DR. KALTENBACH JENŐ
DR. KALTENBACH JENŐ
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Elnök Urak! A tavalyi év átlagosnak tekinthető, a mellékelt statisztikai adatokból kiderül, hogy a hozzánk érkezett panaszok számában szignifikánsnak mondható eltérések nincsenek a korábbi évekhez képest. Egy nagyon enyhe emelkedés tapasztalható, ez azonban akár szezonálisnak vagy átmenetinek is tekinthető lenne, bár kétségtelen tény, hogy a hozzánk érkező panaszok évről évre enyhén, néhány százalékkal emelkedő tendenciát mutatnak.
Az érintett hatóságokat illetően sincsenek drámai változások, ezúttal is, mint mindig, az önkormányzatokat érinti a legtöbb panasz. A bizottsági meghallgatások során ez a bizottsági meghallgatások intenzitását illetően is tapasztalható volt, hiszen az önkormányzati bizottságban folyt talán a legérdemibb, a legrészletesebb és a leghosszabb vita. Én ezúton is szeretném megköszönni, illetőleg a tisztelt Ház tudomására juttatni, hogy az önkormányzati bizottságban rendkívül hozzáértő véleményeket lehetett hallani a beszámolóval kapcsolatban. Egy nagyon hasznos dialógus alakult ki köztünk a meghallgatás során. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a többi bizottság - hogy úgy mondjam - rosszul végezte a munkáját, de kétségtelen tény, hogy az önkormányzati bizottságban ez talán az átlagosnál is intenzívebb konzultáció, eszmecsere volt.
Ami az én hivatalomat és a törvény-előkészítést illeti: az én esetemben egy kicsit más a helyzet, mint az adatvédelmis kollegánál, hiszen a jogszabály előkészítésében nincs kodifikált kötelezettsége az adminisztrációnak, tehát nem köteles megküldeni azokat a tervezeteket, amelyekről úgy érzi, hogy a kisebbségek ügyéhez valamilyen kapcsolattal bírnak. Ennek ellenére kezd kialakulni egy megítélésem szerint nagyon pozitív gyakorlat ezzel kapcsolatban, különösen bizonyos minisztériumok küldik meg rendszeresen; mindenekelőtt a Szociális és Családügyi Minisztériumra gondolok, ahonnan nagyon rendszeresen kapunk tervezeteket, egészen odáig, hogy úgy látom, hogy ők úgyszólván minden tervezetet elküldenek, függetlenül attól, hogy van-e valami szorosabb kapcsolódása a témakörhöz, vagy sem.
Nem egyszer nagyon hasznos dialógus alakult ki az érintett minisztériumokkal e tekintetben, példának okáért az éppen most tárgyalás alatt lévő közoktatási törvénnyel kapcsolatban, de mondhatnám a szintén előkészítés alatt lévő, egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvényt. Hasonló a helyzet a szintén előkészítés alatt lévő - bár viszonylag korai szakaszban előkészítés alatt lévő - kisebbségi joganyag újrakodifikálása, átvizsgálása tekintetében, ahol nyilván az is nehezíti a jogalkotó és a jogszabály-előkészítők feladatát, hogy számos konzultációt kell folytatni az érintett szervezetekkel is, ami nyilván egy körültekintőbb jogszabály-előkészítést tesz lehetővé. Ebben rendszeresen alkalmunk volt kifejteni a véleményünket, amit én a jövőben is jó gyakorlatnak tartok, és szeretnék fenntartani.
Engedjék meg, hogy ezek után összesen négy témakört érintsek röviden, amelyekről azt gondolom, hogy a beszámoló szövegéből kiemelést érdemelnek. Elnézést kérek, hogy a tavalyi ígéretemet nem sikerült tartanom, miszerint a beszámoló rövidebb lesz, mint a tavalyi. Egy kicsit hosszabbra sikeredett, de mint mindig, most is elmondom, hogy nyilván ez attól is függ, hogy hány panasz érkezik az intézményhez.
Az első témakör, amit érinteni szeretnék, természetesen a választás, hiszen 2002. a helyi önkormányzati és ezzel párhuzamosan a kisebbségi önkormányzati választás éve volt. A '98-ashoz hasonlóan ezúttal is egy átfogó vizsgálat keretében egyrészt figyelemmel kísértük a választáson történteket, másrészt igyekeztünk gyorsan elbírálni azokat a panaszokat, amelyek a választás eseményeivel kapcsolatban hozzánk érkeztek. A beszámoló elején egy részletes leírás olvasható a megállapításainkról. Ebből csak egy dolgot szeretnék általánosságban kiemelni. Ez pedig az, hogy nagyon élesen felszínre került az a nem újdonság, de mégis, a felvetés élességét és az egyes eseményeket tekintve, amik ehhez kapcsolhatók, mégiscsak új megközelítésben jellemezhető tény, hogy a választójogi törvény sajnálatos módon az alkotmánnyal ellentétesen a választás aktív és passzív jogát a kisebbségi közösségen kívül is lehetővé teszi, ami megítélésem szerint legalábbis nyilvánvalóan ellentmond az alkotmány 68. § (4) bekezdésének. Ennek az oka az volt korábban, hogy az alkotmány 70. § (1) bekezdése és 68. § (4) bekezdése egymással ellentétesen volt értelmezhető. Megítélésem szerint a helyes értelmezés akkor sem az lett volna, ahogy ezt a választójogi törvény tette, ennek ellenére ez a helyzet kialakult.
Örömömre szolgál, hogy a más okból bekövetkezett alkotmánymódosítás 2000 decemberében ezt a helyzetet alapvetően megváltoztatta, és azt kell mondjam - és ez egyben jogalkotási feladatként nehezedik a honatyák és honanyák vállára -, hogy ezáltal a 68. § (4) bekezdése miatt a választójogi törvény alkotmányellenessé vált most már végképp. Tehát az alkotmányos helyzet helyreállítása miatt is újra kell szabályozni a választójogi törvényt. Hál' istennek a készülő újrakodifikáció ezt a problémát is érinti, és igyekszik erre megfelelő választ adni.
(14.50)
Ezen kívül a választás eljárásával kapcsolatban voltak problémák, így a kitűzés, a kezdeményezés, helyenként a kampány átpolitizálódása, a jogorvoslat körül kialakult gondok, egészen odáig - bár ez nem szorosan kapcsolódik a választójogi témához, de történetiségét tekintve mégis -, hogy az idén először, pontosabban a tavalyi évben először, illetve helyesbítek, mégiscsak az idén, hiszen a folyamat áthúzódott 2003-ra, egy országos önkormányzat alakulásával kapcsolatban kerül világosan felszínre az a hiány, hogy nincsenek szabályozva az alakuló ülés legalapvetőbb szabályai sem a kisebbségi törvényben.
Ezért talán az önök számára is hozzáférhető módon a sajtó annak idején sokat foglalkozott azzal, hogy az ezek körül jelentkező feszültségek abból erednek, hogy a jogszabály ezt a problémát nem rendezi.
Ami a megoldási javaslatokat illeti, az anyag erre is tartalmaz számos javaslatot. Ezek a javaslatok bekerültek az újraszabályozás folyamatába, és ott remélhetőleg már megfelelő kezelésben fognak részesülni. A legfontosabb az, hogy megszűnjön az az ellentmondás, amit az elején jeleztem, és helyreálljon az alkotmányos helyzet a kisebbségi választójogi relációban.
Hadd hívjam fel a figyelmüket valamire, amelynek nincs közvetlenül kisebbségi vonatkozása, de közvetve mégis, és a viták során elég élesen vetődött fel ez is. Ez az úgynevezett kislistás választási rendszer problémája. Manapság, amikor a kisebbségi önkormányzati rendszer jövőjét jogalkotók, szakértők, kisebbségi vezetők kutatják, egyre többször hangzik el egyfajta irányváltási igény. Ezt nem mondanám általánosnak, különösnek nem a kisebbségi táborban, de egyes szakértők felvetik annak lehetőségét, hogy a mostani kisebbségi önkormányzat ne mozduljon-e el egy participációs modell irányába, ami azt jelenti, hogy a kisebbségek képviselői lehetőleg integrálódjanak a helyi önkormányzati testületekbe. A magam részéről ezt a törekvést támogatom, de természetesen csak akkor, ha ez nem jelenti a kisebbségi önkormányzati rendszer valamiféle alternatíváját és megkérdőjeleződését.
Ugyanakkor ennek a törekvésnek a legfőbb akadálya a kislistás rendszer. Nem akarok belemenni a választójogi részletekbe, de nem nehéz belátni, hogy a kislistás rendszer fegyelmezett - úgy értem, választójogi, illetőleg választópolgári szempontból fegyelmezett - szavazás esetén még a kis többségű nem kisebbségi lakosság számára is garantálja a kizárólagos képviseletet a kistelepüléseken. Ezért úgy gondolom, a kodifikáció során a kodifikátorok figyelmének erre a körülményre is ki kell terjednie. Erre is teszünk javaslatot az anyagban.
A másik fontosnak tűnő esemény a beszámoló tükrében az volt, hogy úgy határoztunk a tavalyi évben, hogy lassan tízéves hatályosság után megvizsgáljuk, a kisebbségi önkormányzatokra, elsősorban a helyi kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó joganyag hogyan érvényesül a gyakorlatban. Tekintettel arra, hogy kapacitás hiányában országos vizsgálatot nem tudtunk tartani, hiszen ez 1500 körüli önkormányzatot, az ország szinte minden megyéjét és a fővárost érintette volna, ezért kiválasztottunk két mintát: az egyik Szabolcs-Szatmár, a másik pedig Baranya megye volt. Itt, felkérve a kutatókat, kérdőíves vizsgálatot végeztünk, majd pedig a kutatók az általuk kiválasztott beszélgetőpartnerekkel részletes interjút készítettek. Az ebből összeállt anyagot szintén közöljük a beszámolóban.
Az eredményekről néhány számszerűséget azért talán mégis célszerű itt elmondani, külön is megemlíteni. Így például tíz évvel a törvény hatálybalépése óta a helyi kisebbségi önkormányzatok mintegy 14 százaléka a legminimálisabb működési feltételekkel sem rendelkezik, tehát nincs helyisége, nincs infrastruktúrája. Azt gondolom, tíz évvel a hatálybalépés után ez nem egy jó hír. 10 százalékuk panaszkodott arról, hogy az a törvényi kötelezettség, amelyik a jegyzőnek, illetőleg a polgármesteri hivatalnak kötelezővé teszi a kisebbségi önkormányzatok működésének támogatását, nem valósul meg, nem érvényesül a gyakorlatban.
Bizonyára tudják, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak saját hivatali apparátusuk nincs, ezt a törvény nem is írja elő, bár ki sem zárja, de nyilván a korlátozott források miatt sem lehet arra gondolni, hogy a kisebbségi önkormányzatok saját hivatali apparátussal rendelkezzenek, talán nem is lenne indokolt. Ugyanakkor a törvény úgy próbálja az adminisztrációjukat megoldani, hogy azt a települési önkormányzat kötelezettségeként írja elő. Mint említettem, mintegy 10 százalék ilyen van, tehát ez mintegy 150 kisebbségi önkormányzatot jelent, ahol ez nem történik meg.
Egy másik fontos jogosítványa a kisebbségi önkormányzatoknak az, hogy beleszólhatnak, részt vehetnek a települési önkormányzat költségvetésének előkészítésében, illetőleg azt befolyásolhatják. Ezt az államháztartási törvény írja elő, és egy meghatározott eljárást rendszeresít a kisebbségi és a települési önkormányzat között folyó konzultációt illetően. Mintegy 68 százalék nyilatkozott úgy, hogy ez az eljárás rendszeresen megtörténik a törvény előírásainak megfelelően. Ebből következik, hogy mintegy 32 százalékuk esetében nem történik meg. Ez rendkívül magas szám. Ez azt jelenti, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok egyharmadának ez a fontos jogosítványa nem érvényesül.
20 százalék azoknak a kisebbségi önkormányzatoknak a száma, amelyek azt állítják, hogy az úgynevezett kisebbségi oktatási fejkvóta - ez egyike az örökzöld témáknak - nem a megfelelő célra kerül felhasználásra, tehát nem a kisebbségi oktatásra fordítja a települési önkormányzat, annak ellenére sem, hogy a kisebbségi önkormányzatok ennek érdekében fellépnek. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a közoktatási törvény ilyen esetben a kisebbségi önkormányzatoknak egyetértési jogot biztosít. Ezzel azonban a kisebbségi önkormányzatok többsége a helyi jó kapcsolat, a béke és a többi megőrzése céljából nem él. Nagyon-nagyon ritkán fordul elő, hogy a helyi kisebbségi közösség felvállalja ezt a fajta konfrontációt a települési önkormányzatokkal.
Végül még egy számszerűség: azt is megvizsgáltuk, hogy az anyanyelvhasználat, amely igen nagyvonalúan van szabályozva a kisebbségi törvényben, a gyakorlatban hogyan érvényesül. A helyzet itt sem túl jó, sőt, mondhatnám, nagyon rossz, hiszen mindössze a kisebbségi önkormányzatok 23 százaléka jelezte azt, hogy az anyanyelvet tudja használni, nemcsak a saját ülésein belül, ami természetesnek tekinthető, hanem a települési önkormányzattal való érintkezés relációjában is. Tehát ez azt jelenti, hogy közel 80 százalékban ez a jogosítvány egyszerűen azért nem érvényesül, mert a legelemibb feltételek is hiányoznak.
A harmadik témakör, amivel röviden szeretnék foglalkozni, az úgynevezett oktatási fórum. Erről is található egy részletes leírás a beszámolóban. Ezt azért tartottam lényegesnek megemlíteni, mert az oktatás mindig is stratégiai kérdés volt a kisebbségi relációban, most is az, de most nem az oktatással kapcsolatos egyedi ügyeket szerettem volna kiemelni, hanem - ha úgy tetszik - egyfajta szolgáltatást nyújtottunk az elmúlt évben. Úgy éreztük, éppen azért, mert a közoktatási törvény módosításának az előkészítése volt napirenden, a minisztériumot, a szakértőket ezen keresztül is szerettük volna ellátni az ezzel kapcsolatos információkkal, és örömömre szolgált, hogy ezen a fórumon az oktatási minisztérium politikai államtitkára is részt vett, és eljutottak hozzá azok az anyagok, amelyek a fórum eredményeképpen születtek. A beszámolóban láthatják, ez egy átfogó információtömeg, amely a kisebbségi oktatási rendszerre, a cigány gyerekekkel kapcsolatos sajátos pedagógiai problémákra és a felsőoktatás kisebbségi relációira világít rá.
Szeretném kiemelni - a további viták szempontjából is ennek jelentőségét érzem -, hogy az itt szereplő megállapítások nem ombudsmani vizsgálat eredményeképpen azt lezáró ajánlások, kezdeményezések és a többi, hanem egész egyszerűen annak a vélemény- és információtömegnek az összegyűjtése és rendszeres formában történő továbbítása, amely a fórum eredményeként előállt.
(15.00)
Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy az ott leírtak nem az ombudsmani hivatal véleményét tükrözik, hanem a fórumon részt vevő számos kisebbségi szakértő, pedagógus, kutató véleményének az összegzése.
Végül engedjék meg, hogy egy negyedik, viszonylag általános témát említsek, ez pedig az úgynevezett közméltóság problémája. A beszámolókban általában előfordulnak olyan esetek, amikor a kisebbségi közösségek panaszkodnak arra, hogy őket különböző, elsősorban verbális sérelmek érik, és a magyar jog szerint, legalábbis ez idő szerint, erre nincs semmiféle jogorvoslat, hiszen hiányzik a keresetképes jogalany, hiányzik a védett jogi tárgy.
Ennek a helyzetnek az orvoslása céljából, illetve azért, hogy e tárgyban közös gondolkodás induljon el, arra vállalkoztunk az anyagban, hogy erre teszünk egy javaslatot, amely, ha úgy tetszik, egyfajta tanulmány formájában a jelentés függelékében megtalálható. Én itt nem akarok a részletekbe belemenni, a tanulmány elolvasható, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára figyelmébe ajánlom ezt az alkalmat megragadva, de a téma iránt érdeklődő képviselőknek szintén hasznos olvasmány lehet. Ez azért is izgalmas téma, hiszen itt nagyon érzékeny alkotmányos problémák ütköznek egymással, a szólásszabadság és a közösség méltósága, hol, meddig tart a szólásszabadság, és hol végződik - utalás történik az Alkotmánybíróság egyik határozatában egy mondatra, amely pontosan erről szól. Ez egy jogász számára is szakmai érdekességet jelenthet.
Végül - elnézést kérek, ha egy picit túlléptem az időt - szeretném megköszönni én is a munkatársaimnak az egész éves munkát, és minden hozzánk forduló ügyfélnek, hogy megtiszteltek a bizalmukkal, valamint a társszervek, az országgyűlési bizottságok, a minisztériumok, a megyei közigazgatási hivatalok, a helyi önkormányzatok és minden érintett közigazgatási szerv, dolgozó együttműködését, aki névtelenül, de mégiscsak részese az idei évi jelentésünknek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
