DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének a beszámolója, mely itt van a kezemben (Felmutatja.), azt lehet mondani, tartalmától függetlenül könyvészetileg is egy jelentős műnek tekinthető megjelenésében. Fedőlapján egy szép műemlék épületet ábrázol, hátsó oldalán pedig egy gyönyörű belső teret, egy szép műemlék épületről van szó, és jelzi azt az igényt és valóban elvárást, hogy egy jelentős állami intézmény már megjelenésében is egy olyan helyen működjön, ami valóban kiváló. Sajnálatos - mint megtudtuk ebből a könyvből -, hogy ezt még csak társbérletben használják, és még két másik szerv is használja ezt az egyébként szép épületet. És, hogy milyen jelentősége van ennek, azzal szeretnék hivatkozni rá, hogy hiszen a Parlamentet is mutogatjuk a külföldieknek, valóban, az Országgyűlésnek, a törvényhozásnak egy jeles tekintélyt ad. De ugyanígy mutogatjuk az ugyancsak Stendl által tervezett új Városháza épületét, a közigazgatási hivatal épületét. És az sem véletlen, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke ragaszkodik ahhoz, hogy eredeti épületébe, a Kúria épületébe visszakerülhessen.
Remélem, hogy ez a társbérlet meg fog szűnni, és mint a könyv utolsó részéből megtudjuk, van egy olyan munkatársa a hivatalnak, aki a Babes-Bolyai egyetemen oktat, mégpedig műemlékvédelmi szakmérnökképzést tart, ami egyben azt is jelzi, hogy milyen átfogó ismeretekkel kell hogy rendelkezzen egy szakember, aki az Országgyűlési Biztosok Hivatalában dolgozik. Tehát remélem, hogy az a műemlékvédelmi szakember majd a jövőre kezünkbe kerülő beszámolóban be tud számolni arról is, hogy eredetileg mire épült ez az épület s a többi.
Nos, azért is fontos egy épület - a munkapszichológusok a megmondhatói -, mert egy jó, tisztességes épületben egészen másként megy a munka. Kiviláglik már magából a jelentésből is, hogy itt kiváló munka folyt a 2002. évben, bár számát tekintve látszólagosan kevesebb ügyet intéztek el, de, mint ahogy erről már szó volt, mégis legalább annyit, vagy még többet tettek, mert lecsökkent vagy szinte teljesen megszűnt az ügyhátralék, ezeket feltétlenül fel kellett dolgozni. Ezt annak ellenére megtették, hogy maga a létszám egyébként csökkent.
Maga a beszámoló műfaja a parlamentben egy sajátos műfaj. A Házszabály a jelentések körében foglalkozik vele. Én is fogok erről beszélni, de később, majd amikor az adatvédelmi biztos beszámolójára kerül sor.
Nos, magáról a jelentésről, a beszámolóról: ténylegesen 25 százalékkal kevesebb panasz érkezett az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, számszerűen ez 3860 beadvány, amely összesen 4936 panaszt tartalmaz. Tehát ismétlem: ténylegesen 25 százalékkal kevesebb, és így kevesebb munka tűnik mögötte, vagy látszik mögötte, mint ami ténylegesen volt. Ebből a sajtó olyan következtetéseket vont le, ilyen címek jelentek meg, hogy kevesebb a munka az Országgyűlési Biztosok Hivatalában. Tehát valóban le lehet vonni egy olyan következtetést, mintha ez valamiféle negatív értékelés lenne.
A sajtóban az Országgyűlési Biztosok Hivataláról megjelent bármilyen hír azért rendkívül fontos, mert mindegyik országgyűlési biztos eszköztára igen sekély, szinte semmi, szinte csak a nyilvánosság. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy az országgyűlési biztosok munkája a sajtóban miként jelenik meg. Sajnos, nem megfelelő módon jelenik meg; ezért volt kénytelen az egyik országgyűlési biztos a sajtóról a következőket megfogalmazni: “Egyes újságírókból hiányzik az a fajta szakmai önbecsülés, amely kiszűrné azokat, akik nem alkalmasak e hivatásra.” Tehát, aki egy példából kiragad egy mondatot, és azt magyarázgatja, ezzel félrevezetve az olvasóközönséget, az igenis, nem való erre a pályára.
Továbbmenve: nem mutat lényeges változást az ügyek megyénkénti megoszlása sem. A hatósági tevékenység ellen irányul a panaszok döntő többsége jelenleg is. A legtöbb panasz a helyi polgármesteri hivatalok ellen érkezett, majd a bíróságok és a rendőrség elleni panaszok következnek sorrendben ezután. A panaszok nagy része, mint ahogy erről már szó volt, eljárási sérelem, és ennek azért van jelentősége, mert hiszen az állampolgár ezeken a helyeken ügyfél; olyan, mint egy boltban a vevő, minden érte van, érte van az eladó, érte van a köztisztviselő. Ezért van rendkívüli jelentősége annak, hogy igenis, az eljárás vele és az ő ügyével kapcsolatban teljesen korrekt legyen.
Figyelemre méltó tény, hogy a civil szervezetek valóban - erről is már szó volt - igen nagy aktivációba kezdtek a panaszok benyújtása terén. Ez helyes folyamat, mert hiszen arról is szó volt már, hogy pont ezek a civil szervezetek képviselik azokat az embereket, azokat az állampolgárokat, akik a saját maguk érdekérvényesítésében nem élen járók. Ez 10 százalékról 19 százalékra nőtt. Megemlíti a biztos úr külön a Levegő Munkacsoportot, a Létminimum Alatt Élők Társaságát, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségét. Ez különösen jelentős, és van is néhány példa, amely a mozgáskorlátozottakról szól, az ő panaszaik alapján, amelyek - meg kell hogy mondjam, nem fogom itt most megismételni - egyszerűen felháborítóak. A velük szembeni hatósági intézkedés oly mérvű, nem jogszabály-félreértelmezést, hanem kifejezett rosszindulatot takar, ami megengedhetetlen a közigazgatásban. Ezért is nagyon fontos, hogy megjelentek ezek az adatok és példák a beszámolóban.
Tovább folytatta a biztosi hivatal a kihelyezett ülések gyakoriságát az elmúlt években, aminek az lett a következménye - hasonlóan a korábbi évekhez -, hogy a munkalátogatásokkal érintett megyékből az adott évben, és még a következő évben is több panasz érkezik. Itt is van egy látszólagos ellentmondás, de igazán nem ellentmondás, hanem egyszerűen arról van szó, hogy ha hallják ott, hogy itt, konkrétan ezen a területen, ebben a megyében vizsgálat folyik, akkor persze, hogy mindenki megpróbálja a saját ügyét ott, helyben elintéztetni.
(16.10)
Figyelemre méltó tény, hogy az ombudsmani hivatal megalakulása óta - óriási szám egyébként - 53 436 panasz érkezett, ebből befejezést nyert 52 517. Az elintézetlen panaszok: mindössze 1,7 százalék. Ennek az aránya 2001-ben 2,37, 2000-ben 5,7, de 2002-ben egyetlenegy sem. A régi panaszok vizsgálatánál még bizonyos hátralék van, az idén már semmi.
Szó volt arról, hogy az elmúlt év novemberében számoltak be utoljára a biztosok munkájukról, tehát a 2001. évi adatokat akkor is ismertettük, majd erről fogok szólni, amikor magáról a beszámolóról beszélek. Azt hiszem, ez nem egészséges.
Akkor - emlékszünk még rá - kifogásoltuk, hogy talán túl hosszú ez a beszámoló. Akkor mintegy ígéretet kaptunk arra, ha nem is ígéretet, de utalás történt arra, hogy majd talán ezt rövidítik. Ezzel szemben 200 oldallal több, mint volt, mondom, tavaly novemberben. Meg lehetne oldani a következőképpen. Hangzottak itt el olyan észrevételek, hogy talán nem elég tudományos, nem elég elemző. Dehogynem! Szerintem teljes mértékben elemző, de valóban kettéválik maga az anyag.
Van maga a beszámoló, és van a példatár. A példatárban, ha végigolvassuk a különböző eseteket, akkor igenis ott van tudományos értékelés, ott igenis jogilag végig van vezetve, hogy mi miért, hogyan van. Ha ezt vesszük, és szétválasztanánk ezt a bizonyos elemző részt és az adattárat, és az adattárakat megfejelnénk egy-egy mondattal, egy-egy általánosítással, mint ahogy, azt hiszem, a bírósági határozatok vannak, hogy kimond egy mondatot, hogy ez így van, és utána 3-4 példával alátámasztja; ha úgy lenne megszerkesztve, akkor senki nem mondhatná, hogy nem elég tudományos és nem elég elemző. Ezt esetlegesen ajánlom figyelmükbe. Azt, hogy az összes létező példa benne legyen, nem tartom feltétlenül szükségesnek. Bőven elegendő néhány ráutaló példa, ha van egy ilyen valóban általánosító mondat.
Néhány külön jogesetet szeretnék kiemelni, az egyik a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek ügyei, amelyek mind a mai napig teljes körben nem nyertek rendezést. Ám ez egy olyan fontosságú, olyan nagy horderejű kérdés most, hogy erről a témáról Kékkői Zoltán képviselőtársam külön, kiemelten fog beszélni.
A másik eset, amiről viszont én szeretnék beszélni, példaként hozom fel, egy egyszerűen megdöbbentő eset. Arról van szó, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálódási körébe vonta vagy szerette volna vonni a bírósági végrehajtókat, és megkereste a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara elnökét több ízben, sikertelenül. Az országgyűlési biztosok joggal várhatják el, ha megkeresésekkel szólítanak meg valakit, akkor azok annak rendje-módja szerint erre válaszolnak, még a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara elnöke is, aki ezt nem tette, sőt, amikor az országgyűlési biztos személyesen felhívta telefonon, és kérte együttműködésre, még ezután is elmaradt ez. Ezután a minisztert kérte mintegy közvetítésre az országgyűlési biztos, ez is eredménytelen maradt. Egyszerűen elképzelhetetlen!
Amikor azt mondtam, hogy milyen eszköztelen az országgyűlési biztos, akkor pont az ilyen esetekre gondoltam. Mit csináljon? Itt még az se számít, vagy az se igazán vinné előre az ügyet, ha minden sajtótermék erről írna. Valami más kell. A jogszabályból levezethető, hogy miért kell válaszolni akárkinek, a megkeresettnek, a kamara elnökének az országgyűlési biztos megkeresésére, mert hiszen - idézték már - a 16. § (1) bekezdése azt mondja: az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv eljárása, ennek során hozott határozata, illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következményeiben, alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte. Nyilván ilyen állt a panasz hátterében, ezt ki kell vizsgálni.
Ugyanakkor a jogszabály 29. § (1) bekezdése meghatározza, mely hatóság tartozik az ombudsman vizsgálódásának hatálya alá vetni magát, és a j) pont kifejezetten azt mondja: megyei bírósági végrehajtót és az önálló bírósági végrehajtót e jogszabály hatálya alá vonja. Nagyon jóindulatúan merem remélni, hogy a Bírósági Végrehajtó Kamara elnökének együttműködését negligáló magatartása arra vezethető vissza, hogy az ombudsmanról szóló törvényben ez a változás - mármint a végrehajtó kamarának az ombudsmani törvény hatálya alá tartozó vizsgálódása szempontjából - 2001. december 20-tól hatályos. Hátha nem olvasta - de ez csak egy feltételezés tőlem, és nem oldja meg magát a helyzetet. Gondolkoznunk kell a helyzet megoldásán, milyen eszközt kell, lehet adni az ombudsman kezébe, hogy ilyen képtelen esetek ne forduljanak elő.
Végezetül néhány szó a korábbi években nem teljesült eddigi javaslatokról. Ilyen réges-régi ügy a párizsi békeszerződés, valamint a magyar-csehszlovák lakáscsere-egyezmény, illetve a magyar-csehszlovák vagyonjogi egyezményből eredő nemzetközi szerződésekkel okozott károk kárpótlásáról szóló törvény megalkotására irányuló kötelezettség - igen, kötelezettségünk. Az országgyűlési biztosok az alkotmányügyi bizottság ülésén már tájékoztattak erről bennünket, tömegében jönnek hozzájuk Szlovákiából, innen-onnan a különböző panaszok, megoldhatatlanok e törvény híján. Ugyanilyen szerintem a gyermektartásdíj állam általi megelőlegezésére vonatkozó rendelkezés, ahol van valamiféle módosítás, ám nem oldja meg igazán a helyzetet, mert nem lehet a szerencsétlen rászorultat annak a függvényében javadalmazni, előleget adni neki, vagy az állam átvállalja ezt a bizonyos tartásdíjat, csak abban az esetben, ha a másik állammal viszonosság van. Tehát pont a legrászorultabbak ügye nincs jogszabály híján vagy módosítással elintézve.
Utoljára említem meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és helyettesének beszámolójából azt, ami már többször elhangzott, hogy az alapvető alkotmányos jogok teljesültek, hazánkban a jogbiztonság, a jogrend alapvető sérelmet nem szenvedett - leszámítva ezeket, amit elmondtunk. Mert ez egy szép, általános megfogalmazás, de egy-két példa ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ettől függetlenül most a beszámolót értékeljük. A beszámolót a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elfogadásra javasolja.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
