DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki kisebbségi véleményt megfogalmazók által alkalmazott jelzőkkel nem kívánok vitatkozni. Nincs értelme. Ez annak a retorikának a része, amely ennek a kérdésnek a tárgyalását sajnálatos módon végigkíséri. Negyedik alkalommal foglalkozik vele az Országgyűlés. Két alkalommal a bizottság négy-négy órás vitát folytatott, és gondolom, most is bőséggel áll rendelkezésünkre idő, hogy ennek a jelentésnek a tartalmát elemezzük.
Nincs szó politikai boszorkányüldözésről sem. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.) Nincsen szó, nincsen szó. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ha valaki nyíltan, nyilvánosan, alkotmányos eszközök keretében fogalmazza meg az aggályait, az nem boszorkányüldözés. Más formái vannak ennek, képviselői úr, a közelmúltból talán lehet rá példákat találni.
Az üggyel kapcsolatosan változatlanul, a hosszú viták ellenére is fennmaradt jelentős nézetkülönbség, megközelítésbeli különbség, amelynek három csomópontját szeretném a parlament vitájában megvilágítani. Hozzáteszem mindjárt az elején azt, természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az ügyészség alkotmányos szerepe a rendszerváltás óta nagyon sokat változott - ma már nem a törvényesség legfőbb őre, ezt mindannyian tudjuk. Ennek ellenére az a véleményünk, hogy ebben az ügyben hatékonyabban, jobban eljárhatott volna az ügyészség, mint ahogy ezt tette.
A három vitatott kérdés elsősorban az eljárás, a lépések időtartamára, hosszára vonatkozik; arra, hogy adtak-e megfelelő időben tájékoztatást, akár a beadványtevőnek, akár a közvéleménynek, hiszen a közvéleményt rendkívül erőteljesen foglalkoztató ügyről van szó ebben az esetben; nem volt-e késedelmes az eljárás? A második vitacsomópont, hogy a kiválasztott eszközök hatékonyságát hogyan lehet megítélni. Megfelelőek voltak-e ezek a jogsérelem elhárítására? Ebbe beletartozik a bírósághoz fordulás lehetősége is, amire külön szeretnék majd visszatérni. És végezetül a harmadik ilyen vitakérdés a mérlegelési jog mibenléte, amelyre gyakran hivatkozott a legfőbb ügyész úr a bizottsági vitában.
Ami az első kérdést illeti, röviden azt tudom elmondani, hogy álláspontunk szerint nem magyarázható, és nincs mentség arra a hosszú hallgatásra, amely a beadvány beérkezése után eltelt, és amikor nem történt semmi érdemi tájékoztatás a beadványt tevő számára. Mint ahogy mondtam, ebből az tűnik ki, hogy nem tett meg mindent a Legfőbb Ügyészség annak érdekében, hogy gyorsan tisztázódjék az ügy, és erről a közvélemény megfelelő tájékoztatást kapjon.
A második kérdéskör a megválasztott eszközök célszerűsége és helyessége. Itt szeretnék több olyan jogszabályhelyet összekapcsolni, egybekapcsolni, amelyekből az következik, hogy az ügyészség az alkotmány és az ügyészségi törvény alapján a célravezető jogi eszközök mérlegelésekor a leghatékonyabb jogi eszközt kell hogy kiválassza. Amennyiben ennek az eszköznek az alkalmazása nem vezet eredményre, úgy egy másik, adott esetben erősebb, de az ügy megoldására alkalmas jogi eszközt kell foganatosítani. Tehát nem teheti meg azt, hogy egy eszköz alkalmazása után lezárja az ügyet anélkül, hogy az ügy megoldásáról lenne érdemi információja vagy van-e érdemi információja.
Nagy vitát váltott ki, és a legfőbb ügyész úr is többször foglalkozott azzal, hogy vajon ésszerű-e, célszerű-e kérni a szerződések semmisségének kimondását egy per keretében. Erre vonatkozóan egyrészről azt mondta, hogy nincs értelme, mert a perek hosszadalmasak - ezt én nem tartom helyénvaló megjegyzésnek a köztársaság legfőbb ügyészétől -, másrészt pedig azt mondta, hogy nincs lehetősége a Legfelsőbb Bíróság előtt, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülésén kezdeményezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság járjon el soron kívül.
A helyzet azonban nem pontosan ez, tisztelt képviselőtársaim. A szituáció alkalmas arra, hogy azt a gondolkodást jelenítse meg, amelyben azt keressük elsősorban, hogy mit nem lehet tenni. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak az a gyakorlata - és erről tanúskodik az egyik határozata, amely soronkívüliség elrendelésére vonatkozik -, hogy valóban elrendeli a Legfelsőbb Bíróság, a megyei bíróságok, alsóbb szintű bíróságok számára a soron kívüli eljárást. Ugyanakkor olyan esetekben, és ez csak az ügy másodfokán következett volna be ebben az esetben is, amikor a Legfelsőbb Bíróságon folyik az eljárás, ott pedig az Országos Igazságszolgáltatási Tanács felkéri a Legfelsőbb Bíróság elnökét - aki egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, mint ahogy a legfőbb ügyész tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak -, hogy biztosítsa a soron kívüli eljárást. Erről határozat tanúskodik, hogy más ügyekben így hidalták át azt a tényleg meglévő jogszabályi, mondjuk azt, hogy fogyatékosságot, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtt nincs soronkívüliség.
Tehát még egyszer, tisztelt képviselőtársaim, az a problémánk, hogy nem arra koncentráltak, hogyan lehet minél hatékonyabban megszüntetni ezt a jogsértést, hanem elsősorban azt keresték, hogyan lehet az időt lépésekkel tovább úgy húzni, hogy megfelelő eredménye ennek az eljárásnak ne szülessen.
A mérlegelési jog kapcsán pedig szeretném elmondani, tisztelt Ház, hogy a mérlegelési jognak is vannak korlátai. Van az ügyészi mérlegelési jognak is korlátja, ez pedig az alkotmányban és az ügyészségi törvényben meghatározott funkció, amit az ügyészségnek el kell látni. Ha úgy mérlegel, hogy a választott döntés, a választott lépés nem szolgálja ezt a funkciót, akkor rosszul mérlegelt, tehát önmagában a mérlegelési jog nem jelent semmilyen szempontból sem felmentést a kritika alól.
(14.50)
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, nem tudjuk elfogadni a legfőbb ügyész úr pozícióját, véleményét ennek az ügynek a kapcsán. Nem tudjuk elfogadni, mert véleményünk szerint azt kellett volna tenni, hogy az ügyészség haladéktalanul és maradéktalanul megvizsgálja ezt a beadványt, hogy felhívja a Miniszterelnöki Hivatalt a jogsértő gyakorlat leállítására, és ezután a rendelkezésére álló jogi eszközzel ezt ki is kényszerítse.
Miután ez nem történt meg és nem így történt meg, ezért ezt az álláspontot nem tudjuk elfogadni, mint ahogy elfogadhatatlan számunkra az is, hogy ilyen közérdeklődést és közfelháborodást kiváltó ügyekben nem történnek hatékony lépések, nem kapnak az érdekeltek tájékoztatást, és azt sem tudjuk elfogadni, hogy a köztársaság ügyészsége ilyen ügyekben tehetetlen és eszköztelen.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
