RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Bizonyára emlékeznek itt néhányan, hogy nem volt könnyű megalkotni az integrációs törvényt. Sok-sok egyeztetés után azonban eljutottunk oda, hogy a felsőoktatási intézmények integrációjával kapcsolatos törvényt több mint 93 százalékos többséggel szavazta meg a tisztelt Ház.
Én azt hiszem, igazuk van mindazoknak, akik azt mondják, hogy itt az integráció kapcsán vannak problémák, és át kellene tekinteni az egészet. Igaza van a képviselő úrnak, amikor azt mondja, hogy bizonyos integrációk nem jöttek létre, végig kellene gondolni, hogy van, ahol átcsoportosításra van szükség, és van, ahol pedig arra van szükség, hogy megengedjük, hogy akiket a törvény összebútoroztatott, azok most szétváljanak egymástól.
De az az eljárás, ami ebben a törvénymódosításban van, egyszerűen nevetséges és elfogadhatatlan. Ugyanis nem egy komplex áttekintése folyik az integrációnak, hanem egy olyan képviselőnek az intézménye nevesítve van ebben a törvényben, aki egyébként parlamenti képviselő. Ez így nevetséges, komolytalan, és az egész törvénytervezetet mulatságossá teszi. És nem véletlen szerintem, hogy ez volt talán az egyetlen olyan, kormány által támogatott módosító indítvány, amelyet egyébként az oktatási bizottság nem fogadott el.
Azt hiszem, hogy ez mindenképpen elgondolkodtató, és ígérhetem a Fidesz nevében, hogy ha az integrációnak egy komplex átvilágítása, komplex elemzése végbemegy, és egységesen javaslatokat teszünk az eddigi tapasztalatok birtokában a rendszer átalakítására, akkor a Fidesz ezt támogatni fogja. Így azonban ez nevetséges, komolytalan, és a régi mutyizós időket idézi, amikor akinek van ismeretsége és kapcsolata, az el tudja intézni, a többiekkel pedig nem foglalkozik senki.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezt a Magyar Országgyűlés nem engedheti meg magának. (Taps a Fidesz soraiban.)