KRÁNITZ LÁSZLÓ
KRÁNITZ LÁSZLÓ
KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem felszólalásomat.
“A demokratikus jogállam működésének feltétele, hogy mind az állami közigazgatási, mind az önkormányzati közigazgatási rendszerben világosan elhatárolhatók legyenek a politikai és közigazgatási funkciók. Ezt szolgálja a közigazgatási tevékenység elhatárolása a politikától, a korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, kizárólag a köz érdekében munkálkodó, a társadalom által megbecsült köztisztviselői kar kialakítása, amely lehetővé teszi a közügyek demokratikus intézését. A javaslat olyan személyi állomány megteremtését célozza, amely megfelelő távolságot tart a politikától, és szakértelmét a jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával a közélet szolgálatába állítja. A javaslat középpontjában az érdemeken alapuló előmeneteli rendszer áll. A szabályozás alapgondolata, hogy csak a meghatározott teljesítmény fejében előre kiszámítható besorolás, illetmény teheti vonzóvá a közszolgálati jogviszonyban befutható pályát. Kiindulópontja, hogy többletkövetelményt - amit meg lehet és meg is kell kívánni a közszolgálati jogviszonyban állótól - csak többletjogosultságok fejében lehet támasztani. A szigorúbb képesítési előírásokat, az ismeretek folyamatos bővítését, az állandó készenlétet csak a tisztes megélhetést biztosító illetménnyel lehet megfelelően honorálni. A pártatlan, befolyástól mentes, szakszerű és törvényes ügyintézés, a kiegyensúlyozott közigazgatás a társadalom közös érdeke. Mindezt elismerve, az Országgyűlés szükségesnek tartja a közszolgálati jogviszony szabályozását, amelynek során egyaránt épít a magyar közjog demokratikus hagyományaira és a nyugat-európai jogfejlődés eredményeire.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény általános indoklását idéztem. Az elhangzottak alapján, úgy gondolom, egyszerre van örülni és bánkódni. Örülhetünk annak, hogy máig nem változott jottányit sem az a célrendszer, amit a törvényalkotók a köztisztviselői törvénnyel szemben támaszthatnak és támasztanak. Bánkódnunk viszont azért kell, mert dacára a hatálybalépéstől számított 39 különböző időpontban hatályba lépett, a törvény 90 százalékát meghaladó mértékben érintő módosításoknak, még ma is a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényre 37 paragrafusmódosítás irányul.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudják-e, hogy tizenegy év leforgása alatt a fenti törvény 81 paragrafusából mindössze 5 maradt érintetlen? De ezek a paragrafusok is egy-egy mondatos, inkább csak technikai, mint érdemi rendelkezések, kivéve egyet, ami kőbe vésett ma is, ez pedig a 16. § (1) bekezdése: “A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat.”
Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet nagyon fontos változtatásokat fogalmaz meg. A közszolgálati jogviszony kiterjesztése az ügykezelőkre nagyon méltánytalan és esetenként megalázó egyéni élethelyzetek megszüntetését eredményezi. Ebben a tervezet korlátaihoz képest további megszigorítások elfogadhatatlanok az érintettek számára. A törvény eredeti és későbbiekben beépült céljait egyaránt segíti a politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselők közigazgatási alap- és szakvizsga-letételi lehetőségével megnyitott mobilitási csatorna.
Az illetményrendszert és a juttatásokat érintő módosítások feltétlenül üdvözlendők. Bár a lakástámogatási rendszer pontosított és kiegészített szabályai sem feltétlenül szűrnek ki minden olyan esetlehetőséget, amely a törvényhozónak nem feltétlenül szándéka, ám a leleményes érintettek számára igénybe vehetők.
Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy a tisztelt Ház hozzám hasonlóan ítéli meg a változások szükségességét, így mielőbb hatályba léphetnek azok.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
