DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A 16. ponthoz, illetve a most elhangzott felszólaláshoz szeretnék hozzászólni. Szeretném, ha ugyanazt értenénk - ha ez elképzelhető -, a metrótörvény rendelkezésein, és lehetőleg ugyanarról beszélnénk. Kosztolányi képviselő úr felszólalását figyelmesen hallgattam, és igyekszem abban a sorrendben válaszolni, ahogy tőle hallgattam a joginak tetsző érveket.
Elsősorban a törvény „saláta” jellegével szeretnék foglalkozni. A képviselő úrnak fel szeretném hívni a figyelmét - nem olyan hosszasan, mint tegnap -, hogy ennek a metróügynek előtörténete van, éspedig nemcsak politikailag, hanem jogilag is. Anélkül, hogy felidéznénk a korábbi per anyagát, azt leszögezhetjük, hogy egyféleképpen emlékszünk: a Legfelsőbb Bíróság azt hiányolta, nem állapítható meg, hogy az állam, bár van polgári jogi felelőssége, miből teljesít, hogyha a költségvetés nem tart rendelkezésre teljesítési összeget. Most tegyük azt félre, hogy jogelméletileg erről mit gondolunk, hogy ez egy helyes okfejtés vagy sem, tény, hogy a jogerős ítéletben ez van.
A salátatörvényről az Alkotmánybíróság a Bokros-csomag kapcsán kifejtette, hogy mit kell salátatörvénynek tartani, ami nagyon jó szó, de a lényege az, hogy mi az, ami alkotmányosan aggályos. Nos az, hogyha rendszertelenül, összefüggés nélkül, nehezen értelmezhetően, logikai rendbe nem illeszthető módon jelennek meg különböző jogszabályok.
Éppen a metrótörténet miatt egyértelmű, hogy az a néhány soros Ptk.-módosítás és ugyanennyi terjedelmű Áht.-módosítás kifejezetten a metróberuházással van összefüggésben, áttekintése nem nehéz, csupán annyit mond, hogy az állam mint jogalany ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint minden más szereplő - ennyit a Ptk.-ról -, de ezt a hatályos és zsinórmértékül szolgáló legfelsőbb bírósági eseti döntés alapján meg kell tennünk.
Ugyanebből az okból kellett megtennünk ugyanebbe a logikai rendbe illeszkedően az államháztartási törvény módosítását, és ez nemcsak a metrónál érdekes, hanem minden tovább húzódó, évekig tartó beruházás esetén, mert ez költségvetési kötelezettséget ír elő a mindenkori Országgyűlésnek, hogy a jogszabály szerinti rendben elhatározott beruházásoknak mindig kell biztosítani az államháztartási törvény szerint a költségvetési fedezetet.
Ez tehát nem salátatörvény, ez okszerű logikai rendben van, alkotmányjogilag aggályosnak nem minősíthető, ezért van szükség erre, és ezért téves az a módosító javaslat, hogy az egésszel ne foglalkozzunk. Két okból nem tehetjük ezt - ma nem akarunk politizálni, egyelőre ez a hozzáállásunk. Nem tehetjük azért, mert nem zárhatjuk ki, hogy megint megjelenik egy kormány 2006-ban, amelyik azt mondja, hogy mit nekem Ptk., én az elődöm által kötött szerződéseket nem akarom teljesíteni, és erre nem elégséges válasz az, hogy hátha 2006-ban nem sikerül egy ilyen típusú kormánynak megnyerni a választásokat - de nem zárhatjuk ki. Tehát a dolognak pontosan az a kötelező rendje, hogy jogilag tisztázzuk ezeket a helyzeteket, ez kormányról kormányra azonos helyzetet teremt mindenkinek.
A felhatalmazás ügyében, képviselő úr, téves a felfogása. Természetesen a kötelezettségvállaláshoz kell meghatározott értékhatárokon belül parlamenti felhatalmazás. Emlékeztetnem kell önt, hogy az ön pártja volt az, amelyik számtalan alkalommal kifogásolta, hogy a korábbi metrómegállapodáshoz nem volt parlamenti felhatalmazás, éppen ezért történik meg egy értékhatár kiemelése, ahonnan viszont kell, és ez természetesen nem a folyamatban lévő költségvetésre vonatkozik, félreérthetetlenül, hanem új kötelezettségvállalásra. Természetesen a jogszabálynak visszaható hatálya nincs, csak az ezt követően, a hatálybalépését követően megkötött szerződésekre és következményeikre vonatkozik.
Tehát én azt gondolom, hogy indokolt mindez a jogszabályi módosítás, amit a Ptk.-t, Áht.-t, koncessziós törvényt illetően tartalmaz. Időm nem fog maradni, tehát külön ki fogok térni egy másik felszólalásban a BKV-t és a vasúttörvényt illető részekre. Még azt szeretném mondani, hogy mind én, mind néhány képviselőtársam, szellemében azonos módon tettünk módosító javaslatokat: pusztán még tovább akartuk pontosítani azokat a jogi elemeket, amelyek egyébként amúgy jogelvileg és a Ptk. egész szelleméből következnek.
(15.10)
Ha egy egyszerű kis tőmondattal utalunk a Ptk.-ra, annak ugyanannyi az eredménye és haszna, mintha jó sok sorban több mondattal kifejtjük azt, ami számunkra egyértelmű volt eddig is. A Legfelsőbb Bíróság ítélete után sértés nélkül azt gondoljuk, hogy pedagógiai szempontból részletesebben is ki kell fejteni, hogy kell értelmezni a Ptk.-t.
Köszönöm a figyelmet.
