MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA (MSZP): Őszinte tisztelettel köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt órákban sokan sokféleképpen próbálták meg az önkormányzat szerepét és fontosságát megvilágítani a mai napon. Egy dolog biztosan látszik már, hogy a címben jelölt állításokat, legalábbis mondhatjuk, nem igazolta az élet. Sokkal árnyaltabb a kép, mint az a sommás megállapítások, a vitanap-kezdeményezők szerint megfogalmazódott.
Induljunk ki a jobbik helyzetből! Tételezzük fel, hogy a politikai szándék az volt, hogy a hangzatos jelszavak mögé meg tudjuk mutatni, mennyire fontos mindkét oldal számára az önkormányzatiság, mennyire fontos szerepet tulajdonítunk a magyar önkormányzatoknak a közéletben; különösen akkor, ha tudjuk, hogy például a parlament, a parlamenti képviselők megítélése lényegesen rosszabb, mint az önkormányzatoké, a polgármestereké vagy a jegyzőké.
Így van ez rendjén, hiszen az önkormányzati törvényt, magát az önkormányzatiságot az elmúlt 13 év igazolta, tehát mindazon döntések, amiket a rendszerváltó politikai elit 1989-90-ben meghozott, az akkori szándékok komolyságát, úgy tűnik, igazolta az idő, még akkor is - persze egyetértve belügyminiszter asszonnyal -, ha bizonyos szempontból a törvény módosítása talán szükséges lehet.
Mindenki pénzről beszél, de szeretnék én is még egy számsort röviden visszaidézni. Tessék visszaemlékezni arra, hogy 1990-ben minden politikai párt nyilván hittel és lelkesedéssel azzal kampányolt, hogy a helyben keletkezett pénzek maradjanak helyben. Ez egy kiváló gondolat volt, mindenki nagy lelkesedéssel támogatta ezt a megközelítést. Majd mi történt? Már az első kormány, nyilván felismerve a helyzetét és a lehetőségét, a pénzek 50 százalékát tudta csak helyben hagyni, a többi pénzt központilag osztotta újra. '94-ben a következő kormány ezt megfelezte, 25 százalék lett, majd '98-ban az akkori kormány - egyébként a gazdasági helyzetből nem következően, nem indokolható módon - 5 százalékra csökkentette a helyben maradó részt.
(11.10)
Bármennyire nehéz és szigorú esztendő a 2003-as, mégis azt kell mondanom, hogy azért egy fontos döntés született, és ne felejtsük ezt el, hogy a személyi jövedelemadó - valóban, ahogy a polgármester kollégám is mondja - 10 százalékkal növekedett, és a helyi adókban is több maradt helyben, még akkor is, még egyszer mondom, ha tudom, hogy ennek jelentős részét a közalkalmazotti béremelések el is viszik.
Én igazából a rövid hozzászólásomban azt szeretném megvilágítani, hogy nagyon sokféle módon lehet visszafelé tekinteni, panaszkodni, nagyon jó lenne, ha néhány ügyben egy picit előretekintenének az önkormányzatok. Több minden elhangzott ma, szeretnék én is három dolgot nagyon röviden felvillantani.
Az egyik, azért mégiscsak az Európai Unióban lényegesen jelentősebb szerepe lesz az önkormányzatoknak. MSZP-s vezérszónok kollégám már küszködött reggel azzal a nehéz szóval, de én is mégiscsak meg fogom próbálni még egyszer, tehát minden döntésnek ott kell születnie, ahol a legtöbb információ rendelkezésre áll. Ez az EU egyik fontos alapelve, és mindig beszélünk róla, de valójában mindezt valamiért a valóságban nem akarjuk megtenni és a szükséges lépéseket megtenni. Itt pluszforrásokra számíthatunk, ezt mindenki tudja, mindenki beszél róla. Megpróbálunk pályázatokat készíteni, csak az a nagy kérdés, és igazából ezt tartanám a saját magunk számára is fontos feladatnak, hogy készek és képesek legyünk ezeket a pénzeket fogadni.
Tessék visszaemlékezni a PHARE-pénzek néhány kudarcos évére, amikor a PHARE-pénzek felhasználásának a mértéke 40-50 százalék volt, és nemcsak azért, mert a szőrösszívű EU-bürokraták nem akartak volna pénzt adni, hanem nem állt rendelkezésre megfelelő színvonalú pályázat, projekt, vagy pedig a fogadókészség, tehát a technológia, a technika nem volt meg arra, hogy a pénzeket felhasználjuk. Nagyon-nagyon nehéz lesz az, hogy ezeket a pénzeket átláthatóan, jogszerűen fogadjuk, ezeket a pénzeket átláthatóan, jogszerűen költsük el, majdan később ezzel átláthatóan és jogszerűen számoljunk el. Én a saját magam önkormányzatában is azzal foglalkozom az elmúlt hetekben, hónapokban, és ezzel tervezek foglalkozni, hogy a sok nehézség ellenére próbáljunk meg minél több energiát abba fektetni, hogy képesek legyünk pályázni, és képesek legyünk ezeket a pénzeket jogszerűen felhasználni. Nem is beszélve arról, hogy ha például 2004. május 1-jétől valósággá válik az Unió - márpedig, ugye, ez így lesz -, akkor az emberek, akik aktívabb állampolgárok és érdeklődnek az EU iránt, akár a munkavállalás, akár egyéb területen, az első, ahol kérdezni akarnak, az az önkormányzat lesz. Nem fognak a kormányhoz elmenni, az önkormányzatnál tájékozódnak munkalehetőség- vagy egyéb ügyben: kész-e és képes-e ma egy önkormányzat arra, hogy akár maga informált legyen, akár pedig tudja azt, hogy az információkhoz hogyan férhet hozzá?
Fontosnak tartom, ezt elmondta Veres államtitkár úr, én is szeretnék erre kitérni, mert ez egy ilyen tabutéma volt az elmúlt időszakban. Tegyük a szívünkre a kezünket: megtettek-e mindent az önkormányzatok azért, hogy a szükséges szervezeti változásokat saját magukon végrehajtsák? Nem volt-e mindig könnyebb ciklusokban gondolkozva azt tenni, hogy élni fel egy picit tovább a vagyont, működtetni továbbra is olyan struktúrákat, amelyek kisebb konfliktussal járnak, de kevésbé hatékonyak, sok pénzt emésztenek fel? Legyen ez az oktatási rendszer, ciklikusan, tessék megnézni, hogy minden váltások környékén az első egy évben iskola- és óvodabezárások vannak, amiket a másik oldal hangzatosan kritizál, majd utána, két-három év csönd után ismét a ciklus elején iskola- és óvodabezárások kezdődnek. A szociális intézményrendszerben, magukban a hivatali apparátusokban tehát az elmúlt 10-12 esztendőben könnyebb volt a konfliktust eltolni, könnyebb volt a vagyonfelélés irányába menni, és nem hozzányúlni ezekhez a rendszerekhez. Tehát a politikának ezt nem kritizálnia kell, nem tagadnia kell, hanem igenis mellé kell állni mindazoknak, akik készek és képesek arra, hogy egy hatékonyabb struktúrában költsék a rendelkezésre álló pénzeket.
Hála istennek, visszajött az államtitkár úr, felé címezve akartam volna azt mondani, hogy igen komoly energiákat kell fektetni az elektronikus kormányzás, önkormányzat irányába. Nemrég volt szerencsém egy konferencián néhány nagyváros főpolgármesterével, -helyettesével és vezetőjével együtt lenni, és az látszik, számokkal kimutatható az, hogy lényegesen hatékonyabbá teszi az ügyintézést az, ha bizonyos dolgok át tudnak kerülni az elektronikus sávba. Ez egyfelől az állampolgárok számára jelent egy könnyebbséget, az ügyintézést felgyorsíthatja, és nemzetgazdasági szinten jelentős munkaidő-megtakarítást, ebből következően forrásmegtakarítást jelent az, hogy az emberek kevesebb időt töltenek azzal az ügyintézéssel, ami egyébként is embert próbáló és rendkívül idegesítő.
Azt szeretném, tisztelt hölgyeim és uraim, befejezésképpen mondani, hogy sokkal jobban örülnék, ha a visszafelé tekintő számbűvészkedés helyett sokkal inkább azzal foglalkoznánk, hogy hogyan tovább a magyar önkormányzatoknak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
