DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Én is azt gondolom, a vitának ebben a szakaszában nemigen lesz indokolt, hogy még egy hozzászólásra kérjek szót.
Azt szeretném elmondani, remélem, hogy nem kell majd emlékeztetni Deutsch Tamást arra, hogy mit mondott az imént a parlamentben. Remélem, nem lesz szükség arra, hogy a későbbiek során emlékeztessem Deutsch Tamást, hogy mit mondott az együttműködési szándékról az imént. Talán elhiszi, esetleg már tudja is, hogy a jelenlegi budapesti vezetés tényleg minden erejével Európa felé próbált a saját szűk kényszeres körülményei miatt terjedni. Nagyon sok támadást kaptunk, de most valóban azt hiszem, hogy nemcsak Budapest, hanem az ország érdeke is - mert ma Budapest van abban a helyzetben -, hogy az EU-s, a régiós csatlakozással járó pályázati pénzeket felszívja az egész ország érdekében.
Egyébként is nagyon helytelen a Budapest-vidék érdekellentét középpontba hozatala, most pedig rendkívül káros, s nemcsak Budapestnek káros, hanem az egész országnak káros. 2007-ben a jelenlegi uniós szabályozás szerint megszűnik ez a lehetőség, tehát Budapestnek a GDP-arányos részesedése a mai szabályok szerint egész egyszerűen kizárja a további uniós pénzek felvételét. Ha ez valóban közös gondolkodás, függetlenül attól, hogy milyen politikai színezete van ma a kormánynak, illetve a budapesti vezetésnek - mert ez hosszú távú és sokkal fontosabb érdek, mint az, hogy ebben a néhány évben ki ül a kormányrúdnál, és ki vezeti Budapestet -, akkor, még egyszer mondom, remélem, nem kell majd emlékeztetni Deutsch Tamás arról, hogy mit mondott az együttműködésről a parlamentben a metróvita kapcsán.
Most kizárólag arról, hogy történjen-e utalás - mert ha jól értettem, ez volt utolsó felszólalásának a központi eleme - arra, hogy a metrótörvényben nem végleges megoldás a két pályaudvar közötti szakasz, hanem szándék van mindkét irányban a továbbvitelre. Azt hiszem, ennek nincs akadálya, ha úgy fogjuk fel, hogy a metrótörvény benyújtása egy kötelezettségvállalás, ez tehát egy szigorú szabály, amely azt mondja ki, hogy a magyar állam támogatást nyújt ennek a szakasznak a megvalósításához. Annak persze nincs akadálya, hogy úgy a főváros, mint a kormány olyan nyilatkozatot tegyen - de ez nem több, mint nyilatkozat -, hogy nem tekinti véglegesnek ezzel a beruházást, hanem a mindenkori anyagi lehetőségei függvényében ebben a folytatásban gondolkodik, amely egyébként teljesen konform azzal a városfejlesztési koncepcióval, amely évek óta Budapest rendelkezésére áll. De ez nem egy, a törvény erejénél fogva vállalt kötelezettség, ez lényegesebb kevesebb annál, mint az alap-, illetve törzsszakasz, amiről ma beszélünk, ami egy jogi kötelezettség az állam részéről, hogy ilyen összeg erejéig támogatást nyújt. Tekintve, hogy a szándékok azonosak a mindkét irányú folytatásra, azt hiszem, hogy egy megfelelő megfogalmazás tud támogatást kapni, legalább jelzés szinten, hogy nem végleges ez a beruházás, hanem ennek a kétoldalú folytatására majd sor kerülhet.
Nem tartom valószínűnek, hogy a jogi kérdések megtárgyalása megéri azt az időt, amit ráfordítunk, de a magam részéről nem zárkózom el, azonban sokkal kisebb jelentőségét látom, mint az ellenzéki felszólalók. Még egyszer azt mondom - s ezt tartom a leglényegesebbnek -, hogy valamennyi jogi probléma a ma hatályos Ptk.-ban rendezve van, annak a kibővítése akár kicsit szűken, akár kicsit bővebben felesleges. Egy kötelezettségnek teszünk eleget egy legfelsőbb bírósági ítélet miatt.
Köszönöm.
