LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy tűnik számomra, jó esély van arra, hogy a területrendezési terv a nemzeti minimum programja legyen, hiszen Szekeres államtitkár úr, a kormány képviselője már csokoládét és édes süteményt osztogat a teremben, tehát megvan a kellő hangulat ehhez; bár úgy tűnik, hogy a vitapartnerek fogyóban vannak.
Három területről szeretnék röviden szólni, egyrészt a határ menti térségekről, másrészt a honvédelmi, katasztrófavédelmi övezetek hiányáról, végül a tanyás települések területrendezéséről.
Január közepén nézhettem utána annak, hogy ez a területrendezési terv hogyan illeszkedik a környező országok területrendezési elképzeléseibe. A bizottsági üléseken is rákérdeztem erre, de előtte tudomást szereztem arról, hogy bár a kormány képviselője megkereste a környező országok illetékes tárcáit, azonban mindössze három ország jelzett vissza, illetve érzékeltette, hogy van értékelhető területrendezési terve, mégpedig Ausztria, Szlovákia és Horvátország. Ilyen környezetben nagy felelősséget és rendkívüli nehézséget jelent olyan területrendezési tervet készíteni, amelyik feltételezhetően jól illeszkedik a környezetbe, hiszen a határátkelőhelyeken, a sorompóknál nem áll meg az élet, és nyilván a határ menti térségek, az országok közötti régiók közösen kialakított tervét sokszor keresztezheti, vagy éppen részleteiben ellene szólhat az országos rendezési terv. Ilyen lehet például a Vág és az Ipoly közötti, vagy a salgótarján-losonci - szlovákiai és magyarországi kistérségek - közös területrendezési terve.
Magyarországon az elmúlt évtizedekben sok határ menti település fejlődése stagnált, és ez a tendencia több más országban is érvényesült. Jól tudjuk, hogy az Európai Unió erre figyelemmel kiemelten segíti a határ menti térségek közös területrendezési elképzeléseit, és ezek megvalósítása és pénzforrásai sérülhetnek, ha az országos terv nem veszi kellően figyelembe ezeket a megállapodásokat. Meg kell tehát oldani valamiképpen, hogy az országos tervet megszavazó képviselők ismerjék a már kidolgozott döntési alternatívát.
Átnézhettem az elmúlt hetekben a megyei területrendezési elképzeléseket, és feltűnő volt számomra, hogy míg a legtöbb megye az előterjesztésben szereplő övezeteken - például eróziónak kitett vagy csúszásveszélyes területi övezeteken - túlmenően megjelöli a honvédelmi, katasztrófavédelmi övezeti térséget, addig erre az országos terv nem vállalkozik. A kérdésem tulajdonképpen itt marad, hiszen választ korábban sem kaptunk arra, hogy miért hiányzik ez a tervből, hiszen a honvédelem és a katasztrófavédelem ügye nemcsak megyei, hanem országos ügy is.
(19.00)
Tisztelt Ház! Évekig tanyán tanítottam, így talán nem véletlen, hogy végezetül kicsit bővebben a tanyás települések területrendezéséről, illetve ennek hiányáról szeretnék szólni. Választókerületem lakóinak hozzávetőleg egytizede él tanyákon. A tanyasi lét sokak számára ma a megélhetés és a lakhatás egyetlen még elérhető formája.
Viszonylag olcsón lehet Kecskemét környékén régi tanyasi épületeket vásárolni, és ha nincs is munkaalkalom máshol, a tanya körül van annyi földterület, hogy akik dolgos természetűek, azok legalább nem éheznek, mert máskülönben nagyon szerény életszínvonalon élnek.
Vannak és egyre többen vannak ilyenek, akik pihenésre, a világ zaja előli visszavonulásra vagy éppen menekülésre használják a településektől távoli tanyákat, amelyek jelentősége a Duna-Tisza-közi táj és környezet megőrzésében elvitathatatlan. Az '50-es, '60-as, '70-es évtizedek településrendezési elképzelései az ország jövője szempontjából szükségtelen és lerombolandó településtípusnak minősítették a tanyavilágot, és mindent meg is tettek az itt élők életének megkeserítése érdekében.
Azóta is a tanyák többségére a kiszolgáltatottság, a közműnélküliség és az ellátási elmaradottság jellemző. Nem születtek a korábbi, méltánytalan hátrányokat korrigáló döntések. Az itt élők most is gyanakodva fogadhatják a területrendezési elképzeléseket, hiszen nem tudják, hogy sorsukról hogyan dönt a politika.
A múlt keserű tapasztalataiból okulva talán mondhatnám az itt élőknek azt, hogy jó hírt hozok, mert egy szó sincs a területrendezésről szóló törvényjavaslatban a tanyavilág jövőjéről, nagy baj tehát nem történhet. De ez számomra rossz hír is egyben, mert azt jelenti, hogy változatlanul nem tud mit kezdeni a ma hivatalban lévő politika a tanyarendszerrel. Igaz, hogy nem sújtja az itt élőket, de nem is segít a helyzetükön. Például olvasható a törvénytervezetben a kerékpárutak fejlesztése. Ez rendkívül szükséges, de azt is jól tudom, és jól tudjuk valamennyien, hogy legalább ennyire fontos lenne a tanyai bekötőút-hálózat felépítése, amit viszont nem említ az előterjesztés.
A tanyán élők érdekében szólok tehát, hiszen többen vannak, mint a munkanélküliek és hajléktalanok, többen vannak, mint a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók, még sincs semmilyen érdekképviseletük az előbb felsorolt csoportokhoz viszonyítva. Meggyőződésem, hogy tudatosan vállalt állami területfejlesztő és területrendező politikának kell rehabilitálnia a tanyán élőket a korábban rájuk mért megpróbáltatásokért. Kiemelt közműfejlesztési programokkal kell helyreállítania a korábbi, a fővárosra és csak néhány nagyvárosra koncentrált közműfejlesztések következtében keletkezett közmű-ellátottsági aránytalanságokat, és gondoskodnia kell a külterületeken élők emberhez méltó életkörülményeinek kialakításáról.
Tisztelt Ház! A fejlett országok farmgazdaságai, amelyek a magyar tanyák külhoni megfelelői, létükkel és mai fejlettségükkel bebizonyították, hogy a tanya igenis életképes. És csak a régi, gazdaellenes, családigazdaság-ellenes, politikai indíttatású döntések máig tartó következményei teremtenek olyan látszatot, mintha idejétmúlt települési tényezők lennének.
A tanya egy olyan találkozási pont az emberi tudás és szorgalom, illetve a természet erői között, amely találkozás során a természet meghálálja, hogy az ember közvetlen, napi kapcsolatban áll földdel, növénnyel, állattal. Az itt élők nem uzsorázzák ki a termőföldet, hiszen sokáig szeretnének itt élni. Nem pusztítják ki vegyszerekkel az állatvilágot, hisz maguk is méhészkednek, baromfit és nyulakat tartanak. Monokultúrával nem veszélyeztetik a természet egyensúlyát, hiszen zöldség- és gyümölcsszükségletüket a tanyát szegélyező kert megmunkálásából fedezik.
Kérdés azután az, hogy hol hagy helyet számukra a területrendezés. Ezzel a kérdéssel, felvetéssel mégiscsak támogatom ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps.)
