LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Szekeres Államtitkár Úr! Magam is úgy vélem, hogy indokolt egy laza, inkább csak szabályokat lefektető, mint konkrét területrendezési előírásokat részleteiben is taglaló és rögzítő törvény formájában levezetni a majdani országos területrendezést.
Indokolt lehet ez a módszer a munka mérete, nagysága miatt is, hiszen például a Területrendezési Intézet 1951 decemberében csak 33 vaskos kötetben tudta összefoglalni az ország területrendezési tervét. Már eddig is sok ezer oldalra tehető a települések, kistérségek és megyék területrendezési elképzelése. Nyilvánvalóan hosszas vizsgálatok, viták és alkuk szükségesek ahhoz, hogy ezekből a későbbiekben összeálljon egy teljességre törekvő, részletes országos területrendezési terv.
A konkrét területrendezési döntések nagy részét amiatt is elkerüli ez a törvénytervezet, mert még kialakulatlan Magyarország regionális beosztása. A leendő régiókat az Európai Unió szabályai szerint a települések, kistérségek irányából, tehát alulról kell felépíteni, s ezt a területi, helyi népszavazással kell megerősíteni.
Úgy vélem, még messze állunk ettől a regionális beosztástól. Csupán annyi biztos és bizonyos számomra, hogy a megyék puszta összevonása már most erős ellenérzést és sokszor elutasítást vált ki. Például választókerületem szomszédságában a Tiszazug lakói nyilván a jóval közelebb fekvő Szegedet kívánják régióközpontnak, nem pedig a távoli Debrecent, a magam ismeretei szerint. És államtitkár úr talán vissza tud igazolni, hogy a Jászság lakói közelebb érzik magukat Pest megyéhez, mint a jelenlegi régiós partnerükhöz, a távoli Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez.
(17.40)
Természetesen nem szabad megrekednünk a mai megyei területi beosztás adta lehetőségeknél, hiszen akár a Kisalföld, akár a Duna-Tisza köze mint természetes tájegységek is elképzelhetők, mint majdani régiók. Nagyon sok olyan közös természeti adottság, közös növénykultúra és gazdálkodási lehetőség, például a tanyavilág léte, és sorolhatnám még tovább, köti össze úgy a Duna-Tisza közén fekvő településeket, hogy célszerű lenne például távlatban egy közös régióba tartozniuk Kecskemét központtal.
Tudom, hogy ennek a törvénytervezetnek nem tárgya Magyarország regionális beosztása, de vajon dönthetünk-e felelősen autópályák, autóutak nyomvonalairól úgy, hogy még azt sem tudjuk, milyen régióközpontok között kellene minél hamarabb megépülniük ezeknek az utaknak?
Úgy tűnik sokszor, hogy kissé elsietett volt ez a régen várt törvény, vagy a törvény egy részének benyújtása, hiszen például a német területrendezési törvényt is úgy alkották meg, hogy ez előtt az ország településeinek a szerepkörét határozták meg, és ehhez viszonyítva döntöttek a területrendezésről. Horvátország is a háború utáni újjáépítés feladataihoz szabta a területrendezési tervét, azaz a területrendezés feladatát megelőzte egy területfejlesztési és újjáépítési elképzelés jóváhagyása. Nálunk a sorrend fordított, azaz a területrendezés nem a területfejlesztési elképzeléseket szolgálja, hanem azokat behatárolja. Farkas képviselőtársam tulajdonképpen erről beszélt az előbb.
Idézem a törvény-előterjesztés indoklását, miszerint a területrendezés feladata nem a területfejlesztés céljainak, folyamatának, eszközének a meghatározása, hanem a fejlődés térbeli, fizikai kereteinek, területi lehetőségeinek és korlátainak a meghatározása, a természetes és épített környezet értékei védelmének a biztosítása mellett. Mindezen elképzelés ellenére területfejlesztési, elsősorban közlekedési és vízügyi döntések sorát tartalmazza a terv, bizonyságául annak, hogy a területrendezés és a területfejlesztés feladatkörét nem lehet egymástól élesen elhatárolni.
Szót ejtettem a vízügyi beruházásokról. Közismertek az alföldi homokhátság vízutánpótlási gondjai és a térség lassú elsivatagosodása. Szakértők szerint csak országos erőfeszítés révén, tározók és csatornák építésével lehet távlatosan megoldani ezt a gondot. Az Országgyűlés határozatban kötelezte arra a mindenkori kormányokat, hogy készítsenek terveket a homokhátság vízellátásának megoldására. Nos, ez a törvénytervezet, bár részletesen felsorolja a megvalósítandó országos jelentőségű vízi építményeket, a homokhátságon nem említ ilyen feladatot. Lehet, hogy azért nem említi, mert az ide tervezett tározók egyikének a nagysága sem éri el a tízmillió köbmétert, de ennek a tározóláncolatnak a létrehozása egyértelműen nagy horderejű feladat, utalni kellene erre a törvény valamely helyén.
A homokhátság vízutánpótlásának a megoldása össze kell hogy függjön a Tisza árhullámainak a levezetését megoldani kívánó tervekkel, hiszen az elmúlt években is a tiszai árvizekkel egy időben volt aszály a homokhátsági területek jelentős részén. Itt meg kell említenem, hogy van Balaton-törvényünk, és arra több helyen is hivatkozik ez az előterjesztés. Elsősorban a cianidszennyeződés időszakában felvetődő védekezési gondok miatt vált általánossá az az igény, hogy legyen törvényünk a Tiszáról és a Tisza menti települések rendezéséről. Az emlékezetes szennyezés ellenére a törvényjavaslat mellékletei csak érintőlegesen foglalkoznak a Tisza vízgyűjtő területének a vízminőség-védelmével; mind a Duna, mind a Balaton felszíni vizeinek és vízgyűjtő területének a védelme fontosabb szerepet kap.
Ha ránézünk a Tisza menti területre, amit köztudottan gazdag ártéri erdők öveznek, akkor feltűnő, hogy a mellékelt térképeken a Tisza menti terület harmada vagy közel fele nem tartozik a kiemelten fontos, érzékeny természeti terület övezetéhez. Egy élővíz mentén véleményem szerint nem lehet csak egy kicsit vagy szigorúbban védeni a folyót, mert bármely, part menti területen történő szennyezés az egész folyót veszélyezteti.
Ha már szó esett a településekről, megyékről, akkor sokunkban felvetődik az a kérdés, hogy ez az előterjesztés mennyiben támaszkodott a megyék és kistérségek már elfogadott területrendezési elképzeléseire. Az elmúlt években nagy fáradsággal, sok-sok szakmai vita révén alkották meg ezeket a helyi területrendezési elképzeléseket. Somogy megye területrendezési terve például ellenzi a Balaton mentén autópálya építését, részben annak üdülőkörnyezetet és természeti környezetet károsan érintő hatásai miatt, részint a megye területfejlesztési elképzelései miatt. Ők ott, Somogy megyében úgy látják a területrendezés korlátait, hogy az M7-es fő közlekedési út tervezett nyomvonalát nem a Balaton-parti területen kellene átvezetni, hanem Kaposvár felé, a Kapos völgyén keresztül. A megye szerint az üdülőkörzetben nincs olyan nagyságrendű település, amely képes teret, infrastruktúrát, középvárosi hátteret adni annak az autópályának, amelyik az év nagyobb részében kihasználatlan lenne. Ha mégsem volna az M7-es távlatilag kihasználatlan, mert az autópálya mentén nagymérvű ipari, kereskedelmi és szolgáltató telephely-növekedés következne be az ezzel együtt járó népességszám-emelkedéssel párhuzamosan, ez a változás alapvetően veszélyeztetné a tópart még meglévő idegenforgalmi előnyeit, és ezek a változások ellentétesek lennének az üdülőkörzet alapvető funkcióival.
Ezzel a megyei elképzeléssel szemben a törvényjavaslat ezt a fő közlekedési utat a tó partján kívánná kiépíteni. Ez a példa - szándékosan nem helyi példát mondok - egyértelművé teszi, hogy amennyiben a megyei közgyűlések területrendezési tervei ütköznek a mindenkori kormány területrendezési elképzeléseivel, akkor az Országgyűlés döntése a meghatározó. Ezt az eljárást természetesen elfogadom, de talán ennek a törvénynek kellene szabályoznia az ilyen döntésekben történő eljárás folyamatát.
Jelen esetben nem világlik ki, hogy mely esetekben tér el egymástól a megyei közgyűlés területrendezési terve és a kormány elképzelése, mert még döntési alternatíva formájában sem hívja fel a figyelmet erre az előterjesztő. Egy megyei közgyűlés véleményének kell hogy legyen akkora súlya, hogy véleményét mint eltérő véleményt, valahol jelezze az előterjesztő. Ha nem alternatívaként kívánja ezt jelezni, akkor legalább a törvényjavaslat indoklásában szenteljen erre egy rövid utalást!
Tisztelt Ház! Nagyon röviden ennyit szerettem volna hozzáfűzni ehhez az egyébként nagyon gazdag törvénytervezethez. Remélem, lesz még lehetőségem néhány gondolattal kiegészíteni mondandómat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
