gondom van ezzel kapcsolatosan: valóban lehetséges, hogy egy adott önkormányzat egy-egy évben jobb pénzügyi helyzetben van, de ugyanakkor ugyanazon önkormányzat az elkövetkezendő években ettől nehezebb pénzügyi helyzetbe is kerülhet, és ebben az esetben bármennyire is ő hozta egyébként ezt a korábbi döntést, ez számára nehézségeket okozhat. Tehát az önkormányzati finanszírozásnál erre is feltétlenül valamiféle pozitív diszkriminációt kellene alkalmazni.
Ugyanakkor nekem van ezzel kapcsolatosan egy véleményem, amely azt mondatja velem, hogy az önkormányzatoktól egyre több jó szakember megy el, pontosan a nem kellő megfizetettség hiányában. Azoknál az önkormányzatoknál, ahol az anyagi lehetőségek biztosítják, én azt gondolom, mindenképpen egy ettől még jelentősebb eltérést kellene lehetővé tenni, illetve az illetményalap befagyasztásának a feloldásával, azt gondolom, ezen a problémán szintén lehetne segíteni, de tudjuk, hogy az illetményalapot a 2003. évi állami költségvetés ugyanúgy 33 ezer forintos nagyságrendben tartotta fenn.
A polgármesterek jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatról azért nem beszélnék, mert az itt szereplő módosítással, a jelenlegi törvényjavaslattal, ami a parlamenti képviselők előtt van, nem ért egyet töretlenül a Magyar Demokrata Fórum. Ugyanakkor remélhetőleg az a négypárti egyeztetés, amely az elmúlt hetekben és az elkövetkezendő hetekben is folyik, én úgy gondolom, talán olyan egyezséget szülhet, amely mind a négy parlamenti párt számára megfelelő elemeket tartalmazhat, és akkor elképzelhető a támogatottság.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
