TÓTH SÁNDOR
TÓTH SÁNDOR
TÓTH SÁNDOR (MSZP): Pásztohy András képviselőtársam már említette, hogy egyes ágazatok túlkapacitásokkal rendelkeznek. Én ezért tartanám fontosnak - és még egyszer hivatkoznék a 35. pont alatt benyújtott módosító javaslatunkra -, hogy egyes termékpályák vonatkozásában célszerű lenne megfontolni a kötelező tagság előírásának a lehetőségét. Nemcsak a malomiparban vannak túlkapacitások, hanem általában az élelmiszer-feldolgozó iparban, például a baromfiiparban. A baromfiiparnak is nagyon sokat jelentene egy belső szabályozás, mert nem jellemző az, hogy a feldolgozók a heti piacról vásárolnak, hanem itt meghatározott körök, meghatározott termelői csoportok vannak, amelyek ezt a tevékenységet iparszerűen űzik, nemcsak a baromfi, a csirke, a pulyka, hanem a víziszárnyasok vonatkozásában is.
(21.00)
Évről évre halljuk azt, hogy a libamáj, a kacsamáj körül milyen problémák merülnek fel. A libamájexportunk egyébként is kvótához kötött és kötelezően szabályozott; ha ezt most nem írjuk elő terméktanácsi tagsághoz kötötten, hogy ki mennyi terméket állíthat elő, bizony-bizony ez óriási zavarokat okoz. Lásd, most is ebben a helyzetben vagyunk: a fagyasztott májat gyakorlatilag nem lehet eladni, az előhűtött májra pedig nagyon szigorú kvóták érvényesülnek, és jellemzően mindig túltermelés van. Túltermelés van azért, mert ciklikusan állnak hozzá a termelőink is ehhez a pályához, jellemzően akkor termelnek, amikor szinte csak egy ventilátor működtetésével az ólakban tudnak termelni; amikor télen fűteni kell meg nagyobb takarmányigény van, akkor bizony visszaállnak a termeltetéssel, és ez is problémát okoz.
Úgy érzem, hogy egy ilyen kötelező vagy szigorúbb szabályozással ezek az egyenetlenségek kiküszöbölhetők lennének, főleg, ha a terméktanács is megalkotna olyan szabályozási módot, hogy bizonyos időszakban eltérő árakat és eltérő támogatásokat tudna a saját termelőinek meghatározni.
