ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Farkas Imre képviselőtársam után egy kicsit nehéz megszólalni, mert úgy fog tűnni, hogy az ellenzék fogja jobban védeni a területrendezési törvényt, mint ahogyan a kormányzó oldalról Farkas Imre képviselőtársam beszélt.
Egyrészt maximálisan egyetértek vele bizonyos kérdésekben, ahogyan a vezérszónoki időszakban is megfogalmaztam, és örülök annak, hogy államtitkár úr itt van, hisz ismeri elég jól Veszprém megyét, talán egy-két gondolatra visszautalnék.
Az összefoglaló hátsó részében lévő paragrafusokban a rehabilitációs résznél szerepel Pécs kérdése. Ez nagyon rossz megközelítés, most nem Péccsel kapcsolatban és nem az uránbányával kapcsolatban mondom, de ez nagyon rossz megközelítés, hisz ebben az országban számos olyan terület van nagyságrendekben, veszélyességében, mint Pécs. Tehát vagy beemelem az összes olyan érintett területet, amelyeknél ugyanúgy kormányzati eszközökkel, önkormányzati és regionális eszközökkel a rehabilitációt végre kell hajtani, vagy pedig mindenkit kihagyok belőle.
(18.00)
Tehát ezt egy helytelen lépésnek tartom. Én csak Ajka példáját mondom önnek, hisz tegnap pont a miniszter úrnak tettem fel kérdést a Bakonyi Erőmű Rt.-vel kapcsolatosan, 50 millió tonna szürke-, vörösiszap, meddőhányók, bányabeszakadások, és ha adott esetben megszűnnek az ipari üzemek, akkor annak a teljes barnamezős rehabilitációját végre kell hajtani - több ezer hektár!
Én akkor is elmondtam, hogy környezetvédelmi szempontból hiányosnak tartom magát a területrendezési tervet. Ahogy ez több éven keresztül végigment önkormányzatokon, területfejlesztési, vagyis térségi társulásokon, megyei területfejlesztési tanácson, régiókon, kialakult egyfajta elfogadottsága magának az országos területrendezési tervnek, viszont a környezetvédelem szempontjából én rettentő hiányosnak tartom.
Ezt mondom azért is, hisz nem létezik Magyarországon egy olyan térkép, ami az ország veszélyeztetettségi térképét jelentené, ahova a területrendezési törvény… - hiszen a mostani területrendezési törvénnyel tulajdonképpen az elmúlt ötven év összes rosszul végrehajtott, akár építészeti, akár természetvédelmi vagy abba beavatkozó dolgait elismeri. Tehát nem nyúl vissza azzal, hogy ha adott esetben ott bármilyen tevékenység megszűnik, akkor ott gátat szabok az új területrendezési törvénnyel, és adott esetben nem adok helyt annak, hogy ott bárminemű építkezés történjen. Nagyon sok, számos példa volt arra az elmúlt időszakban is, hogy olyan területekre adtak ki építési engedélyt, ahol később betegségek kapcsán vagy folytán kiderült, hogy az a terület annak idején, ezelőtt 30-40 évvel veszélyeztetett terület volt környezetvédelmi szempontból.
Ezért is fogalmaztam én a vezérszónoki hozzászólásban is úgy, hogy egyfajta nemzeti minimumot kellene meghatározni, meg kellene állapítani, hogy hol tartunk, ahhoz képest maga a területrendezési törvényünk mit kíván nagyon szigorúan szabályozni. Mint ahogy a Balaton-törvénynél is tulajdonképpen kemény vitákkal, parlamenti vitákkal, sőt mi több, az állampolgárok negatív megjegyzéseivel együtt, de egy nagyon kemény balatoni törvény tudott kialakulni.
Ugyanezt a célt kellene hogy szolgálja maga a területrendezési törvény is, ahol azt mondom, hogy a természetből további rablást nem engedek, fogalmazzunk úgy, mint ahogy Budapest esetében is, Budapest egyre jobban kitágul, mert olyan területek kerülnek építészeti szempontból bevonás alá, amelyeket meg kellene őrizni a jövő számára. Tehát nemhogy engedem a bővítését, hanem igenis, parkosítani kellene adott esetben, és az élettérnek, fogalmazzunk úgy, az ökológiai sokszínűségével együtt biztosítani kellene azt, hogy az állampolgárok valóban egy csodálatos környezetben tudjanak élni. Ez az, amit én mindenképpen nehezményezek, és valami úton-módon kérem azt, hogy ez még egyfajta pótlással kerüljön hozzá vagy kerüljön be magába a területrendezési törvénybe.
Amit én úgyszintén elmondtam akkor is, az 1800-as évek végén, 1920-ig Magyarországon számos olyan, a tiszai vízgyűjtő területre vonatkozó szabályozási terv készült el, amelyek, állítom, ma is nagyon korszerűnek tekinthetők, sőt mi több, rettentő korszerűnek tekinthetők. Azóta tulajdonképpen - és főleg az elmúlt ötven év folyamán - teljes egészében megszűnt maga a vízkormányzás, a nyári záportározók kérdése, a vízelvezető rendszerek kérdése ma már hellyel-közzel találhatók meg. Az elmúlt időszakban építettük a gátakat, és ahogy Ukrajnából jött le a hordalék - fogalmazzunk úgy -, állandóan utánatöltődött maga a folyam, és lassan olyan gátakat fogunk építeni, hogy egyszerűen nem lehet átlátni rajta, olyan lesz, mint a vasfüggöny.
Tehát én ezért is mondtam és szorgalmaztam azt, hogy a Kárpát-medence egészére kellene valahol a területrendezési tervnek szorítkoznia, hisz egészen biztos, hogy minden ország, amelyik határos Magyarországgal, meg kívánja oldani ugyanezeket a problémákat. Főleg a tiszai árvíz után vált ez nagyon fontossá, hogy egyfajta közös gondolkodás tudjon kialakulni, és ha mi rendelkezünk egy korszerű területrendezési tervvel, azt már tudjuk ajánlani a szomszédos országoknak is; az 1900-as térképek egyfajta nagyrégióban gondolkodtak, mert annak idején - fogalmazzunk úgy - Magyarország nem volt Budapest-központú, hanem régiós szemléletek alakultak ki akár a vasúti közlekedés területén, akár a közúti közlekedés területén, akár a vízszabályozás területén, hisz akkor az országnak a nagyságrendje teljesen más volt. Tehát én mindenképpen szeretném, ha ebben az irányban gondolkodnánk.
Miért mondom azt, hogy elismer minden olyan lépést, ami idáig nagyon rosszul történt? Veszem a kőbányai iskola kérdését. Téma most, hogy benn bezárok egy iskolát, kitelepítem Kőbányára, pedig ott van az egész gyógyszergyár. Most fölteszem magamban a kérdést: lehet, hogy környezetvédelmi szempontból a környezeti szennyezési határértékeket maga a gyár nem lépi túl, de a gyógyszergyártásnál is használnak vegyi anyagokat; onnantól fogva, ha vegyi anyagot használnak, akkor az robbanásveszéllyel is jár. Nemrég volt, a tévében is láttuk, az utóbbi időben számos országban súlyos vegyianyaggyár-katasztrófák következtek be, és volt olyan, ahol adott esetben közel száz vagy kétszáz halott is volt. Tehát olyan helyre engedni egy közintézmény-telepítést, amelyik egy veszélyességi kategóriában van, én azt mondom, a mai világban bűn; ott inkább arra kellene törekedni, hogy onnan a közintézményt valamilyen úton-módon elviszem távolabb.
Tehát valahol a területrendezési tervnek erre is válaszokat kellene adni, és azért mondom, hogy visszamenőlegesen is kellene rendezni a dolgokat, ami az elmúlt ötven év folyamán károsan következett be akár a természetvédelem szempontjából vagy az élhetőbb élettér szempontjából is, vagy veszélyességi szempontból, környezetvédelmi szempontból, ott adott esetben, ha megszűnnek, visszamenőlegesen ne lehessen újból azon a területen ugyanolyan vagy hasonló tevékenységet végezni, vagy adott esetben annak az épületnek közintézményként funkcionálni.
Van egy dolog, ami még nagyon érdekes, és itt Farkas képviselőtársam és Lezsák képviselőtársam is kitért rá: a régiók kérdése. Hittük és úgy gondoltuk, hogy Magyarország uniós csatlakozásával a hét régiót maga az Európai Unió is elismeri - tulajdonképpen most Magyarországot jelen pillanatban egy régióként kezeli. Nem véletlenül mondtam el akkor a vezérszónoki hozzászólásomban is, hogy előtte állunk a választási törvény módosításának, előtte állunk a területfejlesztési törvény módosításának, előtte állunk egy régiórendszer új szemléletű kialakításának. Itt még nagy kérdés a megyék kérdése. Most mindegyik megye - fogalmazzunk úgy - elkészítette a saját területrendezési tervét, hisz elkészítette, javarészt majdnem mindenhol elkészültek a környezetvédelmi tervek is, az önkormányzatoknak ez kötelezettségük, ahhoz, hogy különböző pályázatokat be tudjanak nyújtani, ez meg kellene hogy legyen - kistelepülések esetében biztos, hogy nem, hiszen egyszerűen pénzügyileg nem álltak úgy a kistelepülések, hogy ilyen terveket el tudjanak készíteni -, tehát egyfajta átgondolása lesz utána újból.
Azért is lenne jó, ha maga a területrendezési terv tényleg foglalkozna a nemzeti minimum kérdésével, környezetvédelemmel, veszélyeztetettségi kérdéssel foglalkozna, hisz egy dolgot higgyen el nekem mindenki - és az államtitkár úr is, egészen biztos, hogy osztja a véleményemet -: Magyarország karsztvízkészletének a kérdése. Ez nemcsak Magyarországon életfontosságú kérdés, hanem a világban mindenütt, egyre nagyobb értéke lesz a karsztvíznek, az ivóvízbázisainknak. Hogyha ott nem tudunk olyan lépéseket meghatározni, amelyek szigorú korlátokat vezetnek be, akkor feléljük a jövő nemzedéknek az életterét, életesélyét és életterét.
Nem véletlenül mondtam el - és nemcsak most mondom, hanem az előző időszakban is mondtam -, hogy az 1/A vízbázisok területén lenne elsődleges például a csatornázás kérdése. Ma ebben az országban mindenhol csatornáznak, még az 5., 6., 7., 8. kategóriában is. De maga a vízbázisvédelem, ivóvízbázis-védelem, én azt mondom, elsődlegesen kiemelt terület, és ott nagyon szigorú feltételeket kellene szabni a területrendezési tervvel kapcsolatosan is, hogy ott mit engedek meg. Hisz a Balaton-törvénynél mi voltunk azok, akik szorgalmaztuk, hogy a Balaton területén a törvény adta lehetőségekből zárjuk ki az olyan jellegű ipari tevékenységet, amit adott esetben a Balaton vízgyűjtő területének a szennyezéséhez hozzá tudna járulni - tehát ezek ki lettek zárva.
Ugyanilyen fontos lenne a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatosan tényleg egyfajta Tisza-törvénynek a megalkotása, a Tisza vízgyűjtő területére egyfajta törvény megalkotása. Tudom határozottan, amit önök kevésbé tudnak: úgy hívják, Globe Europe, ez a fenntartható fejlődés irodája Brüsszelben, amelyik működik, szorgalmazta a dunai vízgyűjtő területek országainak a konferenciáját. 2001-ben csináltunk itt, Budapesten egy konferenciát, akkor azon a konferencián, ha jól tudom, Németország nem vett részt, Ausztria kevésbé vett részt. Állítom, a tavalyi dunai árvíz után egészen biztos, hogy más a szemlélet most már, ebben a pillanatban Németországban is, és más a szemlélet Ausztriában is.
(18.10)
Egészen biztos, hogy ha Magyarország kezdeményezőleg lépne fel, akkor a Duna vízgyűjtő területére tényleg egy nagyon korszerű, több ország által megfogalmazott környezetvédelmi, hajózhatósági és szállítási tervet tudnának közösen az országok kidolgozni. Ez is nagyon fontos kérdés, hiszen a területrendezés kérdésében, ahogy Pap János képviselőtársam is elmondta, valami úton-módon a Duna teljes folyamának a rendezésére is sor kerülhetne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Még egyszer kérem, a 14. §-nál vagy mindegyik szennyezett területet vegyük be a rehabilitált területek közé, vagy pedig egyiket se említsük, mert ez bizonyos szempontból képviselők között is feszültséget okoz. Ezt nagyon kérem, mert ahogy mondtam, nemcsak Ajkával kapcsolatosan, de ugyanezt lehetne mondani Tatabányán, Ózdon vagy Dorogon, bárhol máshol, ahol hasonló nagyságrendeket fel lehet lelni, lehet hogy nem egy összefüggő területen (Az elnök ismét csenget.), hanem több különböző területen, de mégis fel lehet lelni. Én ezt nagyon kérem az államtitkár úrtól.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
