DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk levő törvény, amelyik az országos területrendezési tervről rendelkezik, meggyőződésem, hogy egy nagyon fontos törvény, hiszen hosszú távra meghatározza azt, hogy milyen környezetben, milyen fenntartható környezetben élünk az elkövetkezőkben. És ezért is mindjárt nagyon fontos, hogy az 1. §-nál ne arra legyünk már figyelemmel, hogy mi a fenntartható fejlődés elve, mert arra figyelemmel lehetünk sok helyen és sokféleképpen, hanem magára a fenntarthatóságra, és a fenntarthatóságnak kell végigvonulni, azt hiszem, az egész törvényjavaslaton.
Tisztelt Államtitkár Úr! Egy dolgot nagyon sajnálok, és ez a környezetvédelmi bizottságban derült ki. A környezetvédelmi bizottság több tagja a bizottsági tárgyalás előtt nem kapta meg az anyagot, a bizottsági tárgyaláson kértük, hogy ezt az anyagot kapjuk meg, azután annak rendje s módja szerint a bizottság tagjainak rendelkezésére bocsátották. Ez azért szomorú és kár, mert néhány olyan kérdéssel, amivel ott kellett volna foglalkozni - és ide már csak az általános részeket hozza az ember -, nem most kellene foglalkozni, ezért lehet, hogy néhány olyan részkérdéssel is foglalkozom, ami talán nem tartozik az általános vitához, bár meggyőződésem, hogy az általános vita megengedi azt, hogy egy ilyen horderejű törvényjavaslatról az ember részleteiben is beszéljen.
(17.20)
Tisztelt Államtitkár Úr! Engem zavar - s ez az utóbbi törvényekben így van, s nehogy azt gondolja, hogy most azt fogom mondani, hogy az előző ciklusban ez nem fordult elő, sajnálatos módon akkor is előfordult -, hogy amikor a fogalmakat határozzuk meg, hogy e törvény alkalmazásában miről is van szó, akkor néhány fogalom magyartalan megfogalmazásban kerül be és bántja a magyar ember fülét, vagy kimaradnak belőle nagyon fontos fogalmak. Hogy most egyet mondjak önnek: a “csúszásveszélyes” terület. Akik csúszásveszélyes területen élnek, azok természetesen nagyon jól tudják, hogy mit jelent a csúszásveszélyes terület, de talán ezt konkretizálni kellene, hogy netán azok is, akik ezzel még nincsenek tisztában, hogy ott élnek, e törvény által bizonyos extra lehetőségekhez jussanak, illetve a térségfejlesztésnél vagy területrendezésnél ezt valahogyan figyelembe vegyük.
Az is gond, hogy ebben a fogalmi meghatározásban nem nevezzük meg, mi az, hogy “országos övezet”. Ez nagyon fontos lenne, mert van térségi, helyi, területi övezet, ökológiai folyosó, és ezek mind benne vannak, hol jó, hol kevésbé jó megfogalmazásban, de az nincs benne, mi az, hogy “országos övezet”. Például én azt gondolom, hogy országos övezetnek kellene nevezni az ökológiai folyosót. Sokan azt mondják, hogy az ökológiai folyosó bizonyos területfejlesztési, településszerkezeti elvek miatt megtörhető. Kérem szépen, abban a pillanatban nem ökológiai folyosó: az ökológiai folyosó attól lesz ökológiai folyosó és a fenntartható fejlődésnek egy nagyon fontos pillére, hogy nemcsak Magyarországon lesz összefüggő hálózat, hanem a határon túl is egy összefüggő hálózathoz kapcsolódik be. Ezt tehát nem lehet alárendelni másnak. Úgyhogy azt gondolom, pontosan meg kellene határozni, mi is az az “országos övezet”, és ez a fogalmak közé be is építhető.
Tisztelt Államtitkár Úr! Megmondom őszintén, nem tartom helyesnek azt a megfogalmazást - ami több helyen előfordul a törvényben -, amely azt mondja, hogy van “intenzív gazdálkodás” és van “nem intenzív gazdálkodás”. A magyar nyelv ennél sokkal szebb és szélesebb körű, mint hogy csak úgy fogalmazza meg, hogy “intenzív” és “nem intenzív”. Erre a magyar nyelv nagyon szép szót használ, mégpedig az “extenzív” vagy “külterjes” gazdálkodást. Nagyon kérem önt, ne így vigyük végig, hogy “nem intenzív”, hanem úgy, hogy “extenzív” vagy “külterjes” gazdálkodás. Értjük ezt mindannyian, nem kell ettől félni. Van extenzív tenyésztés is, vannak extenzív fajtáink; ez nagyon szép megnevezés, és ezt végig tudjuk vinni.
Ennek a párja az - ami szintén érdekes dolog -, hogy van “városias” térség és van “nem városias” térség. Hát merjük már a nevén nevezni: a nem városias térség az “falusias” térség vagy “falusi” térség! Ne szégyelljük, vannak a városok, és vannak a falvak, a települések. Nyugodtan nevezzük “falusias” térségnek, semmilyen probléma nem lesz ebből.
Aztán az ártérnél is gondom van. A magyar nyelvbe nagyon szépen átment, hogy van az “ártér”, és mindannyian értjük, mit jelent ez, lehet definiálni. De ha azt mondjuk, hogy “nyílt ártér”, akkor ebből következik, hogy van “zárt ártér” is. Most akkor mi a “zárt ártér”? Ezt a fogalmat természetesen lehet kétfelé bontani, de akkor nevezzük meg, mert így nem tudjuk, hogy a Szigetközben vagy a Sárközben akkor milyen ártér van, “nyílt ártér” vagy “zárt ártér”. Szerintem az egyik helyen zárt ártér van, a másikon nyílt, de sokkal egyszerűbb, ha ártérnek nevezzük és ártéri gazdálkodásról beszélünk, mint ahogy az az ártéri gazdálkodásnál felsorolásra is kerül.
Van még egy ilyen fogalmi dolog, amit megint csak szerencsés volna bevezetni. Azt mondjuk, hogy van az “erózió”, ez alatt értjük a víz pusztító munkáját, és utána azt mondjuk, hogy van a “szélerózió”. Ha picit belegondolunk, ez túlmagyarázásnak, illetve értelemzavarónak tűnik. A széleróziónak van egy jó megnevezése - természetesen így is lehet használni, de akkor a másikat “vízeróziónak” kell használni -: a defláció, amit ebben a törvényben szintén következetesen végig lehet vinni.
Az ökológiai hálózat övezetéről már beszéltem. Ezt még egy dolog miatt fontos lenne definiálni, mert például hol lehet bányát nyitni - ez a dolog keveredik az előterjesztésben. Van a törvényben olyan hely, ahol bányát lehet nyitni; éppen az autópályák építése, például az M8-as végigvezetése kapcsán felmerülhet ez a kérdés. A 19. és 20. §-ok alapján bánya nem nyitható, míg más paragrafusok szerint nyitható. Ezzel a fogalommal is következetesen kellene bánni, illetve ezt a fogalmat kezelni.
Megdöbbentő számomra, ahogy a törvényjavaslat arról beszél, hogy milyen területet lehet rehabilitálni. Ha megnézzük a térképet, az látszik rajta, hogy roncsolt területekre vonatkozik a rehabilitáció. Ön nyilván tudja, hogy a Szigetközben élő képviselőként a Szigetközt kicsit a szívemen viselem. Hál' istennek, a Szigetköz egyelőre nem roncsolt terület, így egyébként ki is maradt az országos szintű komplex rehabilitációból. Nehogy már csak azokat a területeket rehabilitáljuk, amelyeket már roncsoltuk - a térkép alapján ezek a korábbi bányaterületek -, hanem olyan területeket is rehabilitálni kell, ahol a roncsolás hál' istennek, egyelőre még nem következett be.
Aztán nem értem azt a megnevezést, hogy “belvízjárta terület”. Tisztelt Államtitkár Úr! Van vízjárta terület, de nincs belvízjárta terület. Belvíz sújtotta terület természetesen van, de a belvíz teljesen más logika alapján jön létre, mint a vízjárta terület. Ugye, a vízjárta területből úgy lesz belvíz, hogy az az árvíz, tehát amikor a víz bejárja, az az árvíz; a belvíz pedig úgy lesz, hogy összefolyik a víz a külső területekről, mert például a hó nem tud elolvadni, vagy a leeső csapadék intenzitása, mennyisége nagyobb, mint amit a talaj be tud fogadni. No, ez a belvíz, tehát nincs “belvízjárta” terület, mert még egyszer mondom, amit a víz bejár, az az árvíz.
Rátérek a mellékletekre, tisztelt államtitkár úr. Erről is hadd mondjak néhány dolgot, ha beférek az időbe, ha pedig nem, akkor kétpercesben próbálok néhányat mondani. Amikor a veszélyes hulladékokról és a hulladéklerakókról beszélnek a jövőt illetően, már most probléma van, mert vannak olyan helyek, ahol az ISPA-program kapcsán engedély van, ahol a védőtávolság nemhogy annyi kilométer lenne, amennyit írnak, hanem szinte méterekben, száz méterekben mérhető a hulladéklerakó. De nekem ennél sokkal súlyosabb gondom van. Hadd hozzam ide Mosonmagyaróvár példáját, de hozhatnám Ajka, Almásfüzitő vagy más példáját is, ahol a vörös iszap hektárnyi területen fekszik és millió tonnányi mennyiségben; területfejlesztés vonatkozásában például Mosonmagyaróvárt délnyugatról teljesen lezárja egy ilyen vörösiszap-tenger. Azt hiszem tehát, a területrendezésnél nemcsak azt kell nézni, hogy hova adunk engedélyt hulladéklerakókra, hanem azt is, hogy a meglévő hulladéklerakókra milyen program vonatkozik, illetve mit fogunk velük tenni.
Szintén nagy gond - és ez évek óta végighúzódik minden ilyen programon, s még egyszer mondom, mindegy, hogy milyen kormánynál - a kerékpárút-hálózat. Ezt teljesen rosszul rajzolták be a térképre, tudniillik ahova ezt berajzolták, ott biztosan nem megy. Ahova eredetileg tervezték, ott sem megy, az a töltés lett volna, és ahol most megy, az pedig egy másik helyen van. Szerencsés volna, ha ott menne, ahova tervezték, és a kerékpárút-hálózat valóban úgy épülne ki, mondjuk, Mosonmagyaróvár környékén, ahogy tervezték. Mosonmagyaróvár egy elosztó központ Rajka, Hegyeshalom felé, most például a hegyeshalmi ág nincs is benne. Azt gondolom, a fertő-hansági hálózat, illetve a dunai kerékpárút-hálózat összekötését egy tizenegy kilométeres szakasszal nem megoldani badarság lenne.
A település beépített területére szerepeltetnek egy színt a mellékleten; sajnálatos módon ilyen szín nincs.
A Mosoni-Duna menti ökológiai hálózat szintén nincs berajzolva, pedig a Mosoni-Duna és a mellékágak egyértelműen egy ökológiai hálózathoz kerülnek.
Hogy a III/2-es mellékletből miként maradt ki Szigetköz, miközben az elterelés és a vízbázis kapcsolata egyértelműen érzékelhető és látható, nem tudom. Ezek mind olyan problémák, amelyek egy ilyen tervből nem hagyhatók ki.
Még egy dolgot mondanék, ez talán még belefér. Tolna megyéből, a Sárközből származom és most a Szigetközben élek. Szeretném elmondani, ha Magyarországon van nagyon jó, kiváló adottságú termőterület, az Tolna megye, a Szekszárd és Báta közötti része, egyrészt az öntéstalaj, másrészt a lejtőhordalék-talaj keveréke. Ezek, mint tudjuk, az egyik legkedvezőbb adottságú területek. S ha megnézzük a korábbi évek termésátlagait, akkor azt kell mondani, hogy az az ország egyik legnagyobb és legbiztosabb termésű területe, ennek ellenére a térképen nincs berajzolva. Azt gondolom, ezeket a térképeket is át kellene nézni, mert nem hiszem, hogy pontosak lennének.
Azt igazából nem értem, hogy a Szigetköz miért nem igényel komplex tájrehabilitációt, hiszen a kommunikációhoz, a tervezéshez elküldtük az anyagokat, csakúgy, mint a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat a rehabilitációs terveket, ezek tehát rendelkezésre állnak. Nagyon nagy hibának tartom, hogy a Duna elterelése után több mint tíz évvel még mindig nem ment be a köztudatba, a kormányok, az apparátusok fejébe, hogy a Szigetközben komplex rehabilitációra van szükség.
Sajnálattal veszem észre, hogy lejárt az időm, korlátozom is magamat. Remélem, hogy kétpercesekben néhány dolgot még tudok mondani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
