GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat preambuluma tartalmazza a törvényjavaslat főbb célkitűzéseit, ezek között azt, hogy a termelők számára a méltányos jövedelem elérésének a lehetőségét biztosítsa ez a törvény, illetve ennek alkalmazása. Ennek eszköze a törvényjavaslat szerint leginkább az intervenciós ár lenne, hiszen az intervenciós ár fogalommeghatározásánál rögzíti a törvény azt, hogy az intervenciós árat úgy kell meghatározni, hogy az a méltányos jövedelem elérésének lehetőségét is biztosítsa a termelőnek.
A fő probléma az, hogy a törvény nem határozza meg a méltányos jövedelem fogalmát, vagyis nem mondja meg, hogy mennyi is lenne az a méltányos jövedelem, amelyet a termelő számára biztosítani kíván. Sőt, ha az intervenciós ár fogalommeghatározását megnézzük, akkor kiderül, hogy a törvény ezt is nagyon pongyolán szabályozza, szemben a korábbi garantált ár meghatározásával, amelyik nagyon konkrétan tartalmazta, hogy a garantált árnak az átlagos önköltség 70 százalékát el kell érnie.
Tehát a törvényjavaslat átolvasása után egyértelműnek tűnik, hogy a mezőgazdasági termelők számára az lesz a helyzet a törvény elfogadása után, hogy a korábbi, nem túl kedvező garantált ár helyett – ami azért valami alapvető, egészen alacsony színvonalú biztonságot mégiscsak jelentett számukra – megkapják a méltányos jövedelem elérésének lehetőségéről szóló ígéretet, viszont semmifajta konkrét biztosítékot nem kapnak arra vonatkozóan, hogy a helyzetük legalább a garantált ár szabályozásához képest ne romlana. Ezen akarnának segíteni a módosító javaslataim.
Egyrészt azt javaslom, hogy a törvény határozza meg a méltányos jövedelem fogalmát, mondja meg, hogy a méltányos jövedelem magasabb, mint a termelők önköltsége, és ehhez tegye hozzá azokat a kamatjövedelmi elemeket, amelyek biztosítják azt, hogy a termelőknek a mezőgazdaságból származó jövedelme legalább akkora mértékű legyen, amekkora jövedelmet akkor érnének el, ha a termelésre fordított pénzeszközeiket a bankban tartanák, és nem pedig mezőgazdaságra fordítanák. Ha ilyen mértékű jövedelmet el tudnak érni, nem mondom, hogy ez kifejezetten jó jövedelemnek lenne mondható, de legalább ez annyit biztosítana, hogy a termelők ne a bankba tegyék a pénzüket, hanem mezőgazdasági termeléssel foglalkozzanak.
Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy a törvény pontosabban tartalmazza az intervenciós ár fogalommeghatározását, hiszen jelenleg nem mondja meg, hogy tulajdonképpen az intervenciós felvásárlást ki bonyolítaná le, ki az, aki megvásárol, mikor, milyen esetben vásárol, mit is kellene megvásárolnia, mennyiért kellene megvásárolnia, és összességében mennyit kellene megvásárolni. Azt hiszem, hogy azt kellene előírnunk, hogy az állam, illetve az ügynökség, ennek ügynöksége abban az esetben vásárolná föl intervenciós áron a mezőgazdasági termelők által a törvény hatálya alá tartozó terméket, amennyiben azt a mezőgazdasági termelő fölajánlja az ügynökségnek, és ebben az esetben a felajánlott teljes mennyiséget az intervenciós áron kell felvásárolni.
Ez meglehetősen konkrét megfogalmazás lenne, és biztosítaná, hogy a termelők számára az intervenciós ár működtetése valóságos biztonságot biztosítson, mert sajnos az eredetileg benyújtott törvényjavaslat mindezeket a garanciális elemeket mind az intervenciós ár tekintetében, mind pedig a méltányos jövedelem tekintetében nem biztosítja, és így sajnos a helyzetük a jelenlegi rendtartási szabályozáshoz képest nem javul a törvény miatt, hanem akár még romolhat is.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
